Az Ole Expressz 13 meccsen át tartó száguldása a sheffieldi állomáson váratlanul véget ért, a szerelvény csúnyán kisiklott, és betonfalnak vágódott. De nincs sok idő bánkódni, helyre kell rakni a vonatot, mert a menetrend szerinti következő megállón még nehezebb dolga lesz norvég masinisztánknak, ha el akarja kerülni, hogy Londonban is pirosra váltson előtte a szemafor. Arsenal-Manchester United Premier League mérkőzés következik.

A Sheffield United ellen – nincs mit szépíteni – gyalázatosan játszottunk. Igaz, Dávid és az Anfield árnyékában cseperedő játékvezető hibája is kellett az első gólhoz, hiszen De Gea faszért nem növesztett a tarkójára is szemeket, hogy idejében észrevegye az őt az ötösön belül két kézzel ellökni szándékozó Sharpot.

A meg nem adott gólunknál elképesztő ütemérzékről tett tanúbizonyságot az említett spori, úgy fújta le a vitatott szituációt, hogy még véletlenül se lehessen VARozni az esetet. Maguire mindenki legnagyobb meglepetésére fejelt egy gólt, de nem sokkal később a komplett csapat mutatta meg, Martialtól kezdve, hogyan lehet elbaszni mindent 15 másodperc alatt.

Az utolsó helyezett ellen, amit láttunk, elfogadhatatlan. Bár a Pengék nem érdemelték meg a győzelmet, mi mindenképpen megérdemeltük a vereséget. Ha Rashiék nem képesek szinte egyszer sem pontosan passzolni 90 percen keresztül, ha a védőink csak szemmel verik az ellenfél ímmel-ámmal támadó csatárait (abban a nagyjából két és fél percben, amit McGoldrickék támadással töltöttek a találkozón), ha Ole sem képes úgy belenyúlni a játékunkba, hogy veszélyesebbek legyünk, akkor nem nagyon lehet más kimenetele a meccsnek. De most már mindegy, haladni kell tovább, szombat este egy jó formában lévő nagyobb riválishoz, az Arsenalhoz látogatunk Londonba.

Az ágyúsok Old Traffordon aratott győzelme óta érdekesen alakult a két csapat bajnoki szereplése. A United az ezt követő 13 meccsen nem kapott ki, tízszer győzött, és csak a City-Leicester-Pool hármassal játszott döntetlent, ezután érkezett a Sheffield United elleni klasszikus. Az Arsenal nagyon nehezen heverte ki a manchesteri siker okozta sokkot, az azt követő hét mérkőzésen nem tudott győzni, és mindössze 3 gólt szerzett. Viszont az utolsó hat bajnokin megfordult Arteta csapatával a világ, 5 győzelem, 1 döntetlen a mérleg, 14-2-es gólaránnyal.

Ebben a szezonban még nem vertek meg minket idegenben (meg különben is, már majdnem egy szezonnyi – 17 – idegenbeli bajnokin maradtunk veretlenek), az ágyúsok otthoni mérlege meg csak 50 százalékos (4-2-4). Szóval ember, szurkoló, blogger, szakértő legyen a talpán, aki megmondja, mi lesz ma este az eredmény.

Kórházi hírek: Bailly doktor újra rendel! Legalábbis elvileg benne lesz az utazó keretben. Lindelöf háta nem teljesen egészséges, Williams viszont bevethető lenne (nem lesz), Jones meg… Jones.

Az Arsenalból Aubameyang személyes okok miatt hiányozhat este, Emile Smith Rowe (bárki legyen is) és Ceballos játéka kérdéses. A Madridtól érkezett Odegaard viszont akár játszhat is, bár ő annyira friss szerzemény, hogy sok vizet még nem fog zavarni valószínűleg (nem akarom elkiabálni, mert az ifjú norvég a végén még rám szól: fogd meg a söröm, és vág egy mesterhármast – amennyire én értek a focihoz).

Nagyon jó lenne nyerni, PL meccsen utoljára 2017. december 2.-án győztünk az Emiratesben, amikor De Gea kivédte még a kivédhetetlent is, Valencia már a negyedik percben gólt lőtt, Lingard pedig duplázott. Sajnos a régi jó dolgokból nem maradt semmi, mondhatjuk, hiszen tegnap Jesse elköszönt a csapattól, a szezon hátralévő részében a West Hamet erősíti kölcsönben. Biztos vagyok benne, hogy Moyes kezei alatt élvezhető meccseket fog játszani, feltéve, ha rá se néz a menedzser leánygyermekére… Minden jót Jesse, kívánom, találj magadra a Kalapácsosoknál!