Hol is kezdjem? Moszkvában? Vagy az elalibizett városi rangadónál? Rooney-val? Vagy vágjak a közepébe, és magamat ismételve újra jelentsem ki, hogy van Gaal egy pöcs (#vg1p)? A múlt heti két meccs úgy nagyjából 4 órát vett el minden Manchester United drukker életéből, és ha azt írom, hogy nem szórakozhattunk jól, akkor nagyon visszafogottan fogalmazok. Valójában a címben már felbukkanó négybetűs nemi szerv, valamint a fekália mindenféle változatával és szinonimájával tudnám jellemezni a két mérkőzést, de nem teszem. Na jó, mégis, mert hát a játékunk fos, a United stílusától igen távol álló labdafaszkodás unalmas, meg ez egyébként is a Stretford End, ahol káromkodni ér. A továbbiakban terítéken a töketlen tiki-taka.

Nem azzal van a gond, hogy kétszer is ikszeltünk pár napon belül. BL-meccsen, idegenben, főleg a késő őszi moszkvai éjszakában nem olyan nagy tragédia a döntetlen (Fergie is sokszor előre aláírta, vagy aláíratta az ikszet). Az aktuális bajnokcsapat ellen sem para az egy pont, mint ahogyan a városi rangadón is jobb nem nyerni mint kikapni. Ha eltekintünk a sokzsillió elköltött fonttól, még a negyedik hely, meg a két pont hátrány az első helyhez képest, még az sem vészes. Tényleg nem ezzel van a gond. A mutatott játék az, ami … próbálom máshogyan kifejezni, de nem megy … szar.  És ez, kedvenc spanyol pincérünket idézve, tény.

A CSZKA (vagy hogy írják ezt magyarul) elleni meccset egy remek minőségű, ugyanakkor kommentátor nélküli sztrímen néztem végig. Érdekes kísérletnek bizonyult, tényleg nem volt könnyű fenntartani az érdeklődésemet a 90 percnyi fosfaragás alatt, de megtettem, hiszen beígértem a többieknek, hogy majd írok a meccsről. Hogy nem így lett, annak végül is egy igen nyomós oka volt: nem igazán volt miről. Egy ideig ugyan számolgattam az értelmetlen labdatartást megalapozó semmilyen passzokat (egyszer eljutottam 15-ig is), fel is jegyeztem hogy DDG nélkül megint simán kiszopnánk, vagy hogy hová tűntek a csapatból hollandjaink, aztán arra lettem figyelmes, hogy nem csak nekem nem tetszik a meccs, hanem a moszkvai közönségnek sem. Pedig vezettek 1-0-ra, minden ok adott lett volna az örömködésre, de az orosz nézők fütyültek, fújjoltak. A United játéka miatt tették mindezt, mivel LvG csapata a támadó focira utaló bármiféle jel nélkül adogatta körbe a labdát, miközben ők focimeccsre vettek jegyet. Abban a pillanatban én is egy kissé orosszá váltam, és lélekben én is ott fütyültem a lelátón. És ha nem változik meg gyökeresen a játékunk, valószínűleg egyre több United-drukker lesz ezzel így, és akkor az Old Traffordon is menni fog a füttykoncert, meg jöhet megint a chemtrail. Jogosan, amúgy.

Ha következesek maradunk saját magunkhoz, és hát ugye miért ne tennénk így, akkor a szintén jogosan utált Guardiola-féle barcás tiki-takához hasonló, ám annál legalább két szinttel védekezőbb (lásd még: tanácstalanabb) labdatartós idei United játékát sem kell szeretnünk. Sőt, hosszabb távon gondolkodva hiába vagyunk jelenleg a világ (egyik) legnépszerűbb klubja, az utóbbi időben aligha szerzett sok új szurkolót a klub ezzel a nézhetetlen focival, amire jobb híján ráfogjuk, hogy ez a filozófia. Bármit is mondjon Gary Neville, én személy szerint nagyon bánnám, ha ezen az úton haladna tovább a klub, és még sok évig ezt a dögunalmas nehogylekontrázzanak bénaságot kelljen néznem. Félreértés ne essék, sosem fogok más csapatnak szurkolni, én már így maradok, de hogy egy futballidentitását kereső kissrác vajon mitől esne örök szerelembe az idei Uniteddel, azt sajnos nem látom.

Na de akkor a manchesteri derbiről, mert végül is az verte ki véglegesen a biztosítékot nálam. Lehet, hogy van Gaal büszke a csapatára (tényleg az), meg a shittynél talán tényleg közelebb álltunk a győzelemhez, de hát az első félidőben egyáltalán nem lőttünk kapura a szezon egyik legfontosabb meccsén, akutyaúristenit! Persze, amíg nálunk van a labda, addig az ellenfél nem szerezhet gólt, na de mi a francnak van nálunk, ha mi sem próbálkozunk gólszerzéssel? Lehet itt Rooney-t savazni (kell is, mert ez rohadtul kevés a csékánktól), de amíg hetveniksz százalékos labdatartás mellett nagyjából annyiszor hozzuk játékba a kapusunkat, mint a középcsatárunkat, addig a balhét a menedzsernek kell elvinni. Na de hogy ne a levegőbe beszéljek (írjak), kigyűjtöttem néhány elég durva statisztikai adatot a mondandóm alátámasztására. Ha hinni lehet a fourfourtwo statisztikáinak, a 441 sikeres passzunk kevesebb mint fele, egészen pontosan 208 minősíthető előrepassznak, 148-szor adtuk hátrafelé a labdát, 90-szer pedig már a címben is megemlített oldalfasszal próbálkoztunk. De a moszkvai meccs még rosszabb képet mutat, ezért mutatok én is egy még rosszabb képet.

Rossz irány?

Az egész idényt nézve még rosszabb az összkép. A BL-t most hagyjuk, a playoff és a gyógycsoport miatt nehéz lenne összehasonlítani a Unitedet más, a sorozatban szereplő csapatokkal, a Premier League viszont nagyjából a negyedénél jár, amiből már le lehet szűrni egy-két okosságot. Például azt, hogy hiába vagyunk elsők a meccsenkénti passzok számában, vagy az Arsenal mögött másodikok labdabirtoklásban és passzhatékonyságban, ha ennek semmi, de tényleg semmi pozitív hatása nincs a támadójátékunkra. 10 meccsen 15 gólt szerzett a csapat, amely még a matekból kevésbé penge szurkolóknak is a nem túl hízelgő másfeles átlagot adja ki. Még elszomorítóbb a helyzet, ha részletesebben is megvizsgáljuk a támadásaink adatait. Átlagosan 10,5-szer lövünk kapura egy meccsen, amely akár soknak is tűnhet a vasárnapi öthöz képest, de az az igazság, hogy ezzel a legkevesebbszer próbálkozó csapatok közé tartozunk a PL-ben, csupán a Stoke-ot, a WBA-t és a szánalmas Sunderland – Newcastle duót előzzük. A tizenhatoson belülről végrehajtott lövések tekintetében még rosszabbak (18.) vagyunk; az első negyed órában, valamint kontrából még nem szereztünk gólt a bajnokságban, a házi gólkirályaink pedig Martial és Mata 3-3 góllal. Mégis hogyan lehetséges, hogy a legtöbbet passzoló, labdabirtoklásban éllovas, a meccseket kontrolláló United nem képes gólt szerezni? Úgy, hogy nem is akarunk.

Az ötből kettő Smallingé, az megvan?

A foci olyan játék, hogy ideális körülmények és egyenlő létszámú csapatok esetén a cél (vagyis: gól) eléréséhez kockázatvállalás szükséges. Egy jó csel, egy megnyert párbaj, kiugratás, előreívelés, stb. De ha senki nem hajlandó bevállalni egy-egy kockázatosabb megoldást, mindenki csak tologatja a mellette lévőnek, abból nem lesz gól. Bár Lajos szerint ha kézilabdacsapat módjára járatjuk a labdát (mondjuk ott van passzív játék, nem véletlenül), akkor az ellenfél fizikailag és mentálisan is elfárad, és egy idő után megjelennek védelmükben a lyukak, mi meg kihasználhatjuk ezeket gólszerzésre. Aztán, ha mégsem így történik, akkor meg jönnek a büdös nagy nullanullák (jobb esetben), főleg ha az ellenfél számára tökéletesen elfogadható a döntetlen. Értjük mi a biztonsági játékot, csak nem szeretjük, és jogosan háborodunk fel, ha hónapokon keresztül ezt kell néznünk. Pedig van Gaal már többször is éreztette, hogy számára első a biztonság. Na de ha csak biztonság van, action meg nincs, annak mi értelme? Gumi beszerezve, fogalmazásgátló bevéve, spirál és pesszárium a helyén, esemény utáni az éjjeliszekrényen, de mi van ha mégsem stimmel valami? Le se vetkőzzünk, hagyjuk az egészet a francba, majd mindenki megoldja magának, abból nem lehet baj. Csak semmi kockázat. 0-0. Büszke 0-0, mert nem is kapunk el semmit egymástól, és gyerek sem lesz.Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de én általában azért ülök le egy bármilyen meccs elé, hogy támadófocit, esetleg gólokat lássak, nem azért hogy megnézzem, hogyan oltja ki egymás játékát két csapat. És a Unitedtől sem azt szeretném látni, hogy mint az óvodában a hülyegyerek, elrontja bárki játékát, hanem azt, hogy nyerjen, vagy legalább próbálja megnyerni az aktuális meccset. Főleg ha az egy városi derbi, és főleg ha az ellenfél két legjobb támadója nem játszhat. Persze én csak egy szurkoló vagyok, nem értek a szakmához.

(szívesen írtam volna arról, hogy Rojo talán legjobb meccsét játszotta az Old Traffordon, hogy a nem is jobbhátvéd Valencia úgy tüntette el a City 50 milliós szélsőit mint oligarcha a hasonló értékű közvagyont, hogy Martial miért annyira Céronaldó mint amennyire Depay Nani, hogy Rooney tényleg ennyire fos-e vagy csak a One Direction muszlim tagozatának frontembere tolta élete formájában, de sajnos ez egy ilyen #mindenszar poszt lett, és még sokatmondó gifeket sem sikerült csinálnom a meccsvideókból, sorry)