Aligha lep meg titeket, hogy a lista élén az az Ander Herrera áll, aki a Manchester United szurkolói szavazásán is elvitte a Sir Matt Busby trófeát. Ander a szerkesztőség hét tagjából négyünknél végzett az élen és senkinél sem csúszott le a dobogóról. Összesítésben jóval Valencia előtt, (148-106) toronymagasan nyerte meg a szezon legjobb játékosa címet.
Herrera élete pedig nem kezdődött egyszerűen Mourinhonál. A José által elképzelt 4231-ben ugyanis a Fellaini, Pogba, Rooney tengely kapta volna a főszerepet, ám ez a több mint romantikus elképzelés igen korán bukott meg, és ekkor került képbe a spanyol, aki azonnal vette a lapot. Mourinho ráadásul az első pillanatoktól nem preferálta a Schweinsteiger-Schneiderlin duót, így Herrera számára valóban ott tátongott a bizonyítás esély, amivel élt is középpályásunk.
Ander november vége és január második napja között zsinórban tíz mérkőzésen is kezdett és még súlyosabb adat, hogy mindössze egyszer nem játszotta végig a 90 percet, akkor is mindössze hat perccel a befejezés előtt hagyta el a gyepet. Ha kezdett idén, csak négyszer cserélte le Mourinho, így egyáltalán nem meglepő, hogy Herrera fenn van azon a listán, ahol a szezon során 100 legtöbb játékpercet kapó európai játékosokat összesítik. Egy középpályásnál ez a mutató igen magas terhelést jelent. A portugál mester nem sok pihenőidőt hagyott számára, különösen miután az „Sch” duó mindkét tagja távozott. Ander első szezonjában 22 találkozón kezdett, tavaly 27 volt ez a szám, idén pedig már 44. Nehéz lesz ezt überelni a következő szezonban.
Herrera minden játékpercében szó nélkül tette, amit megkövetelt a haza. Ha kellett védekezett, ha kellett irányított, továbbá jó szokásához híven rúgott, csípett, harapott és mindent elkövetett, hogy megnehezítse a riválisok életét. A szurkolók számára feltűnt, hogy gyakran követelőzik a sporiknál, ugyanakkor mindenkinek nyilvánvalóvá vált, hogy Ander szenvedélye és lelkesedése az, amit annyira hiányolunk ebből a csapatból már hosszú évek óta. Minden United szív megdobbant, amikor Herrera kisvideóját néztük arról, hogy mekkora megtiszteltetést jelent számára felhúzni a vörös mezt, nem véletlen, hogy azóta kisebb mozgalmak alakultak, hogy a következő csapatkapitány az elnyűhetetlen baszk legyen.
Herrera a szezon során 11 (!) gólpasszt adott, többek között az Arsenal, a Tottenham és a Chelsea elleni hazai mérkőzésen és a Ligakupa döntőjének utolsó pillanataiban, amivel végül megnyertük a sorozatot. A baszk legjobb mérkőzése a Chelsea elleni tavaszi összecsapás volt, amikor gól és gólpassz mellett, gyakorlatilag leradírozta a pályáról Hazardot. Ha a következő szezonban kevesebb védekező szerep jutna rá, valószínűleg a lőtt gólok számában, a kulcspasszok és asszisztok tekintetében is képes lenne szintet lépni.
Ander arról is híres lett, hogy mennyire jól lát a pályán. Élő példa az Európa Liga döntője, amikor bezavarta az ötösön belülre a kívül lófrálót Mkhitaryant, aki végül góllal hálálta meg a nagyszerű ötletet. Ugyanez történt a Leicester City elleni hazai találkozón, ahol Mata figyelme lett felhívva arra, hogy egy könnyed belépéssel gyakorlatilag a tizenhatoson belül tudná kiugratni magát a spanyol. Rashford köszönte szépen Mata labdáját és közelről talált a kapuba.
Herrera a nagybetűs box to box középpályássá nőtte ki magát, aki hajlandó a csapat érdekében bármit feláldozni. Mindannyian érezzük rajta, hogy számára a klub sikere az első és minden egyéb másodlagos a sorban. A baszk nem szerepel a címlapokon, nem igazán lehet róla elmondani, hogy egy feltűnősködő játékos hírében állna, sokak éppen ezért szerették rajongásig Giggst vagy Scholest is.
Nem lepődtünk meg, amikor szóba hozták a Barcelona csapatával, hiszen egy ilyen munkás középpályás a világ bármelyik klubjában elférne, nekünk viszont eszünk ágában sincs odaadni hősünket, aki már idén jövőre könnyen megkaphatja azt a karszalagot (és esélyt a legendává váláshoz), amiről sokan csak álmodhatnak Manchesterben!
