Tegye fel a kezét, aki arra tippelt volna a szezon elején, hogy az év igazolása egy, csak mérsékelten ismert 22 éves elefántcsontparti középhátvéd lesz? Senki? (Oké, Stanley, EZS és Kovácstomi leteheti a kezét… és igazából én is rátippeltem… szóval lehet, mégse volt annyira frappáns ötlet így indítani ezt a posztot.) Zlatan persze nagyjából hozta, ami Zlatantól alapszinten elvárható, Miki is akklimatizálódott, de csak a szezon utolsó harmadára, Pogbára pedig olyan elvárásokat pakolt az árcédulája, aminek eleve nem lehetett maradéktalanul megfelelni.

Eric (milyen szépen cseng ez a név Manchester szebbik felében!) ehhez képest úgy tolta le az első PL-szezonját, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne egy spanyol középcsapat után az Univerzum legnagyobb klubjának mezét felhúzni, és közben nem beszarni. Bevallom, a szezon előtt nem éreztem hiányposztnak a középhátvédét, akkor még bíztam benne, hogy csoda történik, és Jones kigyógyul a sérülékenységéből, Smalling pedig állandósítja a formáját. A YouTube-on végzett alapos videoscoutingolástól se lettem optimistább, Bailly egy Jonesnál gyorsabb, de hasonló kamikaze stílusban operáló rohamnég játékosnak tűnt. Nekünk egy sziklára (vagy legalább egy fél vörös falra) lett volna szükségünk, nem egy bespeedezett Pepére.

Nagyon gyorsan kiderült, hogy a látszat és a legnépszerűbb videomegosztó csal, Bailly legnagyobb skillje első unitedes szezonjában pont az érettsége és a higgadtsága volt. (Kábé a Celta elleni visszavágó az egyetlen szabályt erősítő kivétel, de ott is egy pillanatra vesztette el a hidegvérét.) 25 bajnokiján mindösszesen négy sárgát és nulla pirosat gyűjtött be, gólt eredményező hibája nem volt, de ami legalább ilyen fontos: nem csak otthon volt a védelem közepén, de úgy is viselkedett, mint aki otthon van. Nem elég ugye magabiztosnak lenni, annak is kell látszani, és Bailly tényleg vezérnek tűnt – még úgy is, hogy van még hova fejlődnie.

A légelhárítás például nem az erőssége (majdnem annyi párharcot elvesztett a levegőben, mint amennyit megnyert), és fejjel az ellenfél kapujára sem veszélyes. Cserébe bemutatott 60 szerelést, többet, mint bármelyik középhátvéd kollégája. (Még egy érdekesség: utolsó emberes szerelése csak egy volt, vagyis inkább a kimozgásra, a megelőzésre épül a játéka a kármentés helyett, ami dicséretes.)

Szemére lehetne még vetni az új Vidic-nek, hogy szélsőhátvédes produkciója erős jóindulattal is csak a középszint alját súrolja, de ezért inkább Mourinhónak kéne magyarázkodnia. Ha szerencsénk van, a 17/18-as szezonban egy meccsen se fogjuk ezen a poszton látni, izgalmas kérdés viszont, hogy ki lesz az állandó párja. A Ferdinand-szerepkörre bekasztingolt Lindelöf nyilván az első számú jelölt (az ő labdabiztossága papíron komplementer az elefántcsontparti kevésbé offenzív játékával), de ha valamiért mégse tudna az elvárásoknak megfelelni, akkor Smalling és Rojo is megnyugtatóan stabil párost alkothat Baillyval.

Végül, hogy egy ne csak egy elvakult drukker dicsérje tövig (egyik) új kedvencét, álljon itt Ian Wright Arsenal-legenda laudációja:

Nézd meg, mennyire jó. Mindene megvan. Sebesség, atletikusság, erő, jól védekezik, olvassa a játékot. Ránézel, és el tudod képzelni, hogy a hátralévő karrierjét a Unitednél tölti. De ha mégis elmegy, akkor a Barcelonába vagy a Real Madridba. Ilyen kaliberű játékos.

Anyám, micsoda igazolás… Ő is azok közé tartozik, akitől irigy leszek, hogy miért nem képes ilyen játékosokat találni magának az Arsenal. Elönt az irigység tőle.

A lényeg röviden: javában épül a Red Wall™ 2.0, a munkálatok 50%-os készültségen állnak.