Nem tudom, ki hogyan van vele, de amennyire kimeríti a játékosokat (és velük együtt a játékvezetőket is) fizikailag a háromnaponta elszabaduló darálás ebben a szezonban, legalább annyira fáraszt le engem is ugyanez, már ami a lelkesedést illeti. Nehéz az igazi elvetemült szurkolói engagement-hez szükséges energiákat ilyen sűrű egymásutánban összpontosítani. A szezon elején még rendesen felcseszett például a Palace ellen odahaza elkövetett cselekmény, de most, pár hónapra rá a zsinórban lejátszott harmadik 0-0 után csak balta arccal nézek magam elé, valódi kiábrándultság nélkül. Olyan szintű apátia köszöntött be nálam, hogy ennek a beharangnak az írását elkezdve konkrétan a Chelsea ellen kezdtem felkészülni, és infot gyűjteni róluk és a játékukról Tuchel alatt, mire feltűnt, hogy azt a meccset már lejátszottuk múlt héten. Úgyhogy a Chelsea helyett mindenki fogadja szeretettel a Manchester City közreműködésével fogant kommentfogót.

Mi újat mondhatnánk egy újabb top6-os ellenféllel vívandó élet-halál harc előtt, mint a korábbiaknál. Solskjaer rögtön a szezon elején úgy gondolta, hogy a kis mopedjével bátran behajt egy sorompó nélküli vasúti kereszteződésbe gázelvétel nélkül, aztán azonnal jött is egy 500 méter hosszú tehervonat. Ez volt a Spurs és az 1-6, azóta pedig Solskjaer annyira elővigyázatos az ilyen rangadók előtt, hogy még a hideg levest is megfújja. 6 meccset vívtunk utána ilyen csapatok ellen, és egyetlen egyszer fordult elő, hogy gól esett volna (0-1, Arsenal, azt is bűntetőből ugye). Ez kerek 0,166666-os gólátlag, és van egy sanda gyanúm, hogy ez ma sem fog sokkal feljebb kúszni, tekintve hogy a listavezetőhöz látogatunk idegenbe (ami idén kevésbé hangzik olyan fenyegetően).

Guardiola idén eddig 8 meccset vívhatott a tophatokkal szemben, 17 egységet gyűjtve ezalatt, lekaszabolva mindegyik rivális skalpját legalább egyszer – a miénket kivéve, amit Solskjaer most sem fog könnyen adni. Szokásomhoz híven minden meccs előtt felkukkantok a fogadóirodák oldalaira körülnézni, most sem tettem másképp, és kissé meglepett, amit találtam. A fentebb felsorolt előzményeket figyelembe véve fel nem tudom fogni, hogy a Szerencsejáték zéerté algoritmusait milyen töménységű alkohollal itatják, mivel a „gólok száma 0, vagy 1” eseményre például 3,70-es szorzót adnak. Ezek konkrétan betegek. Persze benne van a City lábaiban a boogie, és könnyen lehet, hogy minket is egy hármassal küldenek haza, mint a Tottenhamet, de hát ne már basszus. Ezt látva egyébként körbenéztem gyorsan a nagyobb fogadóirodáknál is oddsügyileg (William Hill, Bet365, satöbbi), és bizony náluk is beteges mennyiségű pénzt hajlandóak erre fizetni. Isten tudja miért, biztos van valami a levegőben, vagy a vírus az oka, mindenesetre ha bárki szeretne rám hallgatni (ne tegyétek egyébként, nem szép dolog a szerencsejátékot propagálni), az masírozzon be a legközelebbi totózóba, és csalás gyanújához elegendő mennyiségű pénzösszeget tegyen fel erre az eseményre, a hasznon meg majd megosztozunk tezsvíriesen. Egyébként szent meggyőződésem, hogy a Tippmixnél dilettánsok komplett hadserege sorakozik fel, nem tartozik szorosan a meccshez, de mindenképp érdemes elmesélni egy régebbi sztorit.

Sokszor hangoztattam már korábban, hogy a másik szeretett sportágam a jégkorong, természetesen élek-halok a válogatottjainkért is, igyekszem a helyszínen figyelni őket, ha idehaza játszanak, legyen bármi is a tét. 2018 áprilisában ismét Budapest rendezhetett divízió 1-es vébét (immár harmadik alkalommal), és a kegyetlen mennyiségű körbeverés, illetve a furcsa pontozás miatt előállt az utolsó napon az a faramuci helyzet, hogy a Szlovénia-Olaszország meccsen mindkét csapatnak csakis a rendes játékidőben elért győzelem jelentett volna esélyt az elitbe jutásra (döntetlen esetén hosszabbítás következik, de a hosszabbításos győzelemért már csak 2 pont jár 3 helyett). Történt pedig, hogy ezen a sorsdöntő meccsen egy perccel a rendes játékidő vége előtt 3-3 volt az állás, és sejteni lehetett, hogy mi fog következni: mindkét csapat lehozta a kapusát, és üres hálók mellett darálták egymást 6 a 6 ellen (megjegyzem, hogy életemben nem láttam még ilyet korábban előfordulni, divízió 1 rulez). Csak úgy kíváncsiságból felkattintottam a telefonomon a tippmix.hu-t, ahol azt láttam, hogy az élő fogadásos eseményeknél a döntetlen szorzója csak úgy süllyed lefelé, mintha ólomsúlyt kötöttek volna rá, 59:30-as óraállásnál, fél perccel a vége előtt asszem 1,02 volt rá az odds, míg az egyik, illetve a másik csapat győzelmére pedig folyamatosan kúszott egyre feljebb és feljebb a szorzó, a 6,00-t és a 7,00-t is átlépve – holott teljesen nyilvánvaló volt, hogy két üres kapu mellett csak gólt fog lőni valaki. Ami meg is történt, Olaszország 4-3-ra nyert a végén. Ez pedig kapitális baki egy élő fogadást is bonyolító irodától, soha életemben nem sajnáltam még ennyire, hogy nem volt onlájn fiókom náluk. (Ami pedig pár órával később következett azon a szombat estén, arról inkább nem szeretnék beszélni, több pszichológus sokéves munkája mellett próbálom feldolgozni azóta is).

Visszatérve a Cityre, Guardiola tovább folytatja a taktikával való kísérletezgetést, amit valamikor 2012 környékén kezdett el extrém magas fordulatszámmal pörgetni. Hol 6 passzgéppel tömte meg a kezdőcsapatát, hol 3-3-4 felállással ment neki egy BL összecsapásnak, hol Lahmot kergette be Xavi szerepébe – a lista pedig azóta is gyarapszik. Jelenleg a labdakihozataloknál igyekszik varázsolni Pep, mivel a mezőny számottevő része igyekszik már presszinget gyakorolni, ami alól ki kell bújni valahogy. A két szélsőhátvéd és a középpályások egészen extrém pozíciókat tudnak felvenni ilyenkor, Cancelo nem egyszer köt ki például az ütközők posztjainak egyikén, van amikor Zincsenko is ugyanezt teszi, Bernardo Silva a pálya szélén ügykezel néha, Gündogan pedig néha a center, néha a 10-es posztjára keveredik. Alapvetően a City játékosai labdakihozatalnál nagyon szokatlan pozíciókat vesznek fel, amit az ellenfél nem tud presszing közben rendesen lekövetni, nem egyszer lehetett látni tanácstalan támadókat a Chelsea és a Tottenham ellen is, ahogy képtelenek eldönteni, hogy kit is helyezzenek nyomás alá. Ezek mellett Pep csapata kegyetlen magasra tolva adogat és védekezik egyaránt, amihez Ruben Dias és John Stones sziklaszilárdsága és játékintelligenciája kell, mivel gyakran utolsó emberekként kell tisztán tartsanak egy egész térfelet. Ez mellesleg lehetővé teszi a City számára azt is, hogy labdabirtoklás esetén 5 emberrel is nekiessenek az ellenfél (legtöbbször) 4 főt számláló védőfalának, aminek általában nem szokott jó vége lenni. John Stones játéka (akár csak Ruben Diasé) kulcsfontosságú, és a nagy menetelésnek köszönhetően az angol középhátvéd egy 14 hónapos válogatott szereplés nélküli sorozat végére készül pontot tenni, mivel Southgate valószínű újra helyet biztosít neki a keretben az Albánia-Lengyelország duó ellen vívandó VB-selejtzők alatt. (Amit egyébként megtehetne Luke Shaw-val is, mivel Luke ismét egész értékelhető szezont fut, és a Soton elleni 9-0 óta különösen brillírozik).

Pillanatnyi formánkat tekintve kollektíve, csapatként megint sikerült elszürkülnünk. Amit pedig eddig szinte egyedüliként sikerült megússzunk, az most elkezdett minket is riogatni: ismét gyűlik a teendője az orvosi stábnak. Nemrég derült rá fény, hogy Rashford egy vállsérüléssel játszik már fordulók óta, amit műteni is kell majd a szezon végén (Rashford nyilván nem akarja kihagyni az idei EB-t, a műtét a torna utánra halasztódik, emiatt pedig ki kell hogy hagyja majd a következő szezon rajtját, és mit van mit mondani erről, semmiféle sportban nem jön jól bármiféle műtét, hetekre-hónapokra elodázva a match-fit állapot elérését, azzal a ténnyel súlyosbítva, hogy egy műtőasztalon felkaszabolt és megbolygatott testrész már sosem lesz utána a régi).
Pogba sérülése még nem teszi lehetővé számára a visszatérést, úgyhogy továbbra is nélküle kell verekedjünk, pedig ő is egész szemrevaló teljesítményeket nyújtott a ménkő beütéséig.
Lindelöf valószínű visszatér, Martiallal együtt, Henderson pedig extended runt kap a kapuban, mivel de Gea párja egészséges kislánynak adott életet a napokban, úgyhogy David szülési szabadságon lesz még egy rövid ideig (amit leginkább a karanténszabályok miatt lesz kénytelen kivárni, egy klub persze annyira sosem zsarnok, hogy ne engedje haza a családhoz az egyik alkalmazottját, de erre sosem szoktak többet biztosítani 2-3 napnál). A Solskjaer-családban is volt hasonló sztori különben, Solskjaer fia, Noah egészen pontosan a 2000-es EB ideje alatt született meg egy pénteki napon, úgyhogy Ole a norvég válogatott EB-táborából hazarepült fia születésére, vasárnap visszaérkezett a csapathoz, kedden pedig már Spanyolország ellen játszott, 1-0-ás győzelemre vezetve Norvégiát a csoport nyitómeccsén (hogy aztán mégis kiessenek onnét 4 ponttal, csalódást keltő 90 perceket produkálva az azóta brandfelvarráson átesett Jugoszlávia és Szerbia ellen).

Itt tartunk tehát, per pillanat a City az erősebb kutya a házban, tizenötös győzelmi sorozatban vannak épp (a rekord 18, amit a Liverpool és szintén a City tart), és talán nem ma fog ez megszakadni, de Hendersonban bízva boldolunk egy döntetlent, ami egy nekünk befújt bűntető kihagyása után ismét 0-0 lesz.
Báj dö véj, ha már rekordoknál tartottunk: a zsinórban játszott 0-0-ák rekordja pont 4, több csapat is osztozik ezen a nemes eredményen, természetesen egy olasz csapattal az élen: az Udinese még a 82-83-as szezonban döntött úgy, hogy mindörökké megutáltatja mindenkivel a futballt, aki csak a környékükön jár. Ennek a projektnek során a 30 bajnoki meccsükből 20 (!!) ért véget gól nélkül, ezúton is üdvözöljük az Udine lelkes csapatát, és a kispadjukat akkoriban birtokló Enzo Ferrarit (nem, ez egy másik Ferrari). A Tottenham is felszállt erre a buszra még 2001 januárjában, náluk Szergej Rebrov döntött úgy, hogy csatárként nekiáll rekordokat döntögetni. Minden a legnagyobb rendben ment, a  Spurs már lehozott négy meccset is zsinórban 0-0-lal, és az ötödiken is eltelt 89 perc gól nélkül, azonban Rebrov a Manchester City ellen sajnos elbambult, a 90. percben véletlenül eldöntötte a meccset egy góllal, így meglehetősen dramatikus módon vége szakadt ennek a szép sorozatnak. Ma minden esély meg van rá, hogy mi is ennek az elit társaságnak a tagjai leszünk estére, mindenki békéljen meg ezzel a tudattal, hozza magát match-fit állapotba, de előtte még menjetek el bevásárolni, de úgy, mintha az életetek múlna rajta, mivel hétfőtől bezárnak a kapuk.

(Kérlek titeket, nézzétek el nekem. Nehéz napom volt.
Előző este 23:50-kor megnéztem egy motivációs videót még lefekvés előtt, de a végére már nem emlékszem. Összevisszaságokká olvadt az egész, a fejemben nulla pozitív gondolattal nyomott el az álom, elaludtam. Nulla óra nulla perckor keltem fel, nyomottan, összegyűrve, mint egy vesztes meccs után elhajított belépőjegy. Ránéztem a hőmérőre, odakint pontosan nulla pont nulla fok volt. Felkattintottam a telefonom, hogy hírek után keresgéljek, de épp az ütemezett rendszerfrissítést végezte a szemét – a nulla pont nullás verziót telepítgette. Arcomat vakargatva kimentem a konyhába valami innivalóért, a világ legerősebb söreit szerettem volna magamba dönteni, de csak nulla pont nullás, alkoholmentes üvegeket találtam. Dühösen jöttem vissza, a papucsom magam előtt rugdosva. Felhajtottam a laptopom kijelzőjét, még az előző este kezdtem el letölteni a ZeroZeroZero második évadját, reménykedtem, hátha az első rész lejött már közben, de a torrentkliens ablakában még mindig nulla pont nulla százalékon állt a letöltés.
Visszafeküdtem.
Unott arccal görgettem végig a haverok fotóit instagramon, Texasban nyaralnak a rohadékok, egész este kaszinóztak, ott persze minden nyitva van, én meg felfordulhatok itthon. Néztem a képeket: vagy 1500 dollárt buktak el ruletten, mert a kerék zsinórban hat duplanullát dobott nekik. Szar ügy.
Jobb híján a rádiót kapcsoltam be, ahol soha nincs semmi izgalmas éjfél után, máskor sem szoktam figyelni rá, csak háttérzajnak használom. Most is csak valami unott hang magyarázott arról, hogy áprilistól a használt cikkekre nulla százalékos áfát vezetnek be.
Elálmosodtam megint. Már csak a közlekedési hírekre emlékszem, az M0-ás gyűrűn a váci lehajtónál előzés közben két busz összeütközött.
Még a szemem sarkából láttam, mielőtt elnyomott ismét az álom, hogy elkezd havazni odakint. Mintha bolondok szórnák fentről a nullás lisztet.)