A remény a legrosszabb gonosz, mert elnyújtja az emberek szenvedését. (Friedrich Nietzsche)

Így van ezzel az egyszeri Manchester United szurkoló immár Ferguson távozása után minden évben. Kisebb sikerek persze mindig akadtak, ahogyan nagy és felejthetetlen mérkőzések is. Még trófeák is kerültek a vitrinbe, de ami igazán hiányzik, az egy erős Premier League szereplés. A csapat ráadásul teljesítette a kihívást és megugrotta a küszöböt a Bajnokok Ligájában is, ahol egy negyeddöntő vagy elődöntő már-már ajándék lenne.

Kezdjük mindjárt a jó hírekkel a hétvége kapcsán, hiszen akad belőle bőven. Matics mellett ugyanis Ibrahimovic és Jones is elérhető, de talán Fellaini is odafér még a kispadra. Így Carrick és Bailly híján tényleg fullos a csapat és kedvére válogathat Mourinho. Pogba eltiltását pedig alighanem a Matics-Herrera duó kezdetése és a háromvédős foci fenntartása könnyen áthidalja majd. A széleken jó esély van a Young-Valencia kettős kezdetésére, míg közepén Lindelöf helyét Jones foglalhatja el Smalling és Rojo társaságában. Elől pedig a Martial, Lukaku, Lingard trió bevetése is elég egyértelműnek tűnik. Igaz Rashford és Mata még beleszólhat ebbe a kezdőbe.

Jelen helyzetben minden okunk megvan a bizakodásra, hiszen bár a Manchester City nyeri a mérkőzéseit, de egyre nehezebben húzzák be a három pontokat Guardiola tanítványai. A Bajnokok Ligájában pedig egy vereség is becsúszott, amivel igazából csak nekünk tettek jót a kékek, hiszen a Napoli helyett a Doneck lehet az ellenfelünk a következő körben. Az összecsapás előtt minden United szurkoló úgy érzi, hogy igazából nincs mit veszíteni. Ha a csapat kikap a találkozón, alighanem oda is lehet tolni Kompany kezébe a Premier League trófeát. Ha azonban sikerülne legyőzni a Manchester City legjobbjait, akkor a karácsonyi hajtásra fordulva könnyen megrogyhatna a rivális, amit a viszonylag jobb sorsolásunk segíthet kihasználni. Evés közben jön ugyanis meg az étvágy, de vigyázni kell, hogy Mourinho kilengéseit is sikerüljön kordában tartani és reménykedni kell abban, hogy a játékosok az év második felében is megfelelően lesznek használva.

A Manchester City mindenesetre olyan bivalyerős, mint eddig volt. Újabb sérült nincs, eltiltott nincs. David Silva is játékra jelentkezik, továbbá Delph és Kompany is a pályára lesz erőszakolva, ha az úgy szükséges.

A két gárda eddigi történelme is igen izgalmas. A 174 mérkőzésből 72-szer a United, 50 alkalommal a ManCity nyert és a felek összehoztak 52 döntetlent is. A hetvenháromnak ugyan nem igazán van semmilyen mitikus jelentése, de aligha bánnánk, ha ez a szám lenne a statisztikákban ezt követően és végre öt pontra tudnánk megközelíteni a városi riválist. Abban pedig őszintén reménykedhetünk, hogy Guardiola nem lesz az újabb, hosszabb távon is olyan menedzser, aki borsot tör az orrunk alá. Wenger (1998-2004), majd Mourinho (2004-2007) feltűnése is kemény időszak volt a United életében, ez a City pedig nagyon úgy tűnik, hogy elég rendesen össze van állva.