Vasárnapi győzelmünkkel sikerült ugyan elkerülni azt a blamát, hogy az alsóházban töltsük a válogatott meccsek miatti szünetet, ám a 10. hely (és a 4/2 zakó) még így sem túl biztató. A Burnley elleni győzelem mondjuk a tükörsima kategóriába tartozott, az Európa Liga küzdelmeibe belefáradt hazaiak még csak meg sem nehezítették a dolgunkat. De most tekintsünk el az ellenfél gyengeségétől, és értékeljük a saját játékosainkat, hiszen ismét láthattunk kapott gól nélküli védelmet, domináns középpályát, és szép akciókat kidolgozó támadósort. A meccsben simán benne volt egy többgólos győzelem is, tehettünk volna arról, hogy ne negatív gólkülönbséggel szerénykedjünk a táblázat közepén, de helyzetkihasználásunk idén hagy némi kívánni valót maga után. A kötelező 3 pont bezsákolva, ismét van meccs utáni poszt, és még aranylábú fiaink teljesítményét is pontozhatjátok.

De Gea

Mivel a Burnley annyira nem erőltette a támadásokat, kapusunknak ezúttal könnyebb dolga volt, mint az előző három bajnokin. A clean sheet eléréséhez azért így is hozzá kellett tenni Dávidunknak: az első félidőben még csak a tizenhatos vonalára való kifutással és néhány beadás lehúzásával/kiütésével vetette észre magát, a második felesben már védenie is kellett, de bravúrnak csak Vokes fejesének hárítását neveznénk. Welcome back!

Valencia

Nagyon kellett ő oda a jobb oldalra. Ha már José terve az, hogy jobbszélső nélkül toljuk, és egy ember robotol egész meccsen a vonal mellett, arra valóban Tonio tűnik a legmegfelelőbb embernek (csékának meg pont nem ő). Néha emiatt egyedül maradt a beadásokkal és overlapekkel operáló Taylor-McNeil Burnley-szárny ellen, de cserébe támadásban hozzátette a magáét. Még az elején próbálkozott egy két-embert-megkerülős csellel, legjobb megmozdulása azonban a Lingardnak tálcán kínált lehetőség volt, szintén az első játékrészben. Lehet hogy csak én látom bele, de felfedezni vélek némi tudatosságot a beadásaiban, az utóbbi két meccsen laposan középre lőtt labdákkal és a tizenhatos vonalára ívelt beadásokkal operál. Consistency.

Smalling

Nem sok dolga akadt védekezésben, játéka sokáig kimerült abban, hogy a szintén jó nagyra nőtt Wooddal pankrációjelenetek újrajátszását mímelték. A második félidőben aztán új haja után új arcát is megmutatta az ügyetlennek tartott Smalling: először tökéletes hosszú indítással találta meg a leshatárról kiugró Sánchezt, majd többször is megindult a védelemből a megszerzett labdával. És még gólt is szerezhetett volna, ha Rashford beadására kicsit korábban indul el. Ball-playing defender.

Lindelöf

A Smalling által meglepetésből előadott dolgokat inkább tőle vártuk volna el, de sem pontos hosszú labdát nem adott, sem megindulásokat nem láttunk tőle. Viszont cserébe védekezésben végre megtalálta önmagát, ezúttal nem tűnt reménytelennek a párharcokban sem, pedig főleg a meccs elején a hazaiak próbáltak az ő oldalára játszani. Improving?

Shaw

Augusztus hónap legjobb United-játékosa nem vett vissza a tempóból: ezúttal csak azért nem a legjobbak között említjük, mert a többiek is felnőttek hozzá. Shaw ismét elég szabadon szaladgálhatott a bal szélen, ismét volt kaput eltaláló lövése is (kettő is), és a második gólunk előtti játékban is nagy szerepet játszott. Védekezésben már akadtak problémái, a 30-as egykori villámgyors szélsők minden trükkjét bevető Lennon néha bizony mögé tudott kerülni. Sárga lapját is egy ilyen eset után kapta, amikor még pont a tizenhatos előtt állította meg szabálytalanul ellenfelét. Válogatott forma.

Fellaini

Ezt most adjuk meg Mourinhonak, Fellaini védekező középpályásként való használata telitalálat volt a világlegjobbedzőjétől. Egyrészt a Burnley sebessége megengedte, hogy a nem túl fordulékony gólemünk szűrje a támadásaikat, másrészt Dyche mester terve láthatólag az volt, hogy a pálya bármely pontján elvégzett pontrúgásokat a kapunk elé íveljék. Fellaini magassága kellett ezeknél a szituációknál, a legtöbb tisztázás és a legtöbb megnyert fejpárbaj is az ő nevéhez fűződik. Emberhátrányban, labda nélkül ráadásul visszament harmadik középhátvédnek. Nagy hibát nem követett el, jó hatékonysággal hozta az általában rövid passzait (93%), és úgy általában focistának tűnt, nem pedig egy bohócnak, aki haj helyett egy másnapos sünt hord a fején. Midfield destroyer.

Matic

Kissé előrébb játszott, mint azt tavaly megszokhattuk: pozícióját még úgy-ahogy azonosítottuk (elvileg Pogba kedvenc posztján, a háromfős középpálya bal oldalán), szerepkörét azonban annyira nem. Sokat volt játékban, a legtöbb passz az ő nevéhez fűződik, de sem védekezésben, sem támadásban nem sokat tett hozzá a győzelemhez. Akadt egy-egy labdaszerzése és blokkja, de helyzetet nem alakított ki, és egyetlen lövését kiröhögte a hazai publikum. Mezőny.

Pogba

Francia karmesterünk ismét kétarcú teljesítményt nyújtott: a pálya szinte minden pontján feltűnt, de ő veszítette el legtöbbször a labdát; 3 gólhelyzetet is kialakított, de a tizenegyesét kihagyta; illetve leginkább neki köszönhetjük a domináns teljesítményt, de sokszor épp ő lassította le a támadásainkat. Főleg a kihagyott büntető miatt haragudhatunk rá, elfelejthetné ezt a zazázást, véleményem szerint csak több esélyt ad a kapusnak azzal, ha úgy toporog a labda előtt, mint akinek nagyon kell pisálnia, és már csak 50 méter van hazáig. Ha ezt nem vesszük számításba (de igen), elég jó meccset tudhat maga mögött Pogba, talán idén a legjobbat. Chicken run.

Lingard

Akár a meccs hőse is lehetett volna, de hiába került többször is helyzetbe, nem kellett védésre kényszerítenie Hartot. Két szenzációs lövőcselt is bemutatott, az egyik után mellétekert, a másikból meg végül egy blokkoló védő közreműködésével gólpassz lett. Nagyon sokat mozgott, próbált állandóan megjátszható lenni, elég sok gondot okozott a komfortzónájukból így kimozgatott Burnley-védőknek, de a kapu előtt nem hozott jó döntéseket. Főleg Valencia középre lőtt labdáját lőhette volna be, de kissé flegma megoldását blokkolták a hazai védők. Free role.

Sánchez

Egy újabb jelentkező, aki szintén nem élt a meccs hőse jelzővel, de ezt most inkább az őt lecserélő menedzser nyakába varrnánk. Sánchez végre tudásához méltóan játszott, négy kulcspasszt is kiosztott a meccsen, melyek közül kiemelkedik Lukakunak adott gólpassza. Álló helyzetből tökéletesen tekert középre, zseniális helyzetfelismeréssel – amikor leigazoltuk, az ilyen megoldásokat vártuk tőle. Eddig ezt nagyon ritkán és nagyon gyatra hatékonysággal mutatta be, most pedig, mikor végre ment neki, Mourinho lehozta őt a pályáról. Persze ebben szerepe lehetett a korábban összeszedett sárgájának is, de lecserélése utáni dühöngése a kispadon azért valamennyire megalapozott volt. Új igazolás.

Lukaku

És akkor elérkeztünk egy újabb wannabe meccs hőse jelölthöz. Belga csatárunk több mint egy év után szerzett két gólt egy PL-meccsen, és ezúttal az irányába lőtt labdákat is meg tudta tartani, sok esetben még sikeresen tovább is tudta azt játszani. Mégsem lehetünk maradéktalanul elégedettek a teljesítményével, hiszen több nagy helyzetet is elbénázott: az első félidőben egy kontránál nem vette észre a ziccerbe futó Lingardot, a másodikban pedig egy-az-egyben Harttal szemben addig biciklizgetett, míg beérte őt az öt méteres hátrányban mögötte loholó védő. Ezeket bizony ki kell használni, mert csak csocsógólokkal nem lehet egy egész szezont kezdőcsatárként végignyomni. Ettől függetlenül tény, hogy az idei szezonban most tűnt először futballistának. Helyzetkihasználás.

Rashford

Egyvalakit viszont nem dicsérünk meg, és az Rashford (illetve Jon Moss bírót sem). Sánchez cseréjeként érkezett a 61. percben, majd tíz perc játék után piros lappal távozott. Abban a 10 percben mondjuk elég jól tolta: kiharcolt egy tizenegyest, veszélyesen tekert középre, ültek a cselei és a passzai, és a 70. percben is épp egy megkerülős csellel harcolt ki egy szögletet. Bardsley-nak annyira nem tetszett a csel, csúnyán utána is rúgott Rashfordnak, aki ezen teljesen begőzölt, és elkezdett emberkedni, aminek jogos piros lap lett a következménye. Fejelés ugyan nem történt, de ez a fejjel tolás is elég agresszív mozdulatsor volt, más kérdés hogy az utánrúgás miért nem ért pirosat, és hogy miért alkalmazott kettős mércét Moss spori. Ha CR-hez és Rooney-hoz hasonlóan ez csak ilyen fiatalkori elborulás a klasszissá válás előtt, hát legyen, de az biztos, hogy az amúgy is kevés játékpercét három meccses eltiltással megfejelő Rashfordnak ez most nem jön jól. Hülyegyerek.

Herrera

Az eredmény tartására hozta be őt Mourinho. Futkározott, kergette a labdát és presszingelt, meg volt két lövése, ennyire futotta tőle negyed óra alatt. Legalább nem középhátvéd.

Bailly

Bevallom, a meccsen észre sem vettem, hogy beállt, a jegyzőkönyv szerint Pogba helyett érkezett. Büntetőpercek.