“The past dictates the future.” (Dale Cooper)

Pedig olyan jól indult minden. A Watford elleni házi gólszépségverseny sikerén felbuzdulva a szokásosnál optimistábban vártuk a meccset (hiába mantráztuk, mint egy buddhista szerzetes, hogy buszbuszbusz, felkészítve magunkat lélekben az elkerülhetetlenre), ráadásul José előző napi nyilatkozata is bizakodásra adott okot. „Igen, elismerem, hogy a nagy csapatok ellen idegenben óvatosabbak vagyunk, és jobban fókuszálunk a védekezésre, de most ugye csak az Arsenallal játszunk, így alkalmunk lesz gyakorolni a támadásépítéseket” – trollkodott a portugál, jelezve, hogy még mindig nem Wenger az öribarija.

A kezdőt majdnem teljesen a szurkolói óhajok mentén állította össze Mourinho. A Rojo – Lindelöf – Smalling belső védőhármas visszatapsolása logikus döntés volt, pláne mert a sérült Matics végül csak a padon kapott helyet, így kellett hátul a pluszprotekció. Valencia és Young elfoglalták a bérelt helyüket, a benga belga csatárunk is sajnos, de azon nyilván nem lepődött meg senki, ahogy Hernyó reaktiválásán sem (Fella még sérült.) A Marci-Rash páros feltolása viszont örvendetes fejleménynek tűnt.

Tökéletes a nyitány. A Brighton és Watford kegyetlenül megalázott védői után az Arsenal játékosai sem tudnak Young professzor úr betöréseivel mit kezdeni, és csak azért nem szerzünk már a 3. percben vezetést, mert Ashley tökéletes ütemű beadását a saját (noname) cipőjében elbotló Lukaku nem éri el. A hetek óta aranylabdás formában futballozó Martial is állandó veszélyforrást jelent, míg a jobb oldalon a Rashford-Valencia páros okoz komoly gondokat. Meglepetésre még Herrera is kioszt két olyan kulcspasszt, mint fénykorában (a tavalyi szezonban), a 15-ről megeresztett kapáslövése is alig 10 méterrel kerüli csak el a felsőlécet.

Az Arsenal első komolyabb helyzetére negyedórát kell várni, de akkor egy Ramsey-Özil-Sánchez tilitoli után Giroud majdnem be is köszön. José azonnal reagál, felpattan a padról és óriási szenvedéllyel kezdi mutogatni Rashfordnak és Martialnak, hogy fejezzék abba a támadásokat, és zárjanak vissza. A félidő forgatókönyve ezután már nem változik, Özilék kézilabdás módra járatják a labdát a 16-osunk előterében, nyilván hiába, a bajnokság legstabilabb védelme ellen (8 kapott gól…) esélyük sincs.

A második játékrész elején aztán Giroud elflegmázott ollózásából kontrázhat a United, a Herrera által felívelt labdával Martial (Monrealt és Mustafit egyszerre bőrözve be) az ötösig lohol, a beadásra pedig Lukaku érkezik!!! (Luftot rúg, de pont így lesz jó az addig inkább csak a védekezésben és a reklamálásban jeleskedő Pogbának. 1:0) Mourinho ekkor ugrik fel másodszorra a padról, gólöröm helyett a cseréknek kezd integetni, és mire az Arsenal közepet kezd, Martial és Rashford már a stábbal pacsiznak, helyettük Zlatan és Lingard áll be. Wengerék a következő félórában sem tudják feltörni a portugál reteszt, sőt a kontrákkal majdnem sikerül újra meglepni őket; láthatóan nincsenek felkészülve rá, hogy a kezdőkörből irányító Ibra a 16-os előterében robinsoni magányban küzdő Lukakura fogja felívelgetni a labdát. (Ha másnak nem is, a közvetítés rendezőjének sikerül világklasszis megoldást bemutatnia, amikor tökéletes ütemben vágja be a lelátón jegyzetelő és elismerően bólogató Pulist.)

A 88. percben Mourinho lehozza Youngot, hogy pihentesse kulcsjátékosát a Moszkva és a City elleni meccsekre, de ez végzetes döntésnek bizonyul. A helyére beálló Darmiant Sánchez beforgatja, középre löbbölt labdáját Welbeck első labdaérintéséből, az 5-ös sarkáról sarkazza be a hosszúba. (A 2. visszajátszásból derül ki, hogy Lindelöfön még megpattant a labda.)

„Természetesen a három pontért jöttünk, de nem gondoltam, hogy Wenger teljesen megtagadja korábbi elveit, és a negatív játékkal majdnem teljesen elveszi tőlünk a kontrák lehetőségét. Így is büszke lehetek a csapatomra, mert annak ellenére álltak helyt, hogy tartalékosak voltunk. Maticsot még tudta helyettesíteni Herrera, aki jól összeszedte most magát, de sajnos Marouane-t jelenleg képtelenek vagyunk pótolni. A döntetlenért így is keményen megdolgoztunk, és bárki bármit mond, a szurkolók is jól szórakoztak ma.”