Listánk nyolcadik helyét az az Anthony Martial szerezte meg 46 ponttal, akit idei teljesítménye, sorsa alapján akár Rashi futball-ikerpárjának is nevezhetnénk, hisz nagyjából ugyanazt az utat járták be a szezon során, együtt sírtak, együtt nevettek (azaz sokáig inkább egymást váltva tették mindezt), majd ugyanazt az igazolást szívták meg alaposan januárban.
Amikor 2015 augusztusában Marcit 19 évesen meglehetősen magas összegért elhozta van Gaal a Monaco-tól, sokan húzták a szájukat az elköltött fontmilliók láttán egy keveset bizonyított tinédzserért. Aztán első meccsén rögtön kedvenccé vált, mikor Skrtel lábaira csomót kötve győztes góllal mutatkozott be a Liverpool ellen. Lajos akkor elmondta, hogy már valójában utódjának, Giggsy-nek vette az ezerarcú tinit, de aztán az élet és Woody sheriff más menedzsert hozott a csapat élére a nagy filozófus menesztése után. Mourinho pedig a robosztusabb csatárok alkalmazásában hisz, így a van Gaal által többször centerként használt Tony leginkább balszélsőként került a kezdő közelébe.
Összehasonlítva az előző bajnoki szezonban mutatott számait a mostanival, igazából fejlődést láthatunk. A 2016/17-es idényben ugyanúgy 18 meccsen kezdett, mint ebben a szezonban, 1558 percet töltött a pályán, ami szinte megegyezik az idei mutatóval (1584), de a tavalyi 4 gól 6 gólpasszal szemben ezúttal 9 találatig és 5 aszisztig jutott. Tehát gólszerzésben még javult is, de az az igazán szomorú, hogy a csapat legjobban cselező, egyik legtechnikásabb játékosa nem tud kibontakozni Mourinho kezei alatt.
Marci idén a második legjobb góllövőnk volt Lukaku után, minden sorozatot figyelembe véve 11 gólt és 9 gólpasszt tudott felmutatni, ami azért nem rossz teljesítmény, tekintve, hogy bár 45 mérkőzésen is szerepelt, a 4050 lehetséges játékpercből mindössze 2337-et kapott. Mint fentebb említettem, a bajnokságban 30 meccsen léphetett pályára, ebből tizennyolcszor volt kezdő, és kilenc gólig jutott. A szezon első felében, amikor még nem a City bajnoki címével foglalkoztunk elsősorban, általában Rashforddal váltották egymást a csapatban, mikor egyik kezdett a másik váltotta és gólt lőtt, majd megismételték ugyanezt fordítva. A merészebb kevésbé hater szurkolókban az is felmerült, hogy Mourinho milyen ügyesen használja a nagy ígéret fiataljainkat, minden meccsen kapnak lehetőséget, mégsem játszatja őket félhullává.
A fiatal játékosok érdekeit előtérbe helyező, tudatos man-menedzsmentetnek tűnő edzői hozzáállás 2018. január 22.-én vesztette teljesen értelmét, amikor Alexis Sanchez leigazolása hivatalos lett. Emlékszem, én nagyon izgatottan vártam a bemutatkozását, de a nálam élesebb futball-szemmel rendelkező szurkolótársak már akkor megjegyezték, hogy ez a transzfer gyakorlatilag egy igen nagy hiba, hiszen a két ifjonc elöl veszi majd el a játékperceket. Igazuk is lett, Martial addigi és azutáni teljesítménye között zongorázni lehetett a különbséget. Elég, ha annyit említünk, hogy Marci mind a 11 gólját Szánkó érkezése előtt szerezte. Miután megérkezett a csapat történetének első chilei játékosa, Lukaku mellett egy újabb szent tehenünk legelt a mindenkori kezdő tizenegy alkotta karámban. Marci és Rashi, pedig, akikben sok szurkoló a jövő United-jének támadó kettősét látja, epizódszerepre lett kárhoztatva, kiegészítő emberekké váltak, ha pedig a meccsrutin hiánya miatt a teljesítményük visszaesett, Zsozé nem rejtette véka alá csalódottságát, csak, hogy az önbizalmuk is “rendben” legyen.
Így nem is csoda, hogy Martial egyre elégedetlenebb a klubnál, több játékpercet szeretne, több játékpercet érdemelne, és elsősorban több játékpercre volna szüksége ahhoz, hogy valóban ő legyen az új Henry, akinek sokan kikiáltottuk még a Lajos alatt mutatott játékát figyelve. Ezt viszont nem kapja meg, így most úgy állunk, hogy a csapat egyik legnagyobb fiatal tehetsége nem biztos, hogy az Old Traffordon kezdi meg a következő idényt, amit én személy szerint kurvára sajnálnék, és fájó volna nézni, ahogy a Juventus vagy a PSG mezében ontaná a gólokat, adná a kötényeket meccsről-meccsre. Miközben nálunk a 30 éves Willian teszi ugyanezt.