“Nagyon akarta a szurkoló, hát megkapta, hát megkapta a szurkoló srác.” – Léderer Ákos (számomra) felejthetetlen bunyó közvetítése egy Alba Volán EBEL meccsről jut eszembe – kicsit módosítva – újra és újra a sűrű meccsnaptárt tanulmányozva. Végre PL, Liga kupa, BL, szerda-szombat, nem unatkozunk. Még szinte rezeg a háló Tóni Marci Ipswich ellen szerzett gólja után, de már a Sunderland elleni hazai bajnokira készülhetünk. Régen volt részünk ebben, jóval izgalmasabb, mint a tavaszi heti egy meccses nihil. Ráadásul a tabellán is olyan magasan vagyunk, amit már régen tapasztaltunk meg, szinte tériszony fogja el az embert a csúcshoz ennyire közel.
Szeretett csapatunk formája fokozatosan javul. Góllövési hajlandóságunk jelentősen erősödött, a két szeptemberi bajnokin kétszer annyi gólt lőttünk, mint augusztusban négy találkozón. Egyesek szerint ehhez van némi köze új, pelyhedző állú francia torjägerünknek aki nagyon gyorsan a Stretford End blog egyik kedvence lett, miután négy meccsen négy remek góllal mutatta meg, mi is valójában a Martial Art.
A középpályán Deutscher Fussballmeisterünk meccsről-meccsre oktat, és bár a védelem stabilitása megingott Shaw kiesésével, a támadójátékunk veszélyesebbé vált. Talán Lajos előbb-utóbb megtalálja a hőn áhított balanszot is.
Az orvosi team kenyérkeresetét ismét a védőink biztosítják. Örömhír, hogy Jones visszatért végre betegségéből, McNair és Rojo viszont megsérült, így bebocsátást nyertek az Álmok Kórházába. Hátsó alakzatunk egy elcseszett anti-hidrára hajaz, egy fej nő ki, kettőt veszít helyette. Szerencsére egyik sérülés sem komoly, így nemsokára újra elfoglalhatják helyüket a padon.
A Sunderland nem nyerni jár Manchesterbe, 1968-ban győztek itt utoljára, mondhatnánk, ha nem kaptunk volna ki a rosszemlékű Moyes-i évben – igaz, a padon akkor már a Tökéletes Férfi ült – az utolsó előtti fordulóban 1-0-ra. Ezzel aztán el is cseszték a piros-fehér csíkosok jó időre az esélyüket egy újabb sikerre, most nem írhatjuk, hogy “45 éve nem nyertek az Álmok Színházában”, így a “rekordbréker” átoktól ezúttal már nem kell tartani. Ellenfelünk jelenleg tök utolsó a PL-ben, két döntetlent tudnak eddig felmutatni a bajnokságban, rémes formában vannak – még a Tottenham is megverte őket. Reményeink szerint a Fekete Macskák az Old Traffordon is csak az utóbbi időben elszaporodó egerekre jelentenek némi veszélyt ma délután, és talán láthatunk újra egy igazi manchesteri futballgálát négy, uram bocsá’ öt rúgott góllal. Például egy ilyet:
Highlight: Manchester United 5-0 Sunderland (21.12.1996)
No Description
Ráadásul a Sunderland játékosai között található két aknánk, mint az közismert (közismert? Jöjjön csak közelebb, Schafranek!). Brown és O’Shea tavaly is mindent megtett az Old Traffordon volt csapatuk győzelméért, mikor a mérkőzés legemlékezetesebb jelenetében O’Shea Falcaoval szembeni szabálytalansága után tévesen a jó öreg West állította ki a játékvezető. Az ítélet miatt kirobbant vitában mintha John arról akarná meggyőzni a sporit, küldje le őt is barátjával.
No Title
No Description
De láttunk mi már karón vaktyúkot, LvG első évében épp az ilyen simának tűnő mérkőzéseket sikerült elbalfaszkodni. Márpedig, ha dobogón akarunk végezni, esetleg annak is a legfelső fokán, akkor ezeket a meccseket kíméletlenül hozni kell. Óvatosságra ad okot, hogy van Gaal és az ellenfél menedzsere, Dick Advocaat kilencszer találkozott eddig – hatszor Ajax-PSV rangadón – és bizony Lajos csak egyszer tudott honfitársán felülkerekedni, öt döntetlen és három vereség mellett.
Végül muszáj idetennem egyik kedvenc gólomat 2008-ból, amin Vidic a 91. percben végig kocog a pályán, a legjobbkor érkezik és megszerzi a győztes találatot. Persze amit a legjobban szeretek a jelenetből, az Vida gólöröme:
No Title
gool vidica 90+ minuta