A vasárnapi meccsről még most sem tudjuk igazán eldönteni, hogy akkor most félig tele a pohár, vagy félig üres. A tabellán elfoglalt helyezések alapján már leginkább csak nosztalgia-rangadónak nevezhető 90 perc nagyobbik részében ugyanis uraltuk a meccset, kontroll alatt tartottuk a hazai pályán játszó Chelsea-t, a félidők vége felé mutatott teljesítményünk alapján azonban a győzelmet nem érdemeltük meg. Ami mindenképpen pozitívum, hogy a Stoke ellen is látott örömfoci kezdi átvenni a hatalmat a fogalmatlan filozofi felett, és ez a szezon hátralévő részére bizakodásra adhat okot. Na nem arra, hogy elérünk valamit a bajnokságban (a Wenger Trophy-tól épp ezzel az iksszel távolodtunk el), csupán arra, hogy nem fogunk minden meccset végigásítani, és talán még Mourinho belengetett érkezését is megússzuk. Mert azt láthattuk, milyen egy after-José csapat, és nem igazán szeretnénk olyat. Osztályozni viszont igen, jöjjenek hát a pontszámok!

De Gea – 8

Az első félidőben nagyon nem foglalkoztatták a Kékek (egy Matic-fejesen kívül), a másodikban viszont hirtelen annyi dolga akadt, hogy még a meccs legjobbja címért is harcba szállt. A clean sheet végül is nem jött össze, bár még talán a főköcsög Costa kiugrását is hatástalanította volna, ha Borthwick-Jacko nem próbál meg menteni. Jó helyen volt viszont, és bravúrral hatástalanított több veszélyes hazai lövést, a legnagyobb mozdulatot Fabregas rövidfelsős lövésénél mutatta be, de még a 96. percben is akcióznia kellett Costa lapos lövésénél. Itt kapus van.

Darmian – 8

A meccs legjobbja cím ezúttal (talán először) olasz jobbhátvédünkhöz került, aki egyre jobban kezdi felvenni a PL ritmusát érteni LvG védelmi rendszerét. Láthatóan egyre többet kommunikál közvetlen társaival, ismeri az ellenfél támadóinak cseleit, és képes végighajtani egy egész mérkőzést. Ha ehhez hozzávesszük remek helyezkedését, sokoldalúságát, és azt a skilljét, hogy egy-egy taccsra szerelés után az ellenfélnek még fáj is, még talán azt is elhisszük, hogy tényleg egy újabb Red Wall oszlopos tagja lehet. Főleg az első félidőben uralta a saját oldalát, még veszélyes beadásokra is futotta energiájából, de a szünet után sem lehetett rá panasz. Pedig Hiddink még posztra is cserélt, Hazard váltotta Oscart Durmi farzsebében, de Matteot ez sem zavarta meg. Jobb hátvéd.

Smalling – 7

A szokásos bossing most elmaradt, Costa többször is zavarba hozta Smallingot, aki azonban még így is nagyon korrekten vezényelte a védelmünket. A levegőben szokás szerint úr volt, és a széleken is gyakran besegített, ráadásul a gólért sem lehet őt elővenni. Sárgáját mókás körülmények között szerezte, először lábbal, majd Jones-módra a földön fekve fejjel, végül kézzel blokkolta a Chelsea támadását. Előre most kevesebbet kalandozott, de arra igazából nem is nagyon volt szükség. Vezír.

Blind – 6

Felemás meccset tudhat maga mögött Daley, hiszen az egészen kiváló megmozdulásoktól a röhejes hibákig a teljes repertoárt végigjátszotta. Remek megelőző szerelései (és ezt követő megindulásai) csírájában fojtották el a hazai támadásokat, de a kapott gólt pont egy rossz ütemű kilépésének köszönhetjük. Jól helyezkedett, de Costa sebességével általában nem bírt. Remek passzokat adott, de tucatnyi szögletéből talán ha egy számított valamennyire veszélyesnek. Az első félidőben ráadásul bemutatott egy Suarezt DDG-t utánzó védést is, amiből nagyobb baj is lehetett volna, ha a feltartott karját találja el a labda, nem pedig a testhez szorítottat (de így nem volt tizi). Az különösen vicces, hogy mindez után a tizenhatoson belül évekig szabad kezezési jogot birtokló Terry reklamált büntetőt. Kétarc.

Borthwick-Jackson – 7

Mivel nevét nem csak leírni, kimondani sem egyszerű, folyamatosan kisgyereknek becéztem a meccs alatt, és leginkább pozitív jelzőket használtam a szószerkezetekben. Szóval a kisgyerek nagyon jól játszott, Martiallal és a fél szemmel mindig a felosonó fullbackeket figyelő Matával is jól megértette magát, a gól is az ő beadásából született, és védekezésben sem lehetett rá panasz. Illetve, két esetben igen, és ezek miatt nem kap még magasabb osztályzatot. Még az első félidőben Willian küldte el nagyon csúnyán gyufáért, azt azonban még megúsztuk. Nem úgy, mint az egyenlítő gól előtti szituációt, amikor a lesre állító védelmünk bal oldalán héderezett Jacko, aminek köszönhetően Costa nem volt lesen. Bár CBJ még megpróbálkozott egy bravúros blokkal, ezzel még talán nehezebbé is tette kapusunk dolgát. Mindenesetre biztató dolgokat művel, csak hát még nagyon kisgyerek. 

Carrick – 7

Az utóbbi években a jó (és eredményes) játéknak valamilyen rejtélyes módon mindig köze van ahhoz, hogy játszik-e a jó öreg Carrick. A szürke eminenciás, a láthatatlan ember, aki semmi extrát nem mutat, mégis a hajtáslánc legfontosabb eleme. Tempópasszai, súlypont-áthelyezései, helyezkedése miatt még mindig az első név középpályásaink között, és vasárnap láthattuk, milyen fontos, hogy támadógépezetünk mögött, illetve védelmünk előtt MC, a nyugodt erő foglal helyet. Ha Lajos egész tavasszal okosan használja őt, akkor még az is előfordulhat, hogy a boring ManUnitedből akár szép focit játszó támadócsapat is lehet, mert ehhez, úgy tűnik, elengedhetetlen egy jó formában lévő, és nem mellesleg egészséges Carrick. Mondjuk az utóbbit nehéz lesz tartani, ha sok ilyen Mikel-féle faszkalap fog rácsúszni nyújtott lábbal. You know…

Fellaini – 6

Némi meglepetést okozott az ő kezdőbe nevezése, de hát Lajos csak betartotta a filozofi győztes csapaton ne változtass pontját. Utólag vizsgálva helyes döntésnek bizonyult a Williannel egy fodrászhoz járó Fella beállítása – a cseréjében ennyire már nem vagyunk biztosak. Bár a belga torony a támadásainkat nem nagyon segítette, és párszor a középpályán is átjátszották, LvG jól érzett rá, hogy a Stoke verőemberei után Matic ellen is kell a nyers fizikai erő. A két kétméteres állat meg is találta egymást, azonban az inkább a cselzis sikereivel végződő párharc véget ért, miután először a szerbet, majd az ezután felszabadultabban hentelő belgát is lecserélték. Letámadásban (!), pontrúgásoknál és a középpályás tusakodásban is hasznos tud lenni Fella, és egyelőre ezek azok a dolgok, amik a csapatban tartják Schneiderlin és Herrera kárára. Most még csak nagyon tapló sem volt, sőt a meccs elején ő kapott egy pofont a később csúnyán megsérülő Zoumától. Big fella.

Lingard – 7

Újabb jelentkező a meccs embere címre, de az ő jelentkezését a nagyon gyatra első félidő miatt el kellett utasítsuk. Mert, ne szépítsük, a szünet előtt Lingard csak igen nagy jóindulattal nem számított emberhátránynak. Szünetben megkaphatta a hajszárítót, hiszen a második félidőben az egyik, ha nem a legjobbunk volt. Már Martial lekészítését is remekül csavarta a felső sarok felé (köcsögkurtoá), de amit pár perccel később, Rooney úgy-ahogy megszelídített labdájával csinált, azt nem is hittük el. Félfordulatból, estében, be a pipába, úgy ahogy azt kell. Lehet, hogy végre érzi a kaput?

Mata – 6

Az első 30 perc domináns játéka főleg neki köszönhető, hiszen nem csak vissza- hanem oldalra is kilépett labdákért. Úgy osztogatott, szervezte a játékot, hogy közben Mikel egyfolytában már-már szexuális zaklatásnak számító közelségből követte mindezt. Ha végig tudta volna ezt a játékot hozni, jóval magasabb pontszámot kapott volna (műhelytitok: majdnem hetest adtam neki), de sajnos elfáradt, beleszürkült a mezőnybe. Hiába volt több kulcspassza, mint rontott (4-3), ezúttal nem maradt energiája arra, hogy őrzőjét lerázva a tizenhatos környékén is varázsoljon. A hazai szurkolók nagyon korrekt módon megtapsolták egykori kedvencüket, respect. Joséout!

Martial – 7

Ivanovics ezúttal 90 percig Glen Johnsonnak érezhette magát, bármilyen is legyen az. Akárcsak az ex-pudlis jobbhátvéd, a szerb sem igazán találta Marci ellenszerét, jobb híján a közelben lévő társainak integetett erősítésért, amit általában meg is kapott Willian vagy Zouma személyében. A kettős fedezék már úgy-ahogy megállította gyilkos tekintetű franciánkat, de így is legalább egy gólt szerezhetett volna. A szokásos addig-tologatom-amíg-el-nem-tudom-lőni-a-rövid-alsó-mellé most sem hozott gólt, az viszont nem Martialon múlt, hogy első félidei lövéséből nem lett gól (köcsögkurtoá2). Inside forward.

Rooney – 6

2016-os formánkban nagy szerepet játszik csapatkapitányunk jó játéka, aki fél évnyi láblógatás után végre úgy játszik, ahogyan a United csékájának és első számú csatárának illik. Most ugyan nem nyújtott kiemelkedőt, az első félidőben nagyon eltűnt, és sokat őrlődött egyedül a leányálomnak nem nevezhető (well, leánya válogatja) Zouma – Terry kettős szorításában, mégis találtunk pozitívumokat Rooney játékában. Először megmutatta Carricknek és CBJ-nek, hogyan kell húszról megereszteni egy életerős lövést, majd Courtois oldalra ütött labdáját tette vissza egyből kapura. Aztán félig-meddig megszelídítette a kisgyerek középre lőtt labdáját (gólpassz), megpróbálkozott egy Lingard-féle félfordulatból estében kapura lövök helyzetgyakorlattal, a végén pedig akár meg is nyerhette volna nekünk, ha a bal oldalról középre cselezése után kicsit pontosabban emeli át az erre nem számító kapust. Meg egyáltalán, ha 1-0 után mindenki úgy tartotta volna a labdát, mint Wayne, akkor most még boldogabbak lennénk. Year of the Roo.

Depay – 1

Kovacstomi ajánlásával, nem mellesleg jogosan kapja az elégtelent Memphis Depay. Kétszer ért labdába, egyszer megindulás helyett előrevágott egy labdát, utána pedig egy három-az-egy-ellen szituációt majomkodott el egy gyatra passzal, így a győzelem bebiztosítása (vagy legalább egy szöglet) helyett izgulhattunk a végén, és be is szoptuk. Flop?

Schneiderlin – 5

Több szabálytalansága volt, mint jó passza, nyilván nem ezért küldte őt be Lajos. Dirty.

Herrera – 0

Nem a csere időhúzó jellegével van a baj, hanem hogy az már 1-1-nél történt. Percember.