Egy felemásan sikerült hét után találkozunk a West Ham Uniteddel három napon belül kétszer is. Először bő két óra múlva Londonban, a Premier League ötödik fordulójában indul útjára a labda (ami egyébként gömbölyű, és az a csapat nyer, amelyik több gólt rúg), szerdán pedig a Karalábé kupa harmadik körében, az Old Traffordon próbál majd visszavágni a csúnya vasárnapi vereségért David Moyes csapata Ronaldoéknak (sajnos a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt a beharangozó nem lett hm, hogy is mondjam… teljeskörű).
Felemás hét, hiszen miután fölényes győzelmet arattunk a Newcaste felett múlt hétvégén, és tegnapig, a Liverpool győzelméig vezettük a tabellát (hosszú évek óta a legjobb szezonkezdetet produkálva), kedden csúnyán földbe álltunk a berni műfüvön, ahol AWB világosan kinyilvánította, számára melyik sorozat a fontosabb. Szerencsére az ócska talajon csak az arcunk és az önbecsülésünk sérült valamennyire, a játékosok nem, így bizakodva készülhetünk a Rice-ék elleni mérkőzésre, ami egyáltalán nem ígérkezik egyszerűnek.
A West Ham a négy még veretlen csapat egyike a PL-ben, két fölényes győzelem (Newcastle 4:2 illetve Leicester 4:1) után két döntetlennel folytatták a Palace és a Southampton ellen (ha a Soton meccseket amolyan fokmérőnek vesszük, akkor egy szinten vannak a Cityvel és velünk, bár mi legalább rúgtunk egy gólt a tesco gazdaságos Kloppéknak). Az első EL meccsükön jobban muzsikáltak, mint mi a BL nyitányunkon, a Dinamo Zagrebet verték idegenben 2:0-ra. Az egyik legjobbjuk, Michail Antonio viszont ma nem játszhat a Hasenhüttl-ék ellen összeszedett piros lapja miatt, tavaszi vezérük pedig Manchester United mezben jegyzett gólt és gólpasszt az előző két találkozón, utóbbi ráadásul meccseldöntő megmozdulásnak bizonyult a Jlingz-time-ban…
Nálunk Cavani továbbra is sérült/beteg/nem fitt/egyéb, de talán a ligakupa meccsre felépül/meggyógyul/fitt lesz/inverz egyéb, rajta kívül Amad és Rashi továbbra sem bevethető, de utóbbiról legalább láttunk már képet az edzőpályáról. Ami jó hír: Henderson és Jones szerepelt az Arsenal elleni U23-as találkozón, így egyre közelebb a visszatérésük. Mindenki kedvenc gumiarcú Philje a múlt héten már azt nyilatkozta, látja a fényt az alagút végén. Én csak remélni merem, hogy nem a szembe robogó Sinkanszen reflektorait vélte fedezni a távolban… (Mektomival nem tudom, mi a helyzet, aki tudja, mondja!)
Az örökmérleget tekintve jó sokszor játszottunk már a kalapácsosokkal, többségében nyertünk, összehoztunk valamennyi döntetlent, és bizony számos alkalommal ki is kaptunk tőlük az idők folyamán (bocs, erre már tényleg nem volt időm sajnos… na jó, megnéztem: 69-32-45). Az utolsó 5 londoni bajnokin 50% az arány (2-1-2), tehát mostanában nem feltétlenül nyerni járunk a London Stadionba, de reméljük a De Gea – AWB, Varane, Maguire, Shaw – Fred (Mektomi?), VdB (haha) Pogba – Sancho, Bruno, Greenwood – Ronci kezdővel eltángáljuk a Londonban több időt kapott Moyes gárdáját (és az ellenfelet illetően: a West Ham kezdőjét is nagy valószínűséggel 11 játékos fogja alkotni).