Amikor José Mourinho leszállt az Old Trafford Sir Alex Ferguson, Sir Matt Busby és Sir Bobby Charlton uralta légterébe, már akkor sokan kétkedéssel és némi megdöbbenéssel fogadták a bejelentést. A United Moyes és van Gaal kísérlete után úgy gondolta, hogy megtalálja a középutat. Egy sikeres, de mégsem túl idős menedzserre bízza a csapat irányítását. Mi tagadás, én akkor örömmel fogadtam a hírt és most sem vagyok egyáltalán a Mourinho hater klub vezetője, de az, aki nem él kritikával egy szakember ténykedését látva, az valóban csak egy elvakult szurkoló, aki semmit nem akar meghallani a maga körüli zajokból. Éppen ezért igyekszem pontokba szedni, hogy mi az, amit csúnyán elszúrt Mourinho és mi az, amit rendbe rakott ebben a másfél éves periódusban a United padján. Ezeket az állításokat természetesen nem kell elfogadni, még csak tényként sem feltétlen tekinthetők, hiszen a dolgok mögé bizony elvitathatatlanul be kell nézni, de talán kitűnő alapként szolgálhatnak az elkövetkezendő időszak blogos vitáira, amelynek köszönhetően remélhetőleg sikerül túllépni a José in vs. José out gondolatokon. Az említett + és – előjelű események talán mind a két fajta véleményt árnyékolhatják és közelebb kerülhetünk a közös nevezőhöz. A lista tetszés szerint bővíthető.

+

1., A csapat eredményei magáért beszélnek. A United jóval több pontot gyűjtött mint az előző években. Ez egy fejlődési folyamat része. (2014-15: 35, 2015-16: 29, 2016-17: 33, 2017-18: 41)

2., A gárda jóval több gólt szerez, mint az elmúlt években. (2014-15: 33, 2015-16: 22, 2016-17: 27, 2017-18: 39)

3., Mourinho bő keretet tart, nem jöttek be azok az elvárások, miszerint kiüresíti a csapatot és kizárólagosan egy szűk magra építi fel tevékenységét.

4., Mourinho megpróbál engedni az elveiből, Pogba megszerzésével kreatív középpályás sor kialakítása a cél.

5., A csapat az előző években esélytelenül indult a nemzetközi kupasorozatokban. Tavaly megnyertük az Európa Ligát, idén pedig ott vagyunk a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata között (15 ponttal a csoportkörben), amire utoljára 2013-14-ben volt példa.

6., A United tartósan vonzó csapat maradt, ebben pedig José Mourinho személyiségének is komoly szerepe van.

7., José felismerte a középhátvéd poszton keletkező problémát, ezért két, korrekt áron érkező középhátvéd leigazolásával (Bailly és Lindelöf) egy erős hátvédsort alakított ki, amely a Premier League legbiztosabb lábain álló védelmét jelenti.

8., Mourinho segíti a fiatal játékosok beilleszkedését a csapatba. Lingard, Martial és Rashford folyamatos játéka mellett szerepet kapott már McTominay, Joel Pereira és Tuanzebe is.

9., A fiatalok megértették saját szerepkörüket a csapatban és az egészséges rivalizálás mellett ez jobb teljesítményre is sarkallja őket. A fejlődési potenciál pedig Mourinho pedagógiájának is köszönhető. (Premier League teljesítmények: 2017-18: Martial: 6 gól, 3 gólpassz, Lingard: 4 gól, 3 gólpassz, Rashford: 4 gól, 5 gólpassz / 2016-17: Martial: 4 gól, 6 gólpassz, Lingard: 1 gól, 2 gólpassz, Rashford: 5 gól, 1 gólpassz / 2015-16: Martial: 11 gól, 5 gólpassz, Lingard: 4 gól, 1 gólpassz, Rashford: 5 gól, 2 gólpassz

10., Matics leigazolását Mourinho éléslátásának köszönhetjük, aki évekre stabilizálhatja a védekező középpályás posztot, ráadásul jóval magasabb szinten, mint Carrick.

–

1., A csapat 11 pont hátrányban van a Manchester City együttesével szemben. Guardiola második Premier League szezonjában átlép a kilencedik Premier League szezonját taposó Mourinhón, ahogyan tavaly az első szezonos Conte is megtette azt.

2., A United se nem igazi kontracsapat, se nem a mérkőzéseket kifejezetten domináló gárda. A játékstílus egyáltalán nem egyértelmű, ez pedig aggasztó a jövőre nézve.

3., A rekordigazolás Pogba mellé szemmel láthatóan szükség lenne egy harmadik középpályásra, hiszen a Juventus csapatában is akkor volt képes a legjobban kiteljesedni. A második évben is csak átmeneti megoldásokkal operálunk a francia játékát illetően. A kétfős középpályán pedig sovány a védekezésünk, ha Pogba is a kezdőben szerepel. Mindez a helyzet súlyosbítva Carrick és Fellaini jelenlétével.

4., Lukaku igazolásával kizártuk a Rashford-Martial kettős rotálását a csatárposztról, cserébe a két játékos egymás elől zabálja a játékidőt a balszélen. Lukaku leigazolásával gúzsba kötötte magát a csapat, a sok pénzért igazolt támadóval pedig csökkentettük a gyors foci lehetőségének fejlesztését. Lukaku játékpercei ráadásul a tavalyi Ibrahimovic féle hibát idézik fel.

5., A rangadókon szemmel láthatóan a kisebb csapat szerepkörébe helyezkedik a United, amely rémisztő egy PSG, Bayern München, Barcelona vagy Real Madrid elleni mérkőzésekre gondolva. Az elmúlt 25 évre nézve meg még inkább.

6., Mkhitaryan, aki a szezon elején a csapat legjobbja volt, Schneiderlin-szerű büntetést kapva, gyakorlatilag az elűzetése szélére került. A játékos a tavalyi Európa Liga menetelés egyértelműen első számú szereplője volt.

7., A csapat rendszerszerű fejlődései nem mutatnak olyan irányba, amelyeket a legnagyobb kluboknál láthatunk. Mourinho stílusa pedig egyik uralkodó gárdánál sem vált klubfilozófiává a futballban.

8., A koncepcióhiányos, hosszabb távon nem kimunkált (Lukaku, Mkhitaryan, Ibrahimovic, Pogba) igazolásoknak köszönhetően újabb igazolásokba kényszeríti magát a klub és ezeknek Mourinho sem szab gátat, nem tesz azok mögé valós koncepciót.

9., Az elköltött pénzmennyiség nem korrelál az eredményekhez, az elköltött pénzek után a gárda jelenleg az elvárt minimumot hozza ki magából. Különösen akkor, ha azt is látjuk, hogy a csapat eladásai is elenyészőek más klubokhoz képest. Az elmúlt két év  bevételei játékoseladásokból a Transfermarkt alapján (euróban): PSG 120 millió, Bayern München 85 millió, Real Madrid 165 millió, Manchester City 110 millió, Chelsea 300 millió, Liverpool 120 millió, Barcelona 250 millió, Manchester United 50 millió.

10., Mourinho stílusa (Spurs, ManCity, Ajax mérkőzést követő) számos balhét, ellentmondásos szituációt hoz magával, amelynek csapaton belüli kihatása és a játékosokra gyakorolt eredményei láthatatlanok, továbbá a szurkolók jelentős részének is beazonosíthatatlanok. A Manchester United karaktere számára pedig idegenek.