Pepe nem értette. Csak ült és némán bámulta a félig üres guinnesses ibrikjét. Olyan jól mentek a dolgok, nem is annyira régen, de valami elromlott. Újra eljött ebbe az isten háta mögötti sörözőbe Manchester kietlen strandkorlátkék felén. Annak idején ez volt a találkahelyük. Most is várta a lányt, de tudta, ezúttal nem jön el. Magányát arra használta fel, hogy nyugodtan átgondolja az elmúlt időszak történéseit.

A szinte teljesen üres pub-ban csak egy kopasz, körszakállas, vörös pólós, középkorú fickó ült az átellenes boxban, aki feltűnően üres tekintettel meredt laptopja monitorján egy kis x-re és egy nagy G-re. Ez is biztos egy idióta blogger – gondolta a katalán sármőr – mindenféle hülyeséget összehord az internet pöcegödrében dagonyázva. Fogadjunk, hogy egyetlen aggregált statisztikai mutatót sem tudna megnevezni, ha nekiszegezném a kérdést. Persze a szerencsétlen ördög előtt félig tele van a korsó. 

Mennyire jól alakult minden még tavaly! – merült el gondolataiban a latin szívtipró. Annak idején azért jött ebbe az országba, mert tudta, közel-keleti mecénásainak hála, itt megkaphat bárkit, akit csak akar. És két évig úgy is ment minden, mint a karikacsapás. Egymás után szerezte trófeáit, a többi prédára éhes önjelölt Kaszanova sárgult az irigységtől hódításait látván. Aztán valami megváltozott. Feltűnt ez a nyakigláb német a hatvannégy fogával – hazájában csak Verrückte Jürgennek hívják. Mintha a nyolcvanas évek német pornófilmjeiből lépett volna ki, nem is szép, nem is jóképű, egy őrült, de mégis minden nő, férfi, vagy bármely más nem képviselője első szóra odaadja magát neki. Aztán ott van Kék Bren, Leicesterből. Tavaly még senki sem tudta, hol bujkál, most meg ő is komoly konkurenciát jelent.

És most a kedvence, Zsozefin is… Ó Zsozefin! Ma is megborzong, ha rágondol. Az a latin szenvedély! Az az arroganciába hajló magabiztosság! A dús, ezüstös hajzuhatag, a cinkos mosoly, ahogy mutatja, hogy harmadszor is, édes! És ahogy minden ellenállás nélkül odaadja magát a férfinak, amikor csak teheti. Még most is teljesen beindul tőle. Utolsó találkozásukat követően a lánynak le kellett lépnie a városból. Ugyanaz a sors lett osztályrésze, mint minap Ágyús Emeraldnak, a londoni éjszakai élet ismert szajhájának. Boldog-boldogtalannak széttette a lábát, és ezt már senki sem nézte jó szemmel a környéken, nem volt maradása.

Most hosszú idő után újra feltűnik, és mit csinál? Első szóra odaadja magát annak a béna norvégnak. Ez az északi faszi szétszórt, nem védekezik, csak egy lyukas ikeás óvszer van nála, a tinderen kamubrazil profilképet használ, és sokszor csak ötlettelenül téblábol, mikor a lényegre kellene térni.  Ha átlagos csajokkal kezd, gyakran felsül, de az igazi bombázóknál meglepően sikeres. Annak idején Babaarcú Gyilkosnak nevezték, mert édes pofijával mindig könyörtelenül célba talált… Ma inkább hasonlít egy gyűrött hobbitra, aki nem tud szabadulni rögeszméitől. És Zsozefin mégis behódolt neki.

Idén semmi sem alakul úgy, ahogy eltervezte. Ő volt a király a legfelső ligában, de múlt héten egy másodosztályú newcastle-i ribanc is kosarat adott neki. Borús gondolataitól kísérve Pepe kifizette italát, felállt, és lassan hazasétált közeli apartmanjába. Nem akart semmit, csak egy forró zuhanyt és egy kiadós alvást. Hiába, érezte, már ő sem a régi. Talán haza kellene költöznie Barcelonába. Ám, ahogy ásítva belépett otthonos hálószobájába olajzöld pizsamájában, az éjjeliszekrényen álló olvasólámpa hirtelen felfénylett, egy görnyedt sziluettet világítva meg. A sejtelmes alak vágytól remegő enyhe skandináv akcentussal szólalt meg fölé hajolva: – Moszt te jössz Drágaszág!