„Elérkeztünk a bajnokág ötödik fordulójához, csapatunk bombaformában játszik, az első négy meccs után 100 százalékos. Az ellenfelük a jobb sorsra érdemes, nagy múltú egyesület jelenleg erős középcsapat, két győzelemmel és két vereséggel kezdte a Premiere League idei kiírását. Nem szabad lebecsülnünk őket, de valójában csak a győzelem elfogadható ellenük, ha lépést akarunk tartani az élmezőnnyel, illetve meg akarjuk tartani makulátlan mutatónkat. Ez, forróvérű latin mesterünket ismerve nem lehet akadály!” – idézet a magyar Watford szurkolói klub felvezetőjéből. A Stretford Enden az utóbbi időkben megjelent kiváló posztok után itt és most csak egy szimpla és nem túl szakszerű beharangozóval jelentkezünk.

Nos valóban, „kissé” megváltoztak a szerepek az idei bajnokságban („egyelőre persze, mert záros határidőn belül könnyesre alázunk minden szembejövő topcsapatot – is” – idézet Zidane-tól). A Watford hibátlan teljesítménnyel áll a harmadik helyen, míg kedvenceink a 10. pozícióban szerénykednek, dacára annak, hogy egy háromszoros angol bajnok menedzser vezeti a Unitedet. De ha azt nézzük, hogy a pohár teltségében hátrányos helyzetű, és nem ürességében retardált (az enyém jelenleg ürességében teljes – ez nem mélységes pesszimizmusomat jelzi, csupán elfogyott a söröm), akkor várakozásunk arra irányulhat, hogy az amúgy remekül rajtoló Deeney-éket mi fingatjuk meg először a PL-ben, ráadásul vendégként, és nem száguldanak át rajtunk F-18-as vadászgép-szerűen a Lódarazsak.

Erre a következő megalapozott, tényekkel alátámasztott indokaim vannak: Brighton, Burnley, Tottenham. Ezzel a három csapattal történetesen mindkét együttes találkozott az első négy fordulóban. A Watford értelemszerűen mind a három alkalommal diadalmaskodott, míg a mieink a Brighton, és a Spurs ellen is csúfosan leszerepeltek. De legalább hazai pályán játszunk. Ja nem. Viszont formánk javuló tendenciát mutat (legalábbis az utolsó két meccset figyelembe véve, hiszen egy kurvanagy hazai bukta után idegenben nyertünk). Egyébként, ha hosszabb időtávot vizsgálva az eddigi négy meccsünk formaindexét elemezzük, leginkább egy lavórt kapunk eredményképpen a diagramon.

A győzelmi esélyeink hosszas taglalása után lássuk, mi hír a csapatok háza táján.
A United legjobbjai hullanak már szeptemberben. A már kripli Rojo után a válogatott szünet újabb vezéráldozatokat követelt. Előbb a csapat örökzöld lombhullatója dőlt ki a belga válogatott edzésén (Brüsszelben a Zöld pártiak azért nem tudnak mindenre odafigyelni, avagy itt a Fellaini jelentés), majd a spanyolok ellen az idei legjobbunk, Shaw szenvedett ijesztő sérülést (dejavu). Szerencsére azonban úgy tűnik, ezúttal nem annyira súlyos, mint a mexikói mészárossal való találkozása után annak idején. Minden esetre az öregecskedő Young és az ifjú Dalot riadókészültségben várja a szombat esti kezdőrúgást (ez van amúgy bazmeg, ha az ember próbál időben dolgozni, azóta Mourinho injury update-je alapján Shaw bevethető, Mr. B-terv és Hernyó játéka viszont kérdéses).

A Nemzetek Ligája fémjelezte bajnoki pauza nem minden játékosunkat érintette hátrányosan. Újdonsült tízesünk – aki a Burnley elleni hülyesége miatt jól el van tiltva – például két gólt is szerzett (a spanyolok ellen épp Shaw gyönyörű passzából, akkor Luke még ép volt), Pereira pedig végre debütált a brazil válogatottban.

A Watford menedzsere, Javi Gracia nem szarozik, a győztes csapaton ne változtass elvet követve minden meccsen felbassza a pályára ugyanazt a kezdőt, ugyanazzal a játékrendszerrel. Egy 1-4-2-2-2-2-2-2-2-2-2 (bocsi, kicsit megszaladt a klaviatúra) felállással, azaz a Foster – Holebas, Kabasele, Cathcart, Janmaat – Capoue, Doucouré – Pereyra, Hughes – Deeney, Grey összeállítással verte eddig halomra az éppen szembejövő ellenfelet. Ez azt is jelenti, hogy csodálatos és közkedvelt menedzserünknek nem kell túlságosan megerőltetnie magát, ha fel akarja térképezni a sárga feketék játékát. Két hiányzójuk van, az exbarcás Dulifuli, és az exunitedes Cleverley játékára nem számíthat a spanyol szaki, de az eddigi eredményeik alapján ez a tény valószínűleg nem rázza meg őt túlságosan.

Végezetül az „egy újabb érdekes adat” rovatunk jelentkezik: bár az xG mutató értelemszerűen csak a mérkőzés után lesz elérhető, Ágnes nevű kommentelőnket érdekelheti, hogy az xxL statisztikában már jobbak vagyunk, hiszen a mi színesbőrű csatárunk(é) sokkal nagyobb.

Még inkább végezetül pedig itt egy várva várt link, ami a hányatott sorsú Pogcast meghallgatására ad lehetőséget: POGCAST!