Tegnap hivatalosan is véget ért a Premier League 2015-16-os szezonja. Ha azt mondjuk, hogy nem ezt vártuk, akkor aligha beszélünk félre. Más kérdés, hogy van Gaal már a szezon előtt is szólhatott volna, hogy ez vár ránk és akkor nem aggódtuk volna agyon magunkat. Hajtás mögött némi elemzés, zárás és invitálás az FA Kupa fináléra.
A Bournemouth 3-1-es legyőzésével a csapat végül második helyen zárt a hazai mérleget tekintve, ellenben az idegenbeli nyolc vereség, romboló erejű felismerésként hat minden épeszű szurkolóra. A Manchester United, 19 vendégségben lejátszott mérkőzésen nem veszíthet 8 alkalommal. Ráadásul egymást követően második évben sikerült mindezt mínuszos gólkülönbséggel összehozni. 2010-11-hez hasonlóan mindössze 25 pontot sikerült idegenben szereznünk, más kérdés, hogy akkor otthon mindössze 1 döntetlent engedtünk meg magunknak.
Szomorú az is, hogy nem volt elég, hogy a Manchester City február környékétől már futballra alig emlékeztető jeleket mutatva sem lett megelőzve végül a táblázaton. Így Guardiola megúszta a legcikibb helyzetet, amibe új edzőként csöppenhetett volna. A kékek az első 24 mérkőzésen 47 egységet szereztek, azaz közel 2 pontos átlagot produkáltak. A maradék 14 találkozón pedig 19 pont jött össze, ami alig 1,3 pont mérkőzésenként.
Louis van Gaal-t ezen a tét nélküli találkozón az sem rémítette meg, hogy már nincs miért harcolnunk, ezért ismételten a legerősebb kezdőt küldte a pályára. Az ismételten kiderült, hogy a Martial, Rashford duóban hatalmas potenciál van és, ha 433-szerű játékot nyomunk, akkor Mata is igen élénk futballjeleket tud mutatni. Az alábbi képen Rashford első és második félidei találkozásait láthatjátok a labdával, azt hiszem kicsit magáért beszél a barátságos mérkőzésekre invitált ifjonc változó mutatója.
A második félidőre ez nagyjából úgy nézett ki, hogy a Carrick, Rooney, Lingard középpálya mellett nyomultak előre a többiek, amiből egész pofás dolgok sültek ki. Ám azért ne aléljunk el, ez még mindig csak a Bournemouth csapata volt, akik már március óta nem akartak ettől a szezontól igazából semmit. Rooney jövőjével kapcsolatosan viszont egyértelműsíthető, hogy egy háromfős középpályán könnyen megcsillogtathatná tudását, ami bizony hasznunkra válhatna az elkövetkezendő években.
Kedvenceink pedig ördögi, 66,6%-ban birtokolták a labdát, ezzel egyes információk szerint megnyertük a labdabirtkolási harcot a Premier Leagueben. Louis van Gaal a mérkőzést követően ismételten azt hangoztatta, hogy a csapat irányába nagy elvárások voltak és Alex Ferguson szavait ismételve úgy nyilatkozott, hogy a keret átalakulásban van és bizonnyal több szurkolói türelemre van szükség. Louis van Gaal szemmel láthatóan tudja, hogy állásának megtartása most már teljes mértékben az FA Kupa sikertől függ. Így talán még át lehet vinni azt a felállást, hogy alternatívák hiányában a holland maradhat a menedzser. Mint azt korábban már felvetettem, valószínűleg a fiatalok tudatos beépítését is könnyen elő tudja húzni a legnagyobb tökű szakember, hiszen Lingard, Borthwick-Jackson, Martial és Rashford is bőven játszott idén a csapatban. Aztán ott van a karácsonyi sérüléshullám. Továbbá Shaw, Young, Valencia és Schweinsteiger hiányára is nagyon sok minden fogható. Mindenesetre számomra így is meglepő volt, hogy a holland a mérkőzést követően a pálya közepéről szónokolt a népnek.
A dobókocka tovább pörög. Giggs aligha látná szívesen Mourinho személyét, így jelenleg ez is a portugál ellen szól. Louis van Gaal pedig nagyon elszántan szeretne még legalább egy évet a United kispadján tölteni. Valószínűleg a saját tapasztalatainak összegzésével is bízik saját kiteljesedésében, továbbá kellő zsarolási potenciállal rendelkezik új igazolásokra nézve. Kérdés, hogy mennyire bízik meg ebben az egész szellemiségben még a vezetőség. 2016 májusában, három évvel Ferguson távozását követően nyert trófea nélkül, a BL-től kétszeres távolmaradással, egy kirúgott edzővel és a tétnélküli mérkőzésen pokolian üres lelátókkal állunk. Igazán van kihívás errefelé, mert a pénzügyi sikerekből a szurkolók, de a játékosok lelkiismerete és vágyai sem élnek meg. Ráadásul Smalling még de Gea megosztott Aranykesztyűjét is elbaszta, aminek a spanyol biztosan nem tapsikolt örömében. A szezon játékosa díjat viszont a mérkőzés előtt átvehette kedvenc portásunk.
A Manchester United a II. Világháború óta mindössze 5 alkalommal nem érte el az 50 rúgott bajnoki gólt, utoljára 1990-ben történt meg ez velünk. Rooney itteni pályafutása alatt most futott be először 10 Premier League gól alá és pontok tekintetében is csak a Moyes-féle idényt nem sikerült alulmúlni.
Mi azonban május 21-én jöjjünk össze újra a Mozaik Sörözőben, a Keleti Pályaudvarnál, ahol arra várunk félve, hogy 3 év után vajon összejön-e egy trófea, amit ráadásul 2004 óta vágyunk és 2007 óta még csak a döntőig sem tudtunk eljutni! Glory-Glory ManUnited!