(Disclaimer: A poszt hirtelen felindulásból elkövetett véleményposzt, kéretik azt helyén kezelni. Érzékeny lelkűek, és elégedettek a maival nyugodtan várják meg a következő meccs előtti beharangot. Peace, Love, Unity!)

Igen, megint eljött az évnek az a szakasza, amikor kikapunk a City-től. Noha statisztikai alapon felkészülhettünk rá, az Arsenal valószínűtlen megverése csalfa, vak reménnyel töltötte meg a szurkolók szívét. December 10-ét írunk, ami azt jelenti, hogy José Mourinho cirka másfél szezon óta a Manchester United managere. Meg lehet-e ítélni ennyi idő alatt egy edzőt? Nos, én azt gondolom, hogy ehhez kevesebb idő is elég, de aki szerint minden kritikus egy habzó szájú José-hater, most majd jól idekommenteli, hogy egy meccs alapján nem lehet José munkásságát megítélni. És tényleg nem. Csakhogy ez az egy meccs tökéletes példázata volt annak, amit a Manchester United jelenleg az akadályok meglépéséről gondol.

Volt már olyan tanárotok, akit rendkívül gyűlöltetek, de valahogy abszolválni kellett a tárgyát, akkor is, ha 90%-os volt a bukási arány? Nos, José Mourinhonak van egy ilyen tanára. Persze minden rendes diák ilyen esetben éjjel-nappal tanulna, alaposan felkészülne, hogy esélyt se adjon a profnak a megalázására. De mindig vannak más mentalitású hallgatók is. Akik előre elkönyvelik a bukást, és reménykednek benne, hogy legközelebb nem a prof vizsgáztat. Megtanulják ugyan a minimumtételeket, de összetett kérdésekre már nem tudnak válaszolni, és hiába adnak rossz választ, váltig állítják, hogy a jegyzetben ez volt.

Tudjuk azonban, hogy Mourinho egy makacs ember. Már önmagában az a tény, hogy nem ugyanazzal a kezdővel állt fel (ja, persze…Pogba miatt nem is tudott volna), mint az Arsenal ellen, azt sejttette, hogy erre a vizsgaalkalomra most alaposan felkészült, hiába olvasta el azonban a könyvet is a jegyzetek mellé, a régi beidegződésektől nem tudott megszabadulni. Hiába építette fel szépen a feleletét, a végső válasza most is ugyanolyan rossz volt. Pedig csak észre kellett volna venni, hogy Lukaku egy másik tananyagban szerepel, és Max Weberrel ellentétben őt nem lehet jokerként felhasználni. Számtalan levezetést, egyenletet, háttérinformációt és gyakorlati példát fel tudott volna sorolni, ehelyett minden kérdésre vagy azt válaszolta, hogy „nem kell labda”, vagy azt, hogy „büszke vagyok Romelura, pontosan azt csinálta, amit kértem tőle”. Tudjuk azonban, hogy Mourinho egy makacs ember.

Egy másik tárgyból esedékes vizsgán is ez lesz a válasz, függetlenül attól, hogy mit kérdeznek és hogyan vezeti fel a válaszát. Dörzsölt tanuló révén azonban kitűnően tudja magyarázni a bizonyítványt. Hiszen testnevelésből, bevezetés a könyvtárhasználatba-ból és közlekedéselméletből kitűnőek a jegyei, most az mellékes, hogy a fő tárgyai egy részéből bukásra áll.

Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen. – tartja az állítólag Einsteinhez tartozó mondás, de persze az is lehet, hogy Petőfi valamelyik blogbejegyzésében szerepelt. A lényegen nem változtat, de egészen jól illusztrálja vezetőedzőnk lelkiállapotát. *itt lehet elkezdeni vagdalkózni, hogy régen jobbak voltak a posztok és indokolatlan José-hater vagyok* A helyzet azonban elég egyértelmű, erőltetni egy olyan játékost, akinek a legutolsó meccsein olyan hiányosságai ütköztek ki, ami pontosan arra a játékra teszi alkalmatlanná, amiért idehozták, semmiképpen sem nevezhető bölcsességnek. És, ha Mikinek felrójuk, hogy csak a kivéreztetett csapatok ellen, már megnyert meccseken brillírozott, Lukaku statjaiban is sokat húznak az ilyen meccsek.

De nincs ezzel az egésszel semmi gond. Nem kell nekünk mindenkit megverni. Feltéve, ha nem akarunk bajnokok lenni. Elég nekünk a 2-3. hely, elvégre tavalyhoz képest ez is előrelépés. A kérdés azonban az, hogy ki az igazi ellenfelünk? A mezőny legjobbja vagy saját magunk? Írjátok meg kommentben. Aztán majd az okosok kielemzik. Egy biztos azonban, ha teli gatyával, 1-2 nehezebb tételt mindig kihagyva megyünk el vizsgázni, sosem lesz meg az a hőn áhított diploma, ami azért jár, mert nem hagytuk magunkat legyőzni egy professzornak sem.

Plot twist: A következő beharang is az enyém!

Boldog advent második vasárnapját!