A Manchester United formájára nézve remekül időzített válogatott szünetet követően újra a Premier League-é a főszerep, egy csodálatos bajnoki nyitány és egy annál is fenomenálisabb átigazolási időszak után itt lenne az ideje, hogy a helyes úton induljunk el végre. Az első lépést rögtön ma a St James’ Park gyepén tehetjük meg, de a Newcastle United jelentette akadályon bizony nem lesz könnyű túljutni.

A 2020-21-es Premier League idény meglehetősen borzasztóan indult csapatunk számára. A nyári bravúros bajnoki hajrát követően – nyelvlógatva egy meglehetősen attraktív rohanás végén behúztuk a harmadik helyet, majd felvállaltuk az EL rájátszását is, ezt már kevesebb sikerrel – joggal remélhette az egyszeri szurkoló, hogy valamiféle focit lát majd az őszi szezonkezdet során.

De többek között a normális felkészülés, a megfelelő mennyiségű és minőségű pihenés hiánya, valamint néhány játékosunk nem éppen zavartalan vakációzása miatt nem éppen az történt, amit vártunk. A nyitómeccsen a Palace lesimázott minket az Old Traffordon – Zaha élvezi Hodgson és az ő lánya bizalmát – és a második fordulóban is csak oltári mázlival nyertünk. Oké, a megítélt büntető jogos volt, és a csapat is próbált hajtani, de tegyük szívünkre a kezünket, mennyire valószínű a futballban egy, a meccs végét jelző hármas sípszót követő győztes gól?

Majd jött a Spurs, és egy olyan leolvadás, amit elég nehéz volt még a sokat látott United szurkolók számára is elképzelni. Maguire-ék az egész meccsen úgy rohangáltak a pályán, mint a fejetlen spurs-ösök, haSontalan tekebábúKane-t dőltek jobbra-balra, Mourinho gárdája meg jól kihasználta csapatunk (La)mélaságát, és kurvára szétbaszott bennünket.

Jól látszott hát az első fordulókat elnézve, hogy elég nagy árat fizettünk az egész nyáron át tartó meddő Sancho-kergetésért, de a Covid által teljes mértékben felforgatott futballvilág lehetővé tette, hogy a számunkra szinte minden alkalommal sikeres átigazolási tárgyalásokat októberig húzzuk. És ennek meg is lett az eredménye, hiszen a korábban megszerzett Van de Beek után újabb végletekig átgondolt, fokozatosan előkészített igazolásokat sikerült végrehajtani. Hollywoodot lepipáló hatásvadász módon az utolsó pillanatban írt alá a virágkorát élő Cavani, az uruguai, Monte Video-ban világhírű tini, Facundo Pellistri (aki valószínűleg Cavani társalkodónője lesz csak eleinte), az évek óta méltán rettegett portói balhátvéd, Alex Telles, és az épp tinédzserkori identitásválságát élő, még a nevét sem biztosan tudó Amad Traore/Diallo (aki januárban érkezik, mint az köztudott).

Most, hogy a Newcastle ellen kellene feltámadnia a mi Unitedünknek, úgy állunk, hogy az említett új játékosok közül Cavani karanténból nézi a meccset, Telles a fél világot átutazta, miután világbajnoki selejtezőkön játszott a Brazil válogatottban, Pellistri a stadion túrákon akklimatizálódik, és amúgy is a jövő ígérete, szóval marhára meg lettünk erősödve a ’castle meccsre, na.

Cavani bevethetetlensége azért is fájó, mert Marci piros lapja után az eltiltottak keserű kenyerét eszi (legalább pihenhet), kérdés így, hogy Rashi vagy Greenwood kerül be csatárként este a kezdőbe. Tuanzebe és Jones a szokott helyről tekinti meg a mérkőzést, és Ole szerint kérdéses Maguire szereplése is, ugyanis mielőtt a 32. percben kiállíttatta magát a Dánia elleni Nemzetek Ligája, vagy miafaszom mérkőzésen (minden bizonnyal pihenés céljából), kapott valamiféle rúgást, így egy kisebb sérülést is összeszedett. A Tottenham elleni performansza alapján miden bizonnyal rá is fér némi relax regnáló kapitányunkra.

A Newcastlenek négy forduló után kettő győzelem, egy döntetlen, egy vereség a mérlege. A nyitó fordulóban a West Hamet verték idegenben, aztán hazai pályán 3-0-ra égtek a Brighton ellen, a harmadik körben egy igazán ijesztő eredményt értek el – ikszeltek a Spurs-szel(!!), végül hazai pályán léptek túl könnyedén a Burnleyn. Steve Brucenak két problémával kell szembenéznie a kezdő tizenegy kijelölésekor: Sean Longstaff játéka kérdéses, és valószínűleg nem lesz Dubravka, helyette Karl Darlow fogja kivédeni a szemünket (megengedve azt a reményteli feltételezést, hogy eljutunk ellenfelünk kapujáig a találkozón).

A csikorgó indulást követően örvendetes lenne végre egy szép győzelmet ünnepelni, de nagyon sok a bizonytalan tényező (kezdve a Bailly-Lindelöf védőpárossal), szóval összeszedve porrá tört optimizmusom utolsó morzsáit azt tippelem, hogy 3-2-re győzünk (Bruno két tizenegyesével és Greenwood győztes góljával). Aztán kedden a PSG ellen jöhet a Cavani tripla.