Elmúlt két nap, talán kezd feledésbe merülni a vasárnap esti káprázatos futball bemutatónk (nem), ezért érdemes feleleveníteni a történéseket, egy hogyvolt szerű visszaemlékezéssel, ha már értékelni nem nagyon lehet azt a bő 90 percet, amit pályán töltöttek fiaink.
Mint rendesen, T-1 órakor kijön a kezdő, majdnem ugyanaz, mint a pool ellen, biztos a 0-0, gondolja az egyszeri szurkoló rohanvást a legközelebbi lottózóba, hogy feladja a bombabiztos tippmix szelvényt. Aztán mikor a 20. másodpercben egy vaktában előrevágott labda után a teljes védelem olyan díszkíséretet ad Pedronak, ami után a Secret Service elmehet sót nyalni, miközben Dávid Zrínyit játszik, tépi is szét a mihaszna papírcetlit. Miafasz??? fut át az agyamon, de megy tovább a meccs, azért jó a korai bekapott gól, mert van még 89 perc 30 másodperc fordítani. Gyerünk Zsozé te vagy a király, mutasd meg nekik, ezek kibasztak, vegyél revansot, dac, büszkeség, ésatöbbi, itt az idő. Miközben mindezt totálisan nem látom az arcán a közelin, csak a „valahogy még tuti nullnullra tudom menteni” gondolat szülte fancsali arckifejezést, arra gondolok, ez a gól nem történik meg, ha a szegény ember barcatörpéjét mégis Lajos hozza el annak idején. Így már nem is fáj a gól annyira.
Aztán az ötödik percben Lingard kiharcol egy szögletet, mert beadni büdös, de lehet, direkt erre játszunk, mert a Blind szöglet az fasza szöglet. Ok, ez mondjuk nem emberhez ment, hanem Costához, az őstulok ki is fejeli, na nem baj, majd legközelebb, most biztos csak fejbe akarta rúgni az isteni a kisgeci Diegot a miheztartás végett. Ibra mi a faszt csinál?
Közben szerencsére Fella hozza a stabilitást és a frizurát a középpályára, most is Herrera elől tisztáz taccsra. Lingard csel helyett beleül a Moses kosárba, alakul ez, mint a KDNP-s keresztényüldöző-üldöző bizottság. Aztán hirtelen egy Tónió trédmárk jobboldali sprint, majd egy hasonló beadás, amit egy Zlatan trédmárk támaszkodós fejelős elbaszás követ. De legalább támadunk, az is valami.
Az oroszbarát talján sármőr is kezd felpörögni a meccsre, hevesen gesztikulál, hallani a zajmikrofonon keresztül az olasz tolodni tolodni utasítást, miközben hátrazavarja a játékosait, majd előre mutat, végül a szájára teszi a kezét. Hát ez vagy kurvára nem tudja mit akar, vagy a baseball jelrendszereket lepipáló kódszerkezeteket fundált ki a nyári szünetben. Szpesülfór pedig még mindig az akkor is 0-0 lesz taktikáján dolgozik, füstöl is a feje rendesen.
Közben Bailly és Valencia között Hazard fejel kapu fölé, ennyit tudsz balga belga. Következő kék-attak, Costa sántikál, miután Andernek futott, újra tanul járni, vagy végre elérte az evolúció következő lépcsőfokát, és próbál felegyenesedni. Ez senkit se érdekel, hazai szöglet, veszélyesebb, mint az előbb Blind, de kivágjuk, ezaz! Letámadunk, Zlatan közben már időzavaros svéd medveként téli álmot alszik, alvajáró, lehetne akár alvafutó/alvasprintelő is néha. Egy újabb londoni szöglet, ez is veszélyesebb a miénknél, nem örülünk Vincent. A holtidőben Maticot mutatják, Majd Fellát, végül mindkettőt, itt adta volna meg magát annak idején egy Videoton Color Star.
A csapatok továbbra is nyomják a nagy semmit, egy indítás itt, szerelés ott majd vice-versa. Még a brazil spanyol baltaarcú srác elcseszett sarkazása is élményszámba megy a sok üresjárat után. A 19. percben újabb Daley szöglet száll be vakon, Bailly próbálja még ráfejelni, el is megy a labda az ötösig, de ott Kurtoának már le kell hajolnia érte, különben megáll idő előtt.
Jön egy Hazard szöglet, Vale megcsúsztatja, Ander leteszi lövésre, Cahill rálövi, Blind beseggeli, cselzigól, agyfasz, beszarás! Ismét bemutatjuk, hogy kell megveretni magunkat, hogy közben az ellenfélnek se kelljen megszakadni. Osztott képernyő, a két mester látható, Conte szokott módon megőrül, a vigyorgó feka néger afrolondoni szurkoló veszélyben van a háttérben, míg Mou higgadtan szól hátra: a 0-0 még meglesz fiúk!
Remekül tömörülünk a pálya jobboldalán támadásban, nehogy nagy területet kelljen védekeznie az ellennek, Ibra visszalép, megindul, sétál, telibeszar. Majd Andernek ad egy ultrafos labdát, amiből indul Pedro, ez egyre rosszabb, Wayne fanyar vigyorral az arcán villázza közben szülinapi tortáját az ajándék boxkesztyűk árnyékában odahaza. És újabb Ibra villanás, a kezdőkörben egy ollózásnak indult hanyattesésbe torkolló mutatvány, jó ég, inkább a Saskabaré, az legalább nem vicces. A 26. percben Blind jattra éhes pincérként tálcán kínálja a labdát Zorrónak Pedrónak, szerencsére neki már megvolt a meccsenkénti egy mozzanata, így elbassza a beadást, az ezt követő Moses szöglet nem választja szét a védőtengert szerencsére.
Upsz, Costának egy méterről se megy ma, miért menne Hernyónak 25-ről? Ezzel le is írtam újabb két percet ebből a szarból, ami meccsnek indult. Hét perc semmi, majd Herrera kopizza Herrera lövését, Kurtoá már rutinszerűen dől balra el. A 38.-ban Pogba is életjeleket ad, mint Steven Seagal az Ölve vagy halva kóma jelenetében, csak Pál nem fekszik, de az átadása legalább olyan szörnyű, mint Steven szakálla ébredéskor. Majd miközben örömmel konstatálhatjuk a feliratból, hogy Victor Moses 100. PL startja a mai, Cahill Blindezik egyet egy hazafelé tartó bedobás közben, amit Pál végignéz, majd miután a belga hálóőr magához öleli a labdát, hevesen hazaadást reklamál, vajon a bedobás, vagy a fejes kísérlet miatt? Ez már a legalja felé tart, de persze lehet még fokozni.
A 40. percben kiderül, boglyas boglyasnak farkasa, mikor Fella durván talpon térdeli Luist, aki megússza a pirosat a szokott módon, a sárga is csoda, pedig még vér is folyt (vagy hamár fa, akkor enyv). Mindenki bőszen mutogat, Patkinzon hívja az orvosi teamet, a másik patkány meg röhög a markába, visszafutás közben, mint szokott. Conte hadonászik, Zsozé kőpapírollózik Fariával. Aztán a sudoku is előkerül, de lehet, hogy torpedó, fasz tudja. A Fella ápolás miatt két percet hosszabbít a rigó, ami csak arra jó, hogy lássunk egy Rashford által eltört labdát, konstatáljuk, Marcusnak se megy, és még mélyebbre süllyedjünk a letargiába. A félidőnek végre vége, ennél már csak jobb jöhet (vagy nem). Reklám után visszajövünk.
A második feles cserével kezdődik, Fella térde bizonyult gyengébbnek a kretén bongyorka stopliaival szemben, így Mata is részt vállalhat a küzdelemben/egyenlítésben/fordításban. Góllal indul a játék, mint az első játékrészben, de Costa hat méteres leshelyzetét nem tudta eltussolni a hőn szeretett spori, így maradt a 2-0. A félidei lelkesítés nagyon látszik a csapaton, amolyan antihajszárítóval élhetett a deres hajú portugál, az első öt percben csak lézengenek a pályán fiaink, aztán már ezt az időszakot is visszasírjuk. És az 52. percben előkerül az ág, ami a szegény embert húzza, a szegény hatmillió idéző- és zárójel között értendő, Bailly térde ütközik egy keményebb oxigénmolekulával, és neki egy hónap off. A tetkóban erős Rojo váltja, és ha már ő, adja magát a posztra váltás, de nem Zsozénál, ő baszki azért is kirakja balra, és a középen rendszerint bizonyító Blind kerül Eric helyére. Anyám borogass.
Nem kell 4 perc, Rojo meg is mutatja magát egy remek átadással, amiből indulhat a Chelsea, minek a végén Smalling még elhiteti velünk, hogy hasznos tagja ma este a csapatnak egy blokk formájában. Pogba és Zlatan a legyőzhetetlen páros tovább andalog a pályán, Rojo pedig megszeppenve iménti botrányos passza miatt, leadni nem mervén inkább lő, amivel újbóli testgyakorlásra készteti a bosszús Kurtoát. Van még több mint harminc perc, gyerünk srácok, hajrá hajrá! Kicsit fel is élénkült a társaság, és nyomokban küzdést is fel lehet fedezni, de a kék védősor egyelőre megoldhatatlan feladatot jelent a csapat számára.
Újabb technikai bravúr a képernyőn: egy statisztikai ábra az utolsó tíz percben tapasztalható fölényünket mutatja: 42%-ban folyt a Chelsea harmadában a játék, mintha csak szegény Bailly lett volna a fék Zsozé gépezetében, esetleg Haj. Aztán Hazard azt mondja, hogy no-no, nem úgy van az, bemutat egy laza háromszögelést (négyszögelést?) Kantéval és Matic-csal, Mata meg is tapsolja, Hazard levédekezése helyett, aki ezt köszöni, megtáncoltatja a ma pótos ifaként forduló Mike-ot Christ és az Édenbe juttatja a Stamford Bridge népét. Kezd kínos lenni a helyzet, épp hajolunk le a szappanért a Kék Osztriga bár mosdójában. Zsozé már ideges, kezdi érezni, ebből mégse lesz nullnull. Sebaj, van még huszonhét perc, kozmetikázzunk legalább.
Megy is tovább a meccs, le is maradhattam egy támadásunkról a harmadik doboz bontása közben, csak a lassítást látom, de aztán megnyugszom, ez az élő kép, mindegy A-Z úgyis lesen volt. Ander amúgy szinte mindenhol ott van, önmagának ad keresztlabdákat, egyedül kényszerítőzik, miután félpályás sprint végén szerel, igazi motor ő, kár hogy hiányzik körülötte a kasztni.
Martial is beállásra kész, láthatóan duzzadó önbizalommal figyeli Fúria Faria taktikai utasításait, nagy pénzben le merném fogadni, nem ő lesz a nyerő ember. De megy Jesse, jön Marci, szenvedjen ő is, mint a többiek. Pogba csetlik-botlik, amiből csetlsorozat lesz, Marcos Alonso lába a végállomás, sárga, sokat érünk vele. A szabad után Narcos fejel fölé, jó lesz a statisztikába! Közben egy meglehetősen buta arcú sötétbőrű srácot készül beküldeni Conte, a cserével viszont meg kell várni Kante gólörömét, ugyanis egy ártalmatlan szituációban Blind Zrínyizett egyet, megirigyelve Dávid első perces produkcióját, terület nyitott az apró, barcapozitív franciának, aki Smallingot és Tóniót egyszerre küldte gyufáért, majd helyezett a kapuba. Ez már borzalmasabb, mint a rivalló, amit Neville Longbottom nem nyitott ki. Ja, a buta arcú srác beállt és Chalobahnak hívják.
Megint jön az osztott képernyő, Conte örül, mint majom a farkának majdnem nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozva a másodedzőjének, Mourinho meg összevonja szemöldökét, mint Rózsa Sándor, és kirakja a totálkáros buszra a táblát: garázsmenet. Miközben sok szerencsétlen, különböző vendéglátó egységben ragadt Manchester United drukker azon töri a fejét, hogyan távozhatna angolosan, nehogy kitörjön a harsány röhögés – ami lehetetlen feladatnak bizonyulna, mert előbb ki kellene valahogy kászálódni az asztal alól, ahová a harmadik gól után diszkréten elbújt, telik az idő, és valójában nem történik már sok minden.
Ibra megkapja jól megérdemelt seggberúgását Cahilltől, igaz, az ötösön belül, de kicsire már nem adunk. Pogba kap egy lapot, beáll még Villany meg Bácsiháj, de a lényegi dolgok eldőltek, le lettünk szépen fektetve a kanapéra, és jól meg lettünk rakva hátulról, keményen. Ezt a tényt a vérével nem bíró olasz csődőr ki is maxolta egy szimpatikus gesztussal, mikor gőzölgő tetemünk felett még örömködésre hívta a Stamford rusnya népét, akik ebben partnerek is voltak persze, lefújás után pedig Zsozé még Conte fülébe súgta: egyezzünk meg egy nullnullban ok Tesó?
