Szerkesztőségi listánk negyedik helyére Herrera került, aki ideigazolása óta rendszeresen szerepelt év végi listáinkon. Idén 121 pontot szerzett, majdnem kétszer annyit mint a mögötte végző McTominay, és a dobogó elérésében valószínűleg csak tavaszi sérülése akadályozta meg. Sajnos több szezonértékelő nem fog róla születni, mert hosszas huzavona után Ander úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg idén nyáron lejáró szerződését, így hiába tűnt az utóbbi években cséká-matériának, a jövő Unitedjének nem ő lesz a vezére. Ez a poszt is a szezonjáról kéne szóljon, de nem mehetünk el azon tény mellett, hogy többet nem láthatjuk őt United-mezben.
Herrera nem megszokásból, vagy amolyan házi kedvencként és legfőképpen nem búcsúajándékként szerepel listánk előkelő helyén, hanem mert ismét egy ütős szezonnal jelentkezett. A tavaly már megszokott box-to-box szerepkörben, Matic előtt és Pogba mellett érezte legjobban magát, és a játék szinte minden elemében a legjobbak közé tartozott. Övé a legtöbb szerelés meccsenként (2,5), a második legtöbb interception elcsípett passz (1,7), és középpályásaink közül ő passzolt legpontosabban (87,8%). Két bajnoki góljától és a meccsenkénti 0,7 kulcspasszától ugyan nem vagyunk elájulva, de 3 gólpassza valódi assziszt volt, nem az odaadom valakinek aki három embert kicselezve gólt lő húszról jellegű.
A számok viszont azt nem mutatják meg, miért is a csapat legjobbja Herrera évek óta. Miközben semmiben sem kiemelkedően jó (na jó, a labdaátvételei azért súrolják a world class határát), a távoli lövéseken kívül szinte mindenhez ért, amihez egy modern középpályásnak értenie kell, és legtöbbször a megfelelő eszközt is veszi elő a fegyvertárából. Jó helyezkedése miatt általában megjátszható, nagyon ritkán passzol ellenfélhez, nem ijed meg a letámadástól és a kemény fizikai csatáktól, nem büdös neki a védekezés, és nem szégyell szabálytalanságot sem elkövetni, ha a helyzet azt kívánja. Kicsit a hasonló korú Carrickre hasonlít, akiről igazán senki sem tudta megmondani, hogy miben nagyon jó, mégis alapember volt az egyik legjobb Fergie-csapatban. Ander is hasonló: nagyon ritkán tűnik el a mezőnyben, sőt leginkább ő maga a mezőny.
Mourinho tavaly érthetetlen módon kevesebbet játszatta a 2016/17-es idény legjobb játékosát, és ez az idény sem indult a legjobban Herrerának, decemberig mindössze két bajnokin kezdett: a Spurs elleni 0-3 alkalmával középhátvédet játszott egy három védős formációban (te portugál fasz, te…), majd legközelebb a City elleni idegenbeli derbin bizonyíthatott Fellaini mellett a középpályán. Decemberben aztán ahogy kezdett meleg lenni a pite (és elmérgesedni a viszony José és Pogba között), hirtelen ismét előkerült Herrera, aki a Soton és az Arsenal ellen a csapat legjobbja volt, és góllal illetve gólpasszal jelentkezett. Benn is maradt a csapatban, két hét múlva azonban más időszámítás kezdődött mind a klub, mind Ander számára: Mourinho ment, Solskjaer jött, és kialakult a megbonthatatlannak tűnő Matic-Pogba-Herrera mag a középpályán.
Az eredményt ugye nem kell senkinek bemutatni: a Liverpool elleni sérüléséig szárnyalt a csapat, majd onnantól látványos lejtmenetbe kapcsolt a Solskjaer-gárda. Ha mindez nem is csak Herrera hiánya miatt történhetett, akkor is beszédes, hogy miként szerepelt Ole csapata középpályásunkkal és nélküle.
Herrerával: 16 meccs, 11 győzelem, 3 döntetlen, 2 vereség.
Herrera nélkül: 13 meccs, 5 győzelem, 1 döntetlen, 7 vereség.
És itt el is érkeztünk a szezonon túli kitekintéshez: Herrera pótlása nagyon-nagyon nehéz feladat lesz. Házon belül aligha lehetséges ez, hiszen Fred és Pereira teljesítménye pár polccal lejjebb található, McTominay-nek pedig nagyon gyorsan kéne nagyon sokat fejlődnie. A piacon körülnézve pedig sem első- sem második látásra nem látni olyan box-to-box középpályást, aki reálisan megszerezhető és nem kell érte bankot robbantani.
Hogy akkor hiba volt őt elengedni? Azt hiszem, ez leginkább nem a klubon múlt. Nem a szerződésajánlat hosszán és pénzügyi részletein, nem a menedzser vagy az edzői stáb rábólintásán, és nem is a messiásként várt director of football hiányán. Ez bizony Herrerán múlt, és én nem is hibáztatom ezért. Többször is kijelentette hogy szereti a klubot, és egy intelligens, csupaszív játékosként ismerhettük meg, éppen ezért kell most elengedni, ha el szeretne menni. Márpedig ezen ne csodálkozzunk: Ander augusztusban lesz 30 éves, bajnokságot még sosem nyert, és pályafutása során összesen 12 BL-meccsen szerepelt. Szerintem abszolút érhető, hogy egy bajnokesélyes, BL-induló csapatba szeretne igazolni, és talán az sem véletlen, hogy távozását a BL-indulásunk elbukása után jelentette be. A PSG egyébként remek választás számára, a középpályájukon legalább akkora lyuk tátong, mint ami nálunk keletkezik Ander távozása után. Az biztos, hogy akárcsak Manchesterben, ott is szeretni fogják a szurkolók.
