Megint 15 méterről fejest ugorva kéne ellenőrizni a vízszintet

Újabb komoly erőpróba elé fog állítani minket a szezon a következő pár napban, ma előbb fogadnunk kéne a Tottenhamet, majd buszoznunk kellene szombaton 6 mérföldet a szomszédba. Mindezt a futball két, egymás totális antitézisének titulált edzőjével szemben.

Kicsit furcsa a helyzet soros ellenfelünknél, ugyanis Mourinho általában nem az a manager, akit tűzoltás jeligére rángatnak elő egy klubnál, miután szezon közben kitették az előző edzőt – ennek jobbára az ellenkezője fordult elő korábbi főnökükkel, inkább ő az az edző, akit tűzoltás jelleggel szoktak lecserélni valakire.
Interim a végleges ellen, jelen harca a múlttal, kirúgott vs. kinevezett (ossza be mindenki magának a jelzőket) harca lesz, általában itt az ellenfél játékáról szoktam szólni pár mondatot, de mivel Mourinho mindössze három meccset játszott idáig (mindhármat nyerve, de szigorúan 2-2-2 gólokat kapva ezeken), így ez a fejezet ma kicsit kurtábbra lesz szabva.

Mourinho egyelőre 4-2-3-1-gyel operál és feltétlen bizalmat szavaz a Harry Kane egyedüli center – Dele Alli no.10 párosnak, mindhárom meccsen kezdőként léptek pályára, az egész csapat játéka tulajdonképpen az ő kettősük kiszolgálására van tervezve. Kane kegyetlen befejező, Dele Alli pedig a vonalak közötti mozgásával rángatja szét az ellenfelek védelmét, miközben a kaput is rendre megtalálja – három gól és egy gólpassz eddig a mérlege Mourinho alatt, a Tottenham tábora már egyenesen Dele Alli ujjászületéséről áradozik, azonban mi ezzel a kijelentéssel talán várnánk egy kicsit (az idelátogató szpörszösök kedvéért nem rosszindulatból, hanem tapasztalatból).
A védelem előtt csücsülő Eric Dier eddig szintén állandó fícsör Mourinhonál, ő az, aki még a Tottenham akcióinál is hátul marad és biztosítja a vörös zónát, amíg az ő párja (hol Harry Winks, hol N’Dombele) általában engedélyt kap az akciókhoz való csatlakozásra mélységből.
A pálya két szélén két teljesen eltérő tervet alkalmaz José: míg a baloldalt Son Heung-Min stabilan játssza be a pályát alapvonaltól alapvonalig (vélhetően nagy kedvence lesz ő Mourinhónak, mivel a védekezésből is keményen kiveszi a részét), addig a túloldalt Lucas Moura akciók közben centrálisan helyezkedik, egyrészt mivel ott tud kombinálni Allival, másrészt ott érzi magát igazán otthonosan. Ezekből kifolyólag a jobb-és balhátvédek szerepe gyökeresen különbözik egymástól: a Son oldalán játszó balhátvéd kicsit limitáltabb szerepkörbe kényszerül, elsősorban az alakzat stabilan tartása a feladata, mivel a jobboldalt Moura centrális helyezkedése miatt a nagyobb folyosókat Auriernek kell bejátszania, állandóan felfutva minden akcióval széljátékot biztosítani, akit ebből kifolyólag sokkal többször is vesznek be a játékba, mint baloldali kollégáit.
A baloldalt tehát Son az, aki kiszolgál, a jobboldalt pedig a felfutó Aurier, a terv pedig (eddig) ragyogóan működik: Son eddig 4 (!!) gólpasszt tekert a társaknak Mourinho kinevezése óta, míg Aurier kettőt.
A lenti képeken a jobb- és balhátvédek heatmapjei látszanak az előző három találkozón, tisztán látszik a különböző feladatukból adódó helyezkedési eltérés:

WHU
Olimpiakosz
Bournemouth

Ezek mellett nyilván a kontrázásban is tud alkotni a Tottenham, Alli, Moura és Son sebessége (és intelligenciája) állandó fenyegetést jelentenek azoknak, akik rájuk óhajtják borítani a pályát.
Hogy ez meddig lesz ennyire működőképes, az jó kérdés. Minden csoda három napig tart, a mezőnynek mindig beletelik kis időbe, amíg töviről hegyire kivideózzák, hogy mivel lehet megfojtani egy-egy új edző játékát.
Mourinhonak ugyebár sok ideje nem maradt semmiféle előzetes felkészülésre, talán egy edzést tudott vezényelni a legelső találkozója előtt, úgy néz ki neki azonban nem is kellett több – kiváló „vissza az alapokhoz”-edző lehetne belőle, ugyanis semmi világrengető újdonság nincs a Tottenham játékában sem, mint ahogy egyetlen korábbi klubjánál sem a 2000-es évek végétől fogva, mégis minden új kinevezése után erősen kezdett az első pár meccsén.

Ami minket illet, most kevésbé féltem magunkat, mint a Liverpool ellen. Mint ahogy korábban írtam, azért csak beszedett három meccsen hat gólt ez a gépezet, másrészt pedig Mourinho alatt nálunk is többször „szakadt ketté” a csapat játéka (magyarul sokszor volt a védelem és a középpálya közt hatalmas szakadék, lásd a Mourinho alatt elkövetett utólagos meccselemzéseket), úgyhogy reméljük, hogy ezeket a tereket majd Pereira, vagy Lingard hatékonyan be tudják játszani Martial a visszalépéseivel szétkapja.
Ami a sérülteket illeti: Pogba továbbra sem lesz bevethető, McTominay talán játékra tud majd jelentkezni (legalábbis ez a bejegyzés megszülésekor még kérdéses), leírni sem tudom per pillanat, hogy mennyire hiányozna a skót tank visszatérése (na jó, esetleg egy motivált Pogbáé is, valaki könyörgök csinálja már meg ezt mire visszaér a gépe Dubajból, hátha bejön és nem veszi észre).

Matics sorsáról majd edzés után döntenek (meglátják bírja-e a terhelést, szintén kérdéses tehát), úgyhogy legeslegjobb esetben is egy Fred-Mctominay belső középpályát fogunk látni (előttük a Lingard-Pereira aranypáros valamelyikével).
Solskjaernak most egyelőre nem áll rendelkezésre olyan bő meccsanyag a felkészüléshez mint a Liverpool ellen volt, úgyhogy olyan taktikai kifinomultságokat vélhetően nem produkálunk majd mint Kloppék ellen, mivel mi is a mintavevők közt vagyunk egyelőre tehát, azonban mint mondtam, Mourinho terve szinte tankönyvbe illő: 4-2-3-1, elöl egy befejező gyilokgéppel, jól mozgó és kombináló 10-essel, a védelem elől a két takarító közül az egyik felfut, a másik állandóan biztosít, ezek mellett van egy felfutó jobbhátvéd – Solskjaer stábjának tulajdonképpen csak fel kell csapnia a tankönyvet és kilesni, hogy hol sebezhető egy ilyen steril 4-2-3-1 (és utána reménykedhetünk, hogy a játékosaink meg is valósítják azt). További problémánk, hogy Mourinho még nem meccselt komoly ellenféllel, úgyhogy valószínű óvatosabb játékkal jönnek majd az Old Traffordra, mi pedig megint játékot kell hogy kezdeményezzünk majd és elsősorban nekünk kell próbálkozni az ellenfél védelmének a feltörésével.

Önmagában ezt a meccset én nem tartanám annyira vészes erőpróbának tehát, azonban a City elleni idegenbeli találkozóval együtt csomagban kínálva már igen. A bennem lakozó telhetetlen kisgyerek összesen 4 pontot kérne a télapótól ezekről az ütközetekről, de a realista felnőtt hárommal is beérné – majd szombat este visszatérünk a matekra.
Ma este is a Spíler intézi a közvetítést 19:30-tól, addig tegye magát mindenki hasznossá.