Kicsit fellélegezhetünk a válogatott szünet miatt, épp elég volt a csütörtök-vasárnap meccstempóból, ám mielőtt végleg a célegyenesre fordulnánk, akad itt még egy-két dolog ami a nagy rohanásban nem került kifejtésre. Hodgson angol kerete remek apropót ad arra, hogy a Manchester United akadémiájának munkáját elemezzük, hiszen Smalling személyében ugyan csupán egy United-játékosra számított Roy papa, de további három United-nevelés is ott figyel a keretben. Na de ne ijedjetek meg, ez a poszt nem az angol válogatottról fog szólni, hanem azokról a Unitednél nevelkedett játékosokról, akiktől talán túl korán szabadult meg a klub, és most élik első- vagy másodvirágzásukat. Mert hogy az idei (vagy mondjuk a tavalyi) FA Kupában, a nyári Eb-n, a jövő évi BL-ben, vagy csak úgy simán a PL-ben sok-sok olyan spíler van/volt/lesz, akiknek Carringtonban tanították meg az alapokat, de már nem a United mezét viselik. Rejects XI, sok-sok Tom és Danny, a teljesség igénytelensége nélkül.

Tom Heaton

Kezdjük is mindjárt azzal az arccal, aki kihasználva Hart sérülését (Demichelis, muhaha), a másodosztályból került be az Eb-re készülő angolok keretébe. A Burnley kapusaként tavaly sikertelen harcot vívott a kiesés ellen, de jövőre valószínűleg újra próbálkozhat, mivel többek között az ő megbízható teljesítményének köszönhetően a Burnley vezeti a Championshipet. Heaton 38 meccsen 31 gólt kapott, és a tavaly a Premier League-ben ugyanennyi meccsen beszedett 53 gólja sem tűnik soknak egy kiesőcsapatban. Tétmeccsen anno nem lépett pályára a Unitedben, csak két gálameccsen, és a kispadra is csak a 2007/08-as szezonban került két alkalommal, amikor Edwin megsérült. 2010-ben néhány kölcsönadás után ingyen távozott a klubtól, de remekül építette fel karrierjét, a Cardiff-Bristol-Burnley útvonalon stabil Champo-kapussá vált, és jelenleg Anglia negyedik/ötödik jelöltje kapusposzton.

Danny Simpson

Jobbhátvédünk egyenesen a PL trófeáért harcol, az egygólos győzelmekkel diadalmasan menetelő Ranieri-csapat védelmének stabil pontjaként. Danny óriási tehetségként indult, de a Unitedben csak a 2007/08-as szezonban játszott. Két négy-nullás győzelem részese lehetett, és összesen nyolc meccsig jutott, de az ikrek érkezése miatt előbb kölcsönbe, majd végleg eladtuk őt (750 ezer fontért) Newcastle-be. Ott és később a QPR-nél is feljutást ünnepelhetett, de a Leicester már Premier League csapatként igazolta le Simpsont, aki jövőre kilenc év után térhet vissza a Bajnokok Ligájába. Mert hogy, akárcsak Heaton, ő is 29 éves már.

James Chester

Középhátvédünk a lehető legmarginálisabb szereplést tudhatja magának mint United-játékos, hiszen a históriás könyvekbe nagyjából 25 percnyi Ligakupa-játékidővel került be. Igaz, az egy elődöntő volt a Derby ellen, Neville helyett érkezett a már megnyert meccsbe, aminek aztán mégis izgi lett a vége. Na de hogy ennél ő többre is képes, azt azóta bizonyította a Hull játékosaként, még az FA Kupa döntőjében is gólt szerzett, meg egy igen vicces boxing day meccsen ellenünk mindkét kapuba betalált. A West Bromban egyelőre nem stabil kezdő (bár ellenünk pont jól nyomta), leginkább egy másik United-nevelés, Evans miatt, de az Eb-n akár Ashley Williams párjaként, akár jobbhátvédként is feltűnhet a wales-i csapatban, ahol már több mint tízszer pályára lépett, legutóbb az északírek (meg a szlovénok) ellen kezdőként.

Craig Cathcart

Játszott és gólt is szerzett azon a meccsen csapatunk másik középhátvédje is (és nyilván Jonny Evans is), hiszen Cathcart meg az északír válogatott alapembere. Na meg a legjobban muzsikáló újonccsapat, a Watford középhátvédje nem mellesleg, januárban a PL-ben is gólt szerzett a Newcastle ellen. Az év fiatal játékosának járó Jimmy Murphy díj 2007-es nyertese éppen akkor sérült meg súlyosan, mikor az első csapat közelében járt, így pályára nem lépett, viszont a padról követhetett végig olyan meccseket mint a Roma 7-1-es földbedöngölése. PL-játékos végül a Blackpoolban lett, ahol ő is gólt szerzett a United ellen, de végül kikaptak 3-2-re. Meg ki is estek végül, viszont a Watford tökéletes választásnak bizonyult, mert első szezonja feljutással végződött, és azóta is rendszeresen játszik a Premier League-ben.

Robbie Brady

Balhátvédünk olyannyira rendszeresen játszik a Premier League-ben, hogy a Norwich City keretében az ő neve mellett szerepel a legtöbb játékperc. Na meg három gól és egy gólpassz is, a legutóbbi, West Brom elleni létfontosságú három pontot pedig az ő góljának köszönhették. Az ír válogatott tagjaként az Eb-n is láthatjuk majd játszani, ráadásul nem csak balbunkóban, de szélsőként is megállja a helyét. Hogy a Manchester Unitednél miért nem kapott lehetőséget, az nagy talány, mindenesetre nem meglepő, hogy mindössze 4 percnyi Ligakupa-játék (Büttner cseréje!) és két szezonnyi kölcsönadás után végleg lelépett a Hullhoz. Még mindig csak 24 éves, de három PL-szezonnal és 20 válogatott meccsel a lábában talán kijelenthető, hogy Brady > Büttner.

Matty James

Szegény James nem a világ legszerencsésebb embere. Egy súlyos sérülés miatt nem lehet részese a Leicester csodaszezonjának, pedig tavaly még a kiesés ellen sikeresen megharcoló csapat meghatározó tagjának számított. A májusban megsérülő középpályás térde miatt azóta sem lépett pályára a szezonban, reméljük hogy a következőben már igen, és akkor újabb United-nevelés mutatkozhatna be a BL-ben. Mert hogy nálunk sem európai kupában, sem hazai kupában, sem a bajnokságban nem játszott, pedig a korosztályos válogatottakat végigjárta. Kölcsönadások után a Leicesterben találta meg a helyét, reméljük hogy a sérülése után is ott fogja folytatni a helyi Hamesz.

Danny Drinkwater

Villámkarriernek éppenséggel nem nevezhető Drinkwater eddigi pályafutása, hiszen márciusban töltötte a huszonhatot, és neve csak mostanában került be a köztudatba. A Unitednél eltöltött évei alapján nem csoda, hogy senki sem a jövő angol középpályását látta benne, hiszen mindössze egyszer került az első csapat közelébe, a Hull City elleni 2009-es szezonzárót követhette végig a kispadról. Danny ezután kölcsönben végigtúrázta a fél Championshipet, de a Leicester City látott benne fantáziát és 2012 januárjában szerződtette. Két évvel később feljutottak, Drinkwater bekerült az év csapatába, és azóta is megállíthatatlanul fejlődik. Ranieri alatt a PL egyik legtöbbet szerelő középpályásává vált, és ez felkeltette Hodgson érdeklődését is, aki a hollandok elleni barátságos meccsen ki is próbálta az újoncot. Nem vallott kudarcot, így alighanem eggyel több lesz az Eb-n szereplő United-nevelések száma. Azt csak halkan jegyeznénk meg, hogy évek óta egy hasonló típusú játékos hiányzik a középpályánkról…

Tom Cleverley

Kissé kakukktojásnak hat Cleverley a sok United-reject között, hiszen mégis csak lejátszott 79 tétmeccset a csapatban, ő nem panaszkodhat amiatt, hogy ne kapta volna meg a lehetőséget. Illetve, Fergusontól megkapta (az öreg benne is az új Scholest látta), és még Moyes is próbálkozott azzal, hogy megtalálja az ő helyét a csapatban, van Gaal viszont csupán egyszer szerepeltette, majd kölcsönadta őt a Villának. A legfájóbb talán, hogy még a szokásos aprópénzt sem kapta meg érte a klub, hiszen szerződése lejárta után Tom az Evertonba ment, ingyé’. Pedig ennél ő jobb játékos, és bár 13 válogatottságához már aligha fog hozzátenni, a tavalyi kupadöntő és az idei kupaelődöntő mutatja, hogy a középszar csapatoknál akár jobb helyen is lehetne. Ezt támasztja alá februárban kiosztott három gólpassza, de lehet hogy csak álomszerű bemutatkozása a City elleni 2011-es Community Shielden, a 8-2-ben való aktív részvétele és a mi kutyánk kölyke effektus miatt gondoljuk azt, hogy Fellánál talán jobb választás lenne.

Tom Lawrence

Újabb Leicester-játékos a csapatban, igaz, a következő Tom a másodosztályban tolja. A feljutásért harcoló Cardiff kölcsönjátékosa is meseszerűen kezdte unitedes karrierjét, de utólag csak arról marad emlékezetes, hogy a helyére cserélte be magát Ryan Giggs játékos-menedzser. Az eset a Hull City ellen történt, és Lawrence hiába adott azon a meccsen gólpasszt (a hamarosan egy hasonló listára kerülő) Wilsonnak, az új szezonban van Gaal még az amerikai túrára sem vitte magával. Jó szokásuk szerint bejelentkezett érte a Leicester stábja, ahol azonban sem az előző szezonban, sem a mostaniban nem tudta beverekedni magát a csapatba. Nem úgy Wales csapatába, hiszen Chris Coleman Eb-keretében számít a bal oldalon és árnyékékként is bevethető Lawrence-re, aki ezzel talán végre felhívja magára egy PL-menedzser (pl. Ranieri) figyelmét.

Danny Welbeck

Képzeletbeli tizenegyünk csékája következik, aki ugyan nem rangidős (még mindig csak 25 éves), de ő játszotta a legtöbb meccset United-mezben, és ő érte kapta a klub a legtöbb pénzt is. Hiába töltötte egész futballista létét a Manchester Unitednél a helyi srác (a Fletcher Moss nevű serdülőcsapatban tűnt fel, akárcsak Rashford), Lajos 2014 nyarán úgy gondolta, Falcao érkeztével felesleges ennyi támadót tartani a keretben, és eladta őt az Arsenalnak 16 millió fontért. Hogy ez mennyire rossz döntés volt, arra ékes bizonyíték a tavalyi kupapárharc, ahol Welbz győztes gólt szerzett a United ellen, vagy az angol válogatott kerete, ahová sérülése után visszatért, és minden bizonnyal Franciaországba is utazik. Bár helyzetkihasználása okán joggal vezettük be anno az elwelbeckezte kifejezést, a széleken is bevethető Danny azért még bőven elférne a United idei keretében: Lingardnál és az eddig óriási flopnak tűnő Depaynál is jobb játékos, na és szívesen megnéznénk a Martial-Rashford-Welbeck triót is akcióban.

Joshua King

Kissé kilóg a felsorolásból csatárjelöltünk, hiszen a többiekkel ellentétben ő nem brit (vagy ír) állampolgár, hanem norvég, és így értelemszerűen ő nem lehet ott az Eb-n. Ott van viszont a PL-ben az újonc Bournemouth nyári igazolásaként, és csapata formáját nézve ez jövőre is így marad. Nagy ígéretnek indult ő is, de mindössze egy Wolves elleni Ligakupa-találkozón és egy Galatasaray elleni BL-meccsen léphetett pályára, mindkétszer csereként. Kölcsönadások, majd a Blackburn Rovers után került a déli partra, ahol Howe menedzser kezdőként számít rá. Nehezen indult első PL-szezonja, négy eddigi bajnoki gólja nem arra utal, hogy megváltotta volna a világot, de ahogyan a Bournemouth, ő is mostanában kezd belelendülni. Márciusban a Newcastle és a Swansea ellen is gólt szerzett, valószínűleg nem utoljára ebben a szezonban.

Akik esetleg hiányolnák a listáról egykori kedvencük nevét, azoknak megemlítenénk, hogy Kieran Richardson, Fraizer Campbell, Darron Gibson, Phil Bardsley, John O’Shea, Wes Brown, Jonny Evans, Darren Fletcher, Ryan Shawcross, Oliver Norwood, Ben Amos, Zeki Fryers és képzeletbeli barátja is a keretszűkítés áldozatai lettek, mint ahogyan nem tettünk említést a United keretében idén pályára lépő 10 saját nevelésű játékosról sem. Szóval a United utánpótlása köszöni szépen, jól van, a klub az utóbbi 25 évben a legtöbb PL-játékost nevelte ki, még ha sokan nem is tudtak élni az előttük adódó (vagy igazából fel sem kínált) lehetőséggel. Nyilván egy akadémia sikerességét csak hosszabb távon lehet megítélni, de amíg a szomszédban pénzzel és még több pénzzel próbálják meg magukhoz édesgetni a legnagyobb tehetségeket, addig a Manchester Unitednél továbbra is azon dolgoznak, hogy az első csapat számára neveljenek játékosokat. De ha ez mégsem jönne össze egy fiatalnak, a carringtoni „diploma” jó ajánlólevél egy sikerre éhes fiatal focistának, mint ahogyan a fenti példák mutatják.