Szezonzáró, kupadöntő, manchesteri derbi – hangulatba hozni aligha kell bármelyik United-drukkert a mai meccs előtt. A szezon legfontosabb 90 (120?) perce vár ránk az ellenfél törzsközönségének átlagéletkora miatt matiné időpontra tett találkozón (vagy azért kezdődik helyi idő szerint háromkor, hogy ne változtassák Liszt Ferenc térré Londont). Tizenharmadszor nyerhetjük meg az FA Kupát, ehhez csupán az illegálisan működő csapatok legjobbikát, a városi rivális Man City-t kell legyőznünk. Sokszor, sokféleképpen kitárgyaltuk már itt a blogon az Egyesült Arab Emírségek állami csapatának viselt dolgait, azóta már a tulajdonosok is rájöttek, hogy nem az igazi manchesteri csapatot vásárolták meg. Újat nem is nagyon tudunk mondani, ezért inkább csukott szemmel, lótuszülésben lemegyünk alfába, míg átjárja testünket a harag, majd kiengedjük egy jó kis dühöngés formájában.
képrejtvény
Bár rengeteg álhír kering ezzel kapcsolatban, a Manchester City csapatát valójában 2008-ban alapították a dubaji Burdzs Khalifa felhőkarcoló tetején. Egy névtelenségét kérő (más források szerint csak simán kivégzett) újságíró még az alapítók, a hírhedt tizenkettők névsorát is megszellőztette:
Zayed bin Szultán Faszmúr sejk
Gianni Infantino
Michel Platini
Robinho
Carlos Tévez
Mike Dean
Jimmy Jump
Cliff Barnes
Keyser Söze
Schadl György
Taksim Sinatra
valemelyik gyökér az Oasisből
Miután a Premier League is hitelesítette a bangladesi rabszolgák vérével írt alapító okiratot, és a tulajok is sikeresen átmentek a rendkívül szigorú klubtulajdonosi vizsgálaton, a Manchester City megkezdhette világhódító útját, hogy 5 10 15 éven belül megnyerjék a Bajnokok Ligáját.
Csak hát az nem olyan egyszerű, mint elsőre gondolhatták. Először sok pénzt, majd nagyon sok pénzt, végül rengeteg pénzt fektettek a projektbe az Emírségek kimeríthetetlen olajpénztartalékaiból. A végtelen pénz cheat code persze a mindenféle, egyáltalán nem korrupt szövetségeknek is feltűnt, azt azonban nem tudhatták, hogy a sejkék az örökélet kódot is begépelték a játék indításakor. Így hát hiába az FFP vagy a PL pénzügyi szabályzata, a shitty nevéhez méltóan magasról szarik mindenféle szabályozásra. A pénzbüntetéseket röhögve kifizetik, a komolyabb szankciókat hozó testületeket lefizetik, az eltiltásokat pedig bíróságokon támadják meg, fellebbezések és évekig tartó jogi faszkodás után ikszedfokon győzedelmeskedve. Pedig hát elég ránézni az alábbi grafikonra, hogy sejtsük, valami nincsen rendben a pénzügyeikkel.
Az UEFA lépett először, megelégelve hogy mindenféle kamu szponzori szerződések által folyik az állami lóvé Manchester kékebbik felébe, így kijátszva a Financial Fair Play korlátait. Az eredmény 2 év nemzetközi kupákból való kitiltás… lett volna, de a Nemzetközi Sport Döntőbíróságnak köszönhetően (elévülés, hát anyátok) ebből inkább egy BL-döntő és egy elődöntő lett, az ehhez társuló újabb tévés- és marketing bevételek mellett, meg ugye a garantált BL-himnusz, amelyre minden valamirevaló topjátékosnak feláll. Ja igen, jut eszembe, jövő héten megint BL-döntőt játszanak.
Ha a kedves olvasóban esetleg még nem érte el a kurvaanyjukat faktor a megfelelő szintet, akkor rá is térhetünk a Premier League vizsgálódására. Mert hogy a Bajnokok Ligájával ellentétben az angol bajnokságot a shitty 2008 óta hétszer is megnyerte, nem kis részben a már említett végtelen pénznek, melynek köszönhetően hatalmas átalakuláson esett át a klub. Nehéz a különbséget érzékeltetni a mai rohanó világban, ahol a Man City már alanyi jogon szuperklub, de 15 éve addigi legjobb PL-helyezésüket érték el a kilencedik hellyel, és csak a fair play táblázaton elért hatodik helyük jogán indulhattak az UEFA-kupában. Na meg az utolsó fordulóban kaptak egy nyolcast Southgate Borojától.
MATCH HIGHLIGHTS | Boro 8 Man City 1 – May ’08
The Premier League identified Fabio Rochemback’s wonder free-kick as their Goal of the Day on Wednesday morning. Take a look back at the full highlights from our memorable win!
Innen jutottak el tehát a minden sorozatban szuperesélyesként való indulásig, a Real-alázásig, meg a világ legértékesebb futballklubjainak top10-es listájáig. Akár tündérmese is lehetne ez, de valójában rohadt nagy csalás, hiszen több mint 100 alkalommal szegték meg a PL különböző (leginkább pénzügyi) szabályait. Ha esetleg nem hallottatok az évek óta húzódó ügy részleteiről, az nem a véletlen műve, ugyanis a klub kérésére a tárgyalások nem nyilvánosak, és rakásnyi sztárügyvédjük az olyan alapvető együttműködésre sem hajlandóak, mint például a kérdéses dokumentumok benyújtása. Minden normális ligából úgy vágnák ki őket, mint macskát szarni, de hát ez az orosz maffiózókon, amerikai cukros bácsikon és távol-keleti szélhámosokon edződött Premier League, ahol a sportswashing nem hátrány, hanem már-már követelmény. Az angol médiában érezhető némi eztmártutinemússzákmeg hozzáállás, de ne legyünk naivak: akármekkora arcvesztés is lesz a bajnokságnak, a kizárás nem a legvalószínűbb forgatókönyv. Mint ahogyan a csalással megszerzett bajnoki aranyakat sem fogják elvenni tőlük, vagyis nem fogunk utólag José- és Ole bajnoki címeket ünnepelni. Egy-két átigazolási ablakból való kizárás, vagy valamilyen szintű pontlevonás elképzelhető (de megnézném, hogy -60 pontról sikerül-e nekik a bennmaradás), de sajnos belátható időn belül nem fog eltűnni ez a rákos sejt a modern foci egyébként sem túl egészséges testéből.
Ráadásul az arab lóvé éppen jókor volt, jó rossz helyen. Az utóbbi 15 évben alapvetően alakult át a foci közege: a globalizáció, a közösségi média és az internet mindennapos használata teljesen átformálta a szurkolói bázisok összetételét, és ma már a helyi közösségeknél fontosabb a világ minél népesebb (és lehetőleg minél gazdagabb) országainak meghódítása. Ehhez ugye leginkább pénz kell, főleg ha egy újgazdag klub nem akarja végigszopni a mások által már kitaposott, japán üdítőitalokkal és nyár közepi maláj túrákkal szegélyezett utat. A mémek, álomcsapatok és GOATok korában a pénzszteroiddal felpumpált csudálatos City elérte, hogy már csak 30 felettiek száján csúszik néha ki hogy “a Manchester”, ha a Unitedről beszélnek. A szenzációhajhász média állandó jelzői a hangos szomszédokkal kapcsolatban általában a csodálatos, fantasztikus, elképesztő, történelmi, illetve ezek elélvezés közeli hangokkal súlyosbított kombinációi, de a legfontosabbat mindig elfelejtik megemlíteni: azt, hogy csaló. Vagy, ha már ez egy ilyen nem píszí poszt, és hogy a címben a Facebook gyémánt rugalmasságú irányelvei miatt csillaggal jelölt karakterre is fény derüljön: csalógecik.
Engem őszintén, tényleg nem érdekel ez az egész undorító entitás, amit Manchester City-nek hívnak. Ha már így belefogtam a káromkodásba, fogalmazhatok nyersebben is: leszarom. Leszarom, hogy a kopasz topklubmenedzser hány trófeát nyer. Leszarom, hogy az emberevő középpályásuk hány lerántást úszik meg sárga lap nélkül. Leszarom, hogy a Reszkessetek betörők! filmből megismert autista Kevin hány gólpasszt ad, meg azt is hogy Ilkay Erdogan milyen mozdulattal lövi a léc alá. Leszarom, hogy a vádlifétises díszbuzi hány szabálytalanságot játszik el, azt meg főleg leszarom, hogy a csúzliszájú Disney-viking épp kinek a rekordjait döntögeti két türhő szabálytalanság között. A triplázásukat is leszarom, azt a döntő előtti felfogást pedig megvetem, hogy “megakadályozhatjuk a triplázásukat”. Pont ez az a hozzáállás, ami miatt Fergie hangos szomszédoknak hívta őket. Tudjátok, merre járt a shitty, amikor mi tripláztunk? Ugyanúgy harmadikok lettek mint mi idén. Csak ők a harmadosztályban (de ne legyünk igazságtalanok, jártak a Wembley-ben ők is abban az évben, a playoff döntőt nyerték meg büntetőkkel a Gillingham ellen).
Szóval ne úgy menjünk neki a mai meccsnek, hogy őket kell megállítani. Nem csak én mondom ezt, hanem ten Hag is: “Kupát akarunk nyerni, ez nem arról szól, hogy megállítsuk őket.” Bár az FA Kupa megnyerése nem feltétlenül jelenti egy szezon sikerességét (ugye, Lajos?), azért jó lenne ha nem csak az évtizedekig körberöhögött libakupát tudnánk felmutatni, mint megnyert trófeát. Ráadásul ez az FA Kupa (Emirates FA Cup, értitek) több mint százötven éves történelmének első manchesteri derbije a döntőben, amelyen a körülményektől függetlenül is csak a győzelem elfogadható.
Az pedig nehéz lesz. Nem csak az ellenfél miatt, hanem mert idén már harmadszor megyünk a Wembley-be, és bár mindkétszer győztesen távoztunk, meggyőzőnek sem a Newcastle elleni ligakupa sikert, sem a Brighton elleni büntetőpárbajos továbbjutást nem nevezném. Sérültjeink is akadnak, az egész szezonra kidőltekhez csatlakozott most éppen Martial is, és Antony sérülése is csúnyábbnak tűnt annál, hogy pályára lépjen ma. Így főleg elöl kérdéses a csapat összeállítása, legkevésbé talán egy DDG – Wan-Bissaka, Varane, Lindelöf, Shaw – Casemiro, Eriksen – Sancho, Bruno, Garnacho – Rashford kezdőcsapaton lepődnénk meg. És teljesen mindegy hogyan, de nyerjünk, az sem érdekel ha a pályának éppen háttal ugráló VAR bíró által észre nem vett Dalot lesről fejeli a győztes gólt, miközben mandulán rúgja Rodrit, Guardiola meg agyvérzést kap közben a technikai zónán kívül.
Mi páran a Mozaikban fogjuk nézni a döntőt, ha tudtok még asztalt foglalni, akkor ti is.