Ritka nagy csoda történt múlt héten a St. Mary’s-ben, ettől még ugyan nem lettünk hirtelen épkézláb PL top 4 contender csapat, de a Leicester ellen lesz rá esély, hogy annak tűnjünk.

Csak a rend kedvéért gyorsan megjegyezném, hogy február óta nem nyertünk idegenben bajnokit, sőt, ahhoz is februárig kell viszsamenjünk az időben, hogy két zsinórban megnyert meccset találjunk a csapat eredményei közt. Keserves ezt latolgatni azok után, hogy nem is sokkal korábban egy komplett szezont lehoztunk idegenbeli veretlenséggel, de hát ez van, úgy vagyunk már egy ideje, mint a Belga Wahorn Andrással.

Elmondhatja ugyanezt a Leicester is, ők is komoly hullámvasutazást nyomnak, mióta visszajutottak a Premier League-be, ráadásul most különösen kegyetlen szezonkezdést dobott nekik a sorsolás (első öt ellenfelük közt van az Arsenal, a Chelsea és mi is), aminek következtében egyetlen szerzett ponttal szerénykednek a tabella legalján.
Többféle különböző végtermékből tevődik össze ez a Leicester-féle szarkupac, úgyhogy egy kicsit mélyebben is beletúrunk a következőkben, mi azt amúgy is szeretjük itt a blogon.

Nem vicc, tényleg van egy Leicester City Hullámvasút

A Leicester boardja alapjában véve türelmesnek mondható, hiába dédelgetnek minden szezonban álmokat a BL-indulásról, igazán csak akkor kezd el mocorogni a szék az éppen aktuális manager segge alatt, ha közvetlen veszélyként fenyegeti őket a kiesés (és néha még sokáig akkor sem, lásd Nigel Pearson).
Nem mintha ez szerintem valós veszély lenne idén, valószínű stabilizálódni fog a Leicester, szar kezdés ide vagy oda, de sokak szerint Brendan Rodgers lesz a Premier League managerei közül a következő munkanélküli, és a klub szurkolói közt is erősödnek ezek a hangok – szerintük ugyan nem tökéletes a keretük, de ennél a teljesítménynél mindenképpen többet kéne kihozni belőlük, amit Rodgers rendre elcsesz.
A Leicester pénzügyei is hagynak némi kívánnivalót maguk után, nem úgy, mint mondjuk a miénk (mi tudunk rendesen igazolni, vagy inkább mondjuk úgy, hogy tudnánk), azonban a Rókák keretének építését ez borzasztóan hátráltatja.
A Leicester egy tipikus eladó klub, a pénzügyi helyzetük nagyban függ attól, hogy a játékosaik közül kit tudnak értékesíteni és mennyiért (lásd Kante, lásd Mahrez, lásd Maguire, lásd Drinkwater… és így tovább). Lehet ezt jól is csinálni (lásd az Ajax, a Benfica, vagy a Dortmund példáját, minden szezonban a nagy eladásaik mellett vannak bajnoki címek és Bl-indulások stabilan), azonban a Leicester ezt már egy ideje elcseszi.
Az egyetlen számottevő eladásuk utoljára 2020-ban történt, akkor Ben Chilwellt adták át a Chelsea-nek 45 millió fontért, azóta üresen csörög a malacperselyük. Utána őket is rendesen szájbavágta a covid, ráadásul pont most fejezték be egy 100 millió fontos fejlesztés keretében az új tréningközpontjukat, úgyhogy a helyzet nem túl rózsás. És tudja ezt róluk a többi klub menedzsmentje is.
Jelenleg a Leicesternél kimondva-kimondatlanul az a policy uralkodik, hogy csak akkor tudnak igazolni, ha előbb eladnak valakit, ami óriási hátrányt jelent a Premier League mezőnyében, ahol példának okáért egy frissen feljutó Nottingham Forrest is 100 milliókat fizetget ki egy átigazolási ablakban. Természetesen fontban értendő.
Nekünk ugye az a benyomásunk volt, mikor megnyitott a transzferablak, hogy mi vagyunk csak az egyetlen töketlen alakulat, amelyik megint menetrendszerűen bénázik és képtelen igazolni, holott megbújt mellettünk még valaki a sarokban – bizony, a Leicester volt az. Ez a helyzet annyira elmélyült, hogy konkrétan ők voltak az egyetlen csapat Európa top 5 ligájában (oké, a Gironát leszámítva), akik július vége felé még mindig nem regisztráltak egyetlen új játékost sem a ligájuknál.
A segítőkész, jószándékú újságírók pedig szerencsétlen Rodgerst találták be a kérdéseikkel (nyilván mindig a manager ül ott a sajtótájékoztatókon meccsek után, nem a board tagjai), úgyhogy a kezét tördelve annyit tudott erről a helyzetről nyilatkozni, hogy „valóban, a keret frissítése valószínű nem olyan szintű lesz, mint amilyet szerettem volna”.
Rodgersnek ebből kéne főzni valamit.
Egyébként mire ezeket a sorokat írom, már a nyár legnagyobb háztáji kérdése, Wesley Fofana sorsa eldőlt, 70 millió font körüli összegért költözött át a Chelsea-hez, úgyhogy a Leicesternél végre legalább némi pénz rendelkezésre áll – idő azonban a semminél is kevesebb. Úgy pedig nagyon drága ám igazolgatni, mivel az utolsó percekben egy eladó klub mindig nehéz helyzetbe kerül – nincs idő pótlást intézni. Általában egyébként az utolsó percekben már senki nem válik meg szívesen a kulcsjátékosaitól, úgyhogy csak tölteléket lehet szerezni, ami minden, csak nem ideális. Erről is tudna mesélni a Leicester menedzsmentje, mikor tavaly szezonkezdés előtt pár nappal Fofana egy sérüléssel hat hónapra kidőlt, akkor szintén kapkodni kellett utánpótlásért – végül azzal a Jannik Vestergaarddal kellett beérjék, aki semmiféle hasonló képességekkel nem rendelekezett, mint Fofana, és akivel azóta sem tudnak mit kezdeni.
Heti 65 000 fontért.

Visszatérve erre a nem Rodgers vágyai szerint frissített keretre: a Leicester egyértelműen európai kupaindulással számolt az idei szezonra, ezért a keretük ennek megfelelő méretű – 27 olyan játékosuk van, aki 21 éves már elmúlt. Ez azért kényelmetlen, mert a Premier League max. 25 ilyen játékost enged regisztrálni abba a keretbe, amivel a bajnokikon meccselni kell, úgyhogy ebből ketten mindenképp kimaradnak (csak a rend kedvéért: 21 év alatt bármennyi játékost lehet regisztrálni). Ebből korábban is volt gond például: Nampalys Mendy tavaly szeptemberben kimaradt ebből a 25 fős keretből, csak januárban került vissza, mikor felszabadult egy hely, addig regisztrálatlanul malmozott heti 55 000 fontért – az ilyet meg nem nagyon szokták szeretni sem a klub könyvelői, sem a játékosok ügynökei. Most is ez a helyzet tehát, úgyhogy lesz még dolga bőven a menedzsmentnek ezzel a kerettel – idő pedig abszolút nincs rá.
Nem mellesleg a többi klub sem hülye – a Leicester „piacképes” játékosai közül tíznek is a szezon végén jár majd le a szerződése (!!), úgyhogy így baromi nehéz ám pénzzé tenni őket, épkézláb ajánlatot nem is nagyon kaptak senkiért tehát (Fofanát leszámítva), csak kölcsönszerződéses érdklődésekkel találták meg őket más kluboktól.

Ebben a fent említett döcögős szezonkezdében máris visszaköszönt ez a toldozott-foldozott keret: Rodgersnek tulajdonképpen nem állnak rendelkezésére rendes szélsők (egyedül talán Harvey Barnes, az ő kivételével akárki szerepel a pálya bármely szélén, az mind a természetes posztján kívül játszik ott). Sem Ayoze Perez, sem Tielemans nem egy kimondott winger, Marc Albrighton pedig nem az a szint, amire a Leicesternél szükség van a BL-indulós álmok kergetéséhez. Ebből kifolyólag Rodgers szélsők híján nem is nagyon tud négy hátvéddel játszani (pedig nagyon szeretne), úgyhogy rögtön az első két meccsen 3-5-2-vel kellett verekedjen, ami vélhetően senkinek sem ízlik a keretből. A másik variációs lehetőség, hogy boldogtalan játékosok bénáznak a pálya szélén a szélsők szerepében.
Lose-lose.
A védők közül ráadásul az a Caglar Soyuncu, akit érkezése után rögtön beválasztottak a PRM év csapatába Jonny Evans párjaként, az most már ott tart, hogy az idén lejátszott négy bajnokiból egyetlen percet sem töltött pályán, mindezt úgy, hogy sem sérülés, sem eltiltás nem hátráltatja.
Az ő szerződése is lejár az év végén, a sorsa még ezekben a percekben is kérdéses, senki nem tudja, hogy megy-e, vagy marad, Rodgers pedig csak azokat hajlandó játszatni, akiknek a kötődéséhez nem fér kérdés. Úgyhogy egyelőre Amartey bohóckodik a helyén, nem túl meggyőző teljesítménnyel.
Ezen felül Jamie Vardy már nem az a gyilokgép a támadósorban, mint valaha volt, egyre kevesebb lövésre vállalkozik és egyre kevésbé fajsúlyos szerepet visz már csak, a problémák sora tulajdonképpen a végtelenhez konvergál.

Van tehát szar a Rókák háza táján is, de hagyjuk csak meg nekik az eltakarítást, nekünk az is elég, ha ezen a csütörtök esti meccsen még szenvednek egy kicsit, aztán felőlem veretlenek maradhatnak májusig.
A mi keretünk már marad így, ahogy van, úgyhogy minket annyira nem izgat a csütörtök este 11 órás transzferablak-zárás, de a Leicester fél szeme garantáltan meg lesz osztva a meccs legvégéig, nekik ugyanis minden hátralevő percen sok múlhat – nem mindegy ugyanis, hogy végül befutnak-e egyáltalán egy EL-t érő helyezésre, vagy sem.
Részünkről a meccsnapi keretben egyedül Martial kérdéses (padozni biztosan fog, játszani aligha), Casemiro pedig bizonyára kezdőként fog debütálni, miután a Soton ellen kapott egy kis ízelítőt a bajnokságból. Ronaldo kezdetésén meg lennék lepve, míg a Dalot – Malachiba Malacia párosén nem.
Nagyon kéne a három pont és a felzárkózás, felőlem szenvedhetünk tovább olyan színtelen-szagtalan játékkal is, mint vasárnap, a ten Hag medzsik ráér később.

GGMU