Vagy egy éve nem írtam semmit, úgyhogy igazán ideje ennek, kérlek nézzétek el ezt a szokatlanul hosszú csöndet, engem is kicsit kezd letargiába taszítani a pillanatnyi szereplésünk, meg annak a gondolata is, hogy még mindig nem látszik fény az alagút végén.

Mindenesetre egy olyan témát látok érdemesnek arra, hogy hosszabb bejegyzést is szánjunk neki – ez pedig a stadionunk. Illetve egylőre csak az elképzelései.
Éppen ezért újabb résszel bővül a „Na de mi van a …?” – sorozatunk, megpróbálom kicsit részletesebben is bemutatni, hogy mi történik a beharangozott új stadionunkkal – nagyrészt azért, mert a nagyobb híroldalak felületein a sebtében, AI-val összetákolt cikkek csak önmagukat ismételgetik, az Athletic-kel az élen.
Megint mindenki vegyen nagy levegőt és két napi hideg élelmet, ez is hosszú bejegyzés lesz.

Nem mesélném el az egész sztorit Krisztus születésétől fogva, úgyis tudjátok a lényeges infókat, úgyhogy bele is vágnék a közepébe.
Első lényeges tény, amit ugyanígy ti is tudtok, hogy a klubnak és a tulajdonosoknak nem lesz annyi pénzük, hogy egy új, kb. 2 milliárd fontba kerülő (becsült érték) stadiont zsebből kicsengessenek.
Ebben persze segítségünkre lesznek a bankok, mivel az elmúlt évek alapján egész jó üzletfélnek bizonyult számukra a Manchester United. Nem volt olyan eset, hogy egy bank bármikor is visszautasított volna egy hitelszerződést a klubtól, bár ebben biztos közrejátszik a Glazer család kapcsolata az amerikai bankokkal, akik a klub fő hitelezői. Mindenféle kamatot időben fizetünk, minden kritériumot és feltételt teljesítünk, és a pénzügyi helyzetünk bár nekünk, szurkolóknak nem fest túl fényesen (idén lesz zsinórban ötödik éve, hogy veszteséget termelünk), de ez a bankoknak még bőven megfelel. Igazából egy bank számára az, hogy a klub veszteséget termel, csak másodlagos tényező, ami sokkal fontosabb számukra az az, hogy a bevételeink szép nagyok, és évről évre nőnek.
Annyi csak a bibi, hogy már a klub napi szintű működésének biztosításához is egy csomó hitelkonstrukciót kellett kössünk pár bankkal, amiknek a klub által birtokolt eszközei jelentik a zálogát (na meg a stabil, és egyre nagyobb bevételek, ahogy fentebb írtam). „Eszközök” alatt pedig a mi esetünkben nagyrészt telkek értendőek, amit a klub így-úgy hasznosít, erről is fogok bővebben írni nemsokára.
Ezeket a telkeket nehezen lehetne biztosítékként felajánlani a bankoknak egy igazán durván pénztárcarohasztó, bankszámlagyilkos, kétmilliárd fontos hitel finanszírozásához, pláne úgy, hogy már eleve van rajtuk jelzálogjog.
Valószínű az új stadionunk fog biztosítékként szolgálni, illetve az az extra bevétel, amit majd generál. Ezt gondolom Sir Jim és a Glazer család átüti valahogy, majd előadják szép negédesen a bankok képviselőinek, hogy az új stadion 100.000 fős kapacitása, meg a nyári Shakira koncertek dönteni fogják a pénzt, úgyhogy nem kell aggódniuk, meg majd mellékelnek hozzá szemléltetésképpen valami színes grafikont, valahogy így:

Itt azonban nem ér véget a finanszírozós sztori.
Létezik egy bizonyos finanszírozási forma, amit tőlünk nyugatabbra PPP modellnek hívnak (Public – Private partnership). Ez egy kicsit szabadabb formája a kapitalizmusnak, dióhéjban ez lehetővé teszi, hogy privát befektetők saját pénzzel szálljanak be olyan állami beruházásokba, amiknek kivitelezése egy ország életében kulcsfontossággal bír, de az állam önerőből egyáltalán nem, vagy csak nehezen tudná megoldani. Tipikus példa erre egy vasútvonal kiépítése vagy fejlesztése, vagy energiaellátási hálózatok létesítése, repterek építése, de néha kórházakat és iskolákat is finanszíroznak így, ezeket leginkább a szegényebb világrészekben. (Ugye egy kórházat felhúzni pár milliárd forintnak megfelelő valutába kerül, ezt a legtöbb állam simán kifizeti, de nem mindenhol van ennyi pénze egy államnak, lásd például a legtöbb afrikai országot).
Ha igazán nagy példát akartok, akkor ilyen konstrukcióval létesült anno a Csalagút.
Lényegében a PPP modell szerint a privát befektető beszáll a saját pénzével mondjuk egy vasútvonal építésébe, és cserébe néhány évig eltehetik az üzemeltetésből befolyó bevételek valamekkora százalékát. Ez többnyire pár évtizedes időtartamot jelent egyébként, a Csalagút esetében valami 50-60 évre szóló szerződést kapott a privát beruházó.

Ez a modell azért lényeges számunkra, mert a New Traffordot is hasonló módon akarjuk finanszírozni, de van azonban egy nagy különbség a hagyományos PPP beruházások és a New Trafford között. Ugye egy átlag PPP beruházás úgy fest, hogy az állam van szükséghelyzetben, és ezért kuncsorog privát befektetők pénzéért, és ezért kénytelen olyan döntésekre, hogy stratégiailag fontos ágazatok üzemeltetését privát kézbe adja. Ez már rizikós dolog különben, vannak országok, ahol nem nézik jó szemmel, ha pl az ivóvizet, vagy a gázhálózatot nem kizárólag az állam, hanem privát cégek is üzemeltetik és adott esetben nyerészkednek is rajta. Ez, ahogy sejteni lehet, szegényebb országokban fordul elő legtöbbször, olyanokban, ahol az állam egy vízvezeték-hálózat kiépítését, vagy a meglévő hálózat üzemeltetését sem tudta volna finanszírozni. Bolíviában pl. egy amerikai privát cégnek kellett eladják az ivóvíz-hálózat üzemeltetés jogait, az emberek pedig rövidesen utcára mentek a vízdíjak miatt, mivel az amerikai üzemeltető triplájára emelte a szolgáltatások árát – a bolíviai kormánynak fel is kellett végül bontania az üzemeltetési szerződést.

Nálunk azonban fordított a helyzet: a Unitedet részben birtokló Sir Jim és társasága az, akik egy privát beruházáshoz kell, hogy önkormányzati segítséget kérjenek, mivel önmagában finanszírozni a (becsült) 2 milliárd fontos összeget baromi nehéz ám.
Ezért próbálják érdekeltté tenni Manchester város önkormányzatát abban, hogy beszálljon a buliba, méghozzá azzal az indokkal, hogy az új stadion építése mellett a környező területek fejlesztése is szükséges lesz, és higgyék el, hogy a városnak is „stratégiai érdeke” fűződik hozzá, hogy a New Trafford megépítésével egyidőben fejlesszék a vasúthálózatot, a metrót, meg úgy általában fejlesszék a környező köztereket, illetve építsenek lakóházakat, hogy az egyébként nem túl impozáns Old Trafford városrész szép virágzó legyen.
És ehhez legyen már szíves pénzt adni a város önkormányzata.
Namost természetesen a manchesteri önkormányzatnak aligha lenne egy ilyen projekt kiemelt prioritás, ha az lenne, akkor már belekezdtek volna évtizedekkel korábban. Manchester alapból egy iparváros, szarik az önkori az impozáns lakóparkokra. Ez nem annyira a városnak, sokkal inkább nekünk lenne fontos, mégpedig azért, hogy a stadion könnyebben megközelíthető legyen és megfelelően ki legyen szolgálva infrastruktúrával. Könnyű belátni, hogy miért:
jobb feltételekkel elérhető stadion –> több és drágábban eladható jegy –> több pénz –> értékesebb stadion. Az ambiciózus tervünk egyébként nem pusztán a rivális klubokkal akar versenyezni, hanem a Wembley-vel és a Nou Camppal. A New Trafford egy olyan világszínvonalú, ötös skálán hat UEFA-csillagos minősítésű létesítmény akar lenni, ahol BL-döntőt, VB-döntőt, vagy bármi egyéb eseményt rendezhet – a jelenlegi Old Trafford ezekre már sajnos régóta nem alkalmas, a 2003-as BL döntő óta ezért nem is pályázunk ilyesmikre. Egyedül a 2018-as és 2022-es vébé rendezésére pályázott Anglia, mindkét esetben szerepelt a pályázatban a stadionok között az Old Trafford is, ám ezek a pályázatok végül tudjuk hogyan kötöttek ki Oroszországnál és Katarnál.

Visszatérve az új stadionhoz és a környező városrész fejlesztéséhez: azt egyébként már kijelentettük, hogy az önkorinak magába a stadionba nem kell beszállnia egy fillérrel se, azt mi saját zsebből fizetjük, de a környező infrastruktúra fejlesztésbe azért továbbra is szeretnénk, ha beszállnának.
És hogy miért lenne jó ez nekünk még azon felül, hogy vonzóbb lenne az új stadionunk?
Azért, mert a United több telket is birtokol a stadion körül, amiknek az értéke egy ilyen fejlesztés során meg is többszöröződhetne. Per pillanat ezek a telkek nem sokat érnek, mivel egyszerű ipari/gazdasági területeknek vannak nyilvánítva, így hasznosítani sem tudja a klub túl sok pénzért, ezeknek a nagy része jelenleg parkolóként üzemel, esetleg néhány porosodó irodaház fekszik rajtuk. Az ilyen (gazdasági) telkek értéke elenyésző egy építési (mondjuk lakóingatlan felhúzására alkalmas) telekhez képest.

Itt voltam olyan pihent, hogy előkerestem a klub 2024-es balance reportját, amit egyébként évente adnak ki, ebben mutatják be a klub működését kicsit részletesebben, illetve az egyik fejezetben felsorolják a klub által birtokolt „eszközöket” (amiknek a nagy része ugyebár ingatlan). Ez nem azonos különben a klub pénzügyi jelentésével, ami konkrét számokat is megad az összes bevételi forráshoz és az összes kiadáshoz, majd ezekből von le egy negyedéves mérleget.

A balance report egyébként itt elérhető, a korábbiakkal egyetemben.

Most ezekről a fentebb említett „eszközökről” lesz szó bővebben.

Per pillanat 150 acre területet tulajdonol a klub az Old Traffordon kívül, ez kb. 620.000 négyzetméternyi telket jelent.
Ebbe beletartozik a carringtoni tréningbázis, illetve még további két tréningpálya-komplexum Salfordban.
Ugyebár Carrington úgy hasznosul, hogy a felnőtt csapat edz benne, a salfordi komplexumok egyikében (The Cliff) a legfiatalabb korosztályos csapataink készülnek fel és játszanak meccseket, a másik salfordi grundot pedig (Littleton Road) korábban szintén ificsapatok használták, de 2024 óta bérli tőlünk a Salford City, gondolom okosba’ (alighanem kitaláljátok ti is, hogy miféle kapcsolatok útján).
A londoni és az amerikai irodákat nem birtokoljuk, csak béreljük (valahol mégiscsak kell lennie pár Man Utd logóval ellátott üvegajtónak, ami mögé beülve néhány pogácsa mellett sir Jim és a Glazerék meg tudják győzni a bankárokat, hogy adjanak nekünk még több pénzt), a többi telket pedig bérbe adja a klub, túlnyomórészt parkolók üzemelnek ezeken, illetve van pár irodaház is – ezekből is befolyik néhány fillér a klub malacperselyébe évente.

Ja és igen, magát az Old Traffordot természetesen mint jótékonysági létesítményt üzemeltetjük per pillanat, ahol a Fredek és az Antonyk is el tudnak téblábolni délutánonként, rekreációs jelleggel.
Ezeknek a telkeknek jó részét az elmúlt években vásárolgatta fel a klub, pontosan azért, mert már jóval ezelőtt elkezdett a menedzsment gondolkodni egy új stadion építésén, csak nem kötötték ezt feltétlen a publikum orrára. Hogy ezek a telkek mire jók, azon felül, hogy parkolgatnak rajtuk, arra később visszatérünk. Egy kulcsfontosságú terület van még ugyanis, amit bérel a klub, és amiről muszáj beszélnünk: ez a 107.000 m2-es telek, ami a vasútvonalnak egy leágazását szolgálja ki, a vasúti szállítást bonyolító cégnek, a Freightliner Ltd.-nek a tulajdona, és per pillanat raktárterületként szolgál, ahol szép nagy vasúti konténerek vannak felhalmozva.

Hogy ezt mégis mi a fenének béreljük tőlük?
Nagyrészt azért, mert a klub már korábban is ezt a területet nézte ki egy új stadion felépítésére legalkalmasabb helynek, és ha netalán a Freightliner cég elköltözne innen és eladná a telket, akkor a Manchester United plc. elsőbbséget élvezne – magyarul elsőként a klubnak lenne köteles felajánlani a terület megvételét a tulajdonos. Persze a klub nyilván felvásárolta volna ezt a telket már korábban is ugyanúgy, mint az összes többit, de annyi volt a bibi, hogy mivel ez a vasúti teherszállításhoz kapcsolódik, így stratégiailag fontos a város és az állam számára, ezért mindenféle megkötések vonatkoznak rá a tulajdonjogot illetően – egyszerűbb volt hát a klubnak bérelnie ezt, amolyan ideiglenes megoldásként. A balance reportból kiderül egyébként, hogy nem aprózta el a menedzsment a dolgot, 2071-ig szól ugyanis a bérleti szerződésünk – gondolom úgy voltak vele, hogy addig csak felépítjük valahogy azt a stadiont bazmeg.
Egyébként Sir Jimék pont a napokban tárgyalnak erről a telekről a Freightlinerrel, mivel most már biztos, hogy ide szeretnénk felhúzni a New Traffordot, de ehhez meg kéne vegyük az ingatlant. Van azonban egy kisebb bibi, mivel nagyon úgy fest, hogy kicsit eltérőek az elképzelései a Freightlinernek és Sir Jimnek is.
A Manchester United menedzsmentje szerint ez a telek kb 40-50 millió fontot ér, a Freightliner azonban kerek 400 millió (!) fontot akar érte kapni.
Nem tudom Jadon Sancho játékjogát elfogadná-e a vasúttársaság, én felajánlanám nekik valami player + money deal keretein belül.
Rövidre zárva a sztorit Sir Jim csuklott egy nagyot, mikor a Freightliner közölte ezt az összeget, és hát nem mellesleg jegyzem meg, hogy jó hülyék voltunk, hogy a stadionépítés hivatalos bejelentése után kerestük meg a vételi szándékkal a vasúttársaságot, nem pedig előtte. A Freightlinernél sem hülye a menedzsment, pontosan tudják, hogy kurvára szükségünk van arra a telekre a stadionhoz, és ezt akarják velünk tízszeres áron kifizettetni.
Tényleg csak az összehasonlítás kedvéért keresgéltem kicsit, hogy mit találok az internet bugyraiban arról, hogy milyen ipari-fejlesztési telkek adásvételei történtek az elmúlt időben Angliában, mekkora területtel és mekkora vételi ár mellett.

• Nemrég kelt el például a Manton Wood / Towcester ipari területen egy kb. 45.000 m2-es telephely, amit a DHL adott el valami homályos szingapúri befektetőnek 56,4 millió fontért (ez feleakkora telek kb., mint a miénk).
• Aztán itt van még példaként a Gateway 36 logisztikai telek (Barnsley-ban található), itt egy 97.000 m2-es telek lett eladva 11,6 millió fontért (ami közel akkora, mint a miénk).
• Végül, de nem utolsó sorban említhető még a Longcross-i ipari telek (Surrey, Greater London): 80.000 m2-es területet adtak el 22,1 millióért.

Ezek mind az elmúlt pár hónap során történt adásvételek.
Természetesen nem hasonlítható össze ilyen könnyen pár telek egymással szerte az országban, nagyrészt azért, mert sokmindentől függ egy ipari telek értéke. Van-e rajta közmű, milyen messze van közlekedési csomópontoktól, van-e vasút, vagy autópálya a közelben, milyen tevékenységeket engedélyeznek ott a helyi önkormányzatok, van-e rajtuk meglévő épület, és így tovább.
Ettől függetlenül az árak és a területek nagyságából leszűrhetjük mi is, hogy a Freightliner nagyon át akar minket b…ni a 400 milliójával.

Visszatérve hozzánk: a klub tehát az elmúlt években felhalmozott annyi üres telket a környéken, amennyit csak tudott, aztán ezeket nagyrészt kiadogatta parkolóknak, mivel mást nem nagyon lehetett kezdeni velük.
Hogy mi ebben a biznisz?
Az, hogy a város vezetését ha meg tudja győzni a Sir Jim-féle lobbi arról, hogy a stadion környékét fejlessze fel nagyon fancy lakónegyeddé saját zsebből, akkor ezek a telkek hirtelen néhány tízmillió font helyett néhány százmillió fontot fognak érni. Márpedig ki ne álmodna arról, hogy a szaros, filléres, legfeljebb parkolónak használható telkének az értéke fölmegy az egekbe, és lakópark fejlesztésre kijelölt területként a tízszeresét éri majd, pláne úgy, hogy metróhálózat, meg közművek, meg minden egyéb is fejlesztődik hozzá.
És mit ad isten, a stadion környékének újrafejlesztését bemutató terveken a fejlesztendő terület körvonalai (hogy-hogynem) pont egybeesnek a klub által birtokolt területek körvonalaival.
Micsoda véletlen.

Hogy erről a városfejlesztési tervről hogyan fogja Sir Jim és társasága meggyőzni a város vezetését, az számomra óriási rejtély. Egy ilyen volumenű átépítés az új stadion költségének többszázszorosát tenné ki. Ennek nagy részét nyilván lakóingatlan-fejlesztők tennék bele a projektbe, akik az elkészült lakóházakat lakásokként értékesítenék a jövőben (meg plázákként, kiadott üzletek formájában), de még így is nagyon mélyen zsebbe kéne nyúlnia a manchesteri önkormányzatnak, mivel az ezekhez szükséges infrastruktúrát és közműveket (meg a közterületek parkosítását) a városnak kéne állnia. Több tíz épületet kéne ledózerolni és eltakarítani a romokat, meg előtte nem ártana esetleg felvásárolni a telkeket a jelenlegi tulajdonosaiktól – magyarra fordítva ide az isten pénze nem lesz elég, ez százmilliárd fontos nagyságrendet jelent – forintra ezt már át sem váltom, szorozza ki bárki, aki kedvet érez hozzá.
Ez tényleg nem kis agymenés – képzeljétek el, hogy a megboldogult Csepel gyártelepre fel akar húzni mondjuk a Felcsút FC egy új százezres stadiont, és rá akarja venni a 21. kerületi önkormányzatot, hogy varázsolja már kicsit élhetőbbé azt az iparnegyedet és dózerolja már el onnét az acélgyárat, az erőművet, a vasöntödét, a bicikligyárat, meg a hajógyárat is, aztán engedjen oda ingatlanfejlesztőket, hogy lakóparkokat és plázákat építsenek a helyükre.

Hogy ez hogyan körvonalazódik majd, arról sokat ugyan nem árul el a média, mennek az egyeztetések Manchester város vezetésével, de gondolom Andy Burnham (a polgi) nincs nagyon elragadtatva.
Ettől függetlenül a parkolónak használt üres telkek felhalmozása nem rossz ötlet még akkor sem, ha történetesen kukában landol a grandiózus városfejlesztési program, ugyanis egy ekkora volumenű építkezésnél kurvajól jön minden használható üres terület.
És itt most rá fogunk térni a másik nagy témára – beleásunk kicsit jobban abba a folyamatba, amit egy stadion tervezése és építése jelent. Sajnos stadion építésénél és tervezésénél nem voltam jelen, de valaha építőmérnökként végeztem, rengeteg más építőipari beruházásnál működtem közre, akár a helyszínen, akár az előkészítés szakaszában, és mégiscsak egy olyan cég alkalmazásában állok, amelyik épített már stadiont, úgyhogy remélem szolgálok majd olyan infóval, ami nektek is újdonságot jelent.
Javaslom menjetek ki gyorsan egy pisiszünetre, utána folytatjuk.

Említettem feljebb, hogy az üres telkek nagyon sokat segítenek, ha az ember egy ekkora létesítményt épít. Egyrészt nincs rajtuk épület, amit el kéne bontani (a parkoló autókat meg pár nap alatt ki lehet kergetni a területről), azaz több tízezer négyzetméternyi hely áll rendelkezésre azonnal az építés organizációja számára. Ez azért fontos, mert egy építkezést tulajdonképpen a rendelkezésre álló üres terület vezérel.
Egy építkezés sosem csak abból az épületből áll, amit felhúznak, szükség van hozzá egy halom kiszolgáló létesítményre. Kell egy komplett konténerváros, ahonnan az építkezést irányítják. Adott esetben, ha különösen nagy napi létszámok szükségesek, akkor mobilházakként szintén konténereket szoktak telepíteni a melósok számára. Ezeknek nem kevés hely kell, ha akartok ilyet látni, akkor sétáljatok el Budapesten a Kálvin térre, ahol a Nemzeti Múzeum háta mögött a Pázmány Péter campus fejlesztése fog lassan elkezdődni, már most három emelet magasságban állnak az irodakonténerek, és az építkezésnek még neki sem láttak (annak még csak a közbeszerzése zajlik), egyelőre csak a meglévő épületeket bontják, és máris el kellett foglalják az építési telek nagy részét a konténerekkel. Ezen felül szükség lesz egy halom munkagépre is, azokat is tárolni kell valahol, egy stadion építésénél nem lehet megtenni azt, hogy teszem azt egy távoli telephelyen állomásoztatjuk a földmunkát végző nagy kotró- és markológépeket, azoknak állandóan „kéznél” kell lenniük, ehhez is rengeteg hely kell.
Egy stadion építéséhez egyébként szükség van egy olyan speciális építési módra, amit ‘előszerelésnek” hívunk, ezt kicsit bővebben is kifejteném. Egy ekkora épület tetőszerkezete nem kis darabokból áll, a Puskás stadionnak például a tetőszerkezetét 64 méter hosszú acél rácsos tartókból rakták össze. Ezeket egy darabban gyakorlati lehetetlenség lenne kiszállítani egy acélgyárból a helyszínre, közúton leggyakrabban a 10-12 méteres hosszúságú elemeket szállítani, ha esetleg biztosítanak az építkezés számára külön útvonalat, akkor 20 méteres darabokat még talán ki lehet szállítani egyben. A tetőszerkezetet összelegózó daru azonban nem egyesével fogja a húsz méteres elemeket emelgetni, hogy aztán fent összeszerelgessék őket, mivel az baromi lassú és körülményes módszer volna, éppen ezért a földön szerelik össze a 64 méteres rácsos tartókat, és egyben emelik a helyére. Ezt nevezik előszerelésnek, és ehhez is kurvasok hely kell.

Hely, hely, hely, és még több hely kell hát egy stadionhoz – minél több, annál jobb.
Nem kell feltétlen, hogy a stadion közvetlen szomszédságában legyenek, az is nagy segítség, ha kicsit távolabb, de 1-200 méteren belül van üres használható telek. Ilyenkor az építkezésre még jóval azelőtt be lehet rendelni anyagot, hogy szükség lenne rájuk, és kényelmesen el is lehet tárolni. Ez azért jó, mert minél hamarabb szerez be az ember bármilyen anyagot, az annál olcsóbb, ugyanis később csak drágább lesz minden az infláció miatt. Ha teszem azt százezer négyzetméter gipszkartonra lesz szükségem 2 év múlva, akkor sokat lehet spórolni azzal, ha már most megveszem a táblákat, felhúzok nekik egy üres telken hullámbádogból valami raktárházat, és máris megspóroltam mondjuk 8-10% inflációs többletet. És egy stadionnál nem csak százezer négyzetméternyi gipszkartonról van szó.

Egyelőre azonban még nem tartunk itt – egyáltalán tervei sincsenek még a stadionnak. Ugyan a média felületein keringenek képek, amin látszik valami kezdetleges dizájn, meg láttunk már idén márciusban videót is a klub sajtótájékoztatójáról, ahol megmodelleztek valami kezdetleges koncepciót, de ezek tényleg nem többek koncepciónál, abból meg nem lehet stadiont építeni.

Egyébként kicsit tisztázzuk szerintem ezt az egész „tervezés” folyamatot, mert biztos vagyok benne, hogy nem ugyanazt értjük alatta.
Egy stadiont nem elég „csak” felépíteni, aztán focizgatni benne, létezik egy olyan fogalom is, amit használatba vételi eljárásnak nevezünk, és minden középületnek át kell esnie rajta, funkciótól függetlenül. De minket elsősorban egy stadion érdekel, úgyhogy arra fogjuk kihegyezni a dolgot.
A focisták kedvéért nem kell egyébként sokminden, ők egy üres zöld gyeppel tulajdonképpen meg is volnának, azonban a dolog nagyon elkezd bonyolódni akkor, ha embereket is akarunk ugyanabba a létesítménybe engedni. Mert embereket nem lehet bármilyen épületbe beengedni csak úgy, pláne nem tömegesen, komoly hatósági eljárásokon kell átmennie ahhoz az épületnek, hogy kinyithassa kapuit a publikum felé, és ezeken a folyamatokon átmenni a legnagyobb kihívás, maga az építkezés szinte gyerekjáték ehhez képest, még akkor is, ha 64 méteres darabokból kell összerakni a tetőt.
Rögtön az eljárás egy nulladik mérföldkővel kezdődik, mindenekelőtt egy stadionnak építési engedélyt kell kapnia. Nálunk itthon ezt minden esetben a helyi önkormányzat építésügyi osztálya adja ki, ugyan nem vagyok angol állampolgár, de ez náluk (és szerte az EU-ban is) hasonló kaptafára működik. Ennek a megugrása nem olyan vészes, az önkori leellenőrzi a (még nem teljesen kész) tervekből, hogy mekkora alapterülete lesz a stadionnak, milyen magas lesz, miből épül, milyen biztonsági megoldások vannak (pl korlátok a lépcsők mellett, meg a meredek lelátók alatt), aztán rányomnak egy pecsétet, hogy jólvan srácok, látjuk, hogy valóban stadiont terveztetek ide, és nem mondjuk egy illegális szemétlerakót, kezdhetitek az építkezést.
A többi mérföldkövet megugrani már nagyságrendekkel nehezebb.

Mikor a stadiont összelegózták, és már felszerelték a vécéket is, megy a világítás, megy a szellőzés, mennek a liftek, meg ki van festve szép fehérre az executive boxokban is, akkor folytatódhat a használatbavételi eljárás, amit az építési engedély alapján fog lefolytatni az önkormányzat. Ki fog jönni a már majdnem kész New Traffordhoz a manchesteri önkormányzat építési hatóságától egy tucat Sanyi, akik leellenőrzik, hogy tényleg az épült meg, amire engedélyt adtak, és ezen felül ez a tákolmány nem dől-e össze, az elektromos hálózat nem veszélyes-e, minden helyiség gond nélkül megközelíthető-e, és így tovább. Azt, hogy az épület összedől-e, vagy sem, azt speciel nem a tucatnyi Sanyi fogja megállapítani, ők nem statikusok, nekik csak egy statikus által kiadott szakvéleményre van szükségük, miszerint az épület tényleg nem fog összedőlni. Ugyanígy az elektromos és a gépészeti hálózatok és rendszerek megfelelőségét sem Sanyiék döntik el, arról szintén csak egy szakvéleményre van szükségük szakmérnököktől, akik ezt tanúsítják.
Ezen kívül még Sanyiéknak szüksége lesz egy halom hatóság beleegyezésére is. A tűzoltóságnak is tanúsítania kell, hogy tűz esetén mindenki ki tud menekülni a stadionból és ehhez minden feltétel adott, a közbiztonsági szervnek (nálunk ugye a Rendőrség), szintén tanúsítania kell, hogy a stadion a megjelölt X ezer ember befogadására alkalmas, de az ÁNTSZ-nek is kell az engedélye, akik vizsgálni fogják, hogy iható-e az ivóvíz, mekkora zajszintet lehet mérni a stadionnal szemközti idősek otthonában, a kibocsájtott szennyvíz milyen anyagokat tartalmaz, a VIP voxokat kiszolgáló melegkonyhákra vonatkozó előírásokat pedig már el se kezdem sorolni, így is épp elég erős késztetést érez már mindenki, hogy átkattintson innen valami best of cats failed attempts videóra, de a megpróbáltatásoknak még itt sincs vége, ugyanis az egész piramis tetején ott csücsül az UEFA, amelyik szintén lóbálja majd a követelményeit, mikor a stadion minősítésére kerül majd sor.
(Ezt egyébként a legkönnyebb biztosítani, kell elég férőhely, kell külön elkerített parkoló a bíróknak meg a csapatoknak, kell wifi a tudósítóknak, kell egy sajtószoba és kész, megvagyunk, öt csillag, köszöjük szépen. Emlékeim szerint a Puskás is akadály nélkül megkapta az ötcsillagos minősítést az UEFA-tól).

Stadiont tervezni úgy, hogy csillogjon-villogjon, és legyen benne elég büfé és skybox, nos az nem nagy kunszt. Stadiont tervezni úgy, hogy az összes fent felsorolt eljárásnak is csont nélkül megfeleljen, nos az kurvanehéz.
A tervezőiroda évekig kell, hogy konzultáljon a fent nevezett szakhatóságokkal arról, hogy az általuk elképzelt megoldások megfelelnek-e a szabványoknak és előírásoknak, és kimondják-e rá majd a nagy végső OK-t hosszú évek múlva, mikor az egész kóceráj felépül. A hatóságok meg aztán Angliában sem csipkedik magukat, úgyhogy hónapokig várhatja majd a New Traffordot tervező építésziroda mondjuk egy olyan kérdésre a választ, hogy teszem azt a tűzvédelmi rendszerhez elég lesz-e füstelvezető és légpótló ajtókat betervezni, vagy szükség lesz esetleg túlnyomásos lépcsőházra ezek helyett?
És aztán a válasz is annyi lesz 3 hónap múlva a hatóság részéről, hogy ööö, bocsánat, nem tudtuk letölteni a pdf mellékletet amit csatoltak, elküldenék újra?

A kiviteli tervek elkészítése évekig tart, arról nem is beszélve, hogy ekkora létesítménynél már ennek is komoly díjai vannak. A Puskás stadion tervezésének hivatalos költsége 3,5 milliárd (!) forintnál állt meg a hivatalos infók szerint, de „én úgy tudom”, hogy ennél is többet tett ki a végső összeg. Itt nem arról van szó, hogy egy építészirodában pár friss diplomás kolléga valami tervezőprogrammal húzgál pár vonalat, a stadion nevét meg átírják Emiratesről New Traffordra, aztán csókolom. A tervezőiroda évekig egyeztet azokkal a mérnökökkel, akik a tartószerkezetet, az elektromos hálózatot, a szellőzést, a vízellátást, a szennyvízelvezetést, a biztonságtechnikai rendszereket, az audiovizuális rendszert, meg az egyéb hasonlókat tervezik, és végül úgy gyúrják ezeket egybe, hogy ne legyen ezek között ütközés, és ne az legyen a vége, hogy a szellőzéshez szükséges friss levegő befújásához teszem azt 60 centi tiszta magasságra van szükség az álmennyezetek fölött, de csak 35 van helyette. Ez rengeteg mérnök és konzulens rengeteg órájának díja, akik legtöbb esetben doktorok, PhD-k, azoknak az óradíja meg nem két fillér. Egy stadion tervezésénél ez kerül milliárdokba, nem a csilivili látványtervek, meg a fából makettezett modellek elkészítése, azt mindig is végzős építészhallgatókra bízták fillérekért, mióta világ a világ.

Kész tervei ebből kifolyólag a New Traffordnak garantáltan nincsenek még ebben a szakaszban, majd esetleg 1-2 év múlva juthatunk el addig, hogy egy építési engedélyhez elégséges szintet elérjen a tervezés folamata, azonban ehhez is előbb össze kéne szedni a pénzt, addig nincs értelme különösebben tervezgetni.
Újabb fontos említésre méltó tény az is, hogy százezres stadionokat kevés cég tervez a világon, pont azért, mert irgalmatlan mennyiségű tapasztalat kell hozzá. Csuklóból kell ismerni az összes rendszerre vonatkozó szabványt és előírást, előre tudni kell, hogy milyen megoldás lesz az, amit átvesz és leokéz a tűzoltóság, mi az amit még elfogad a közegészségügyi hatóság, tudni kell előre, hogy milyen jogi procedúrákat kell lefolytatni, ezek mennyi időbe telnek, melyik állami szerv felelős értük, és végül, de nem utolsósorban ismerni kell, hogy milyen módszerekkel lehet ekkora épületeket összelegózni, milyen gépek kellenek hozzá, és egyáltalán miből lehet ezeket legyártani. Egy stadion terveinek nem csak annyi a célja, hogy ne dőljön össze az egész kóceráj, hanem az is, hogy a hatóságok kiadják rá az engedélyeket, és eseményeket rendezhessenek benne, legyen az egy ligakupa harmadik fordulós meccs, egy VB-döntő, vagy egy Coldplay duplakoncert.
Ja, és nem ártana, ha úgy mellékesen ennyi pénzért modern létesítmény épülne, végtelen mennyiségű skyboxszal, executive suittal, shoppal, büfével, melegkonyhával, klubmúzeummal, sajtószobával, DJ pulttal, látványelemekkel, sípokkal, dobokkal, nádihegedűkkel.
(Egyébként a Puskásban mindezeken kívül még egy külön rendőrőrs is helyet kapott, ahova minden meccs alkalmával kitelepül a XIV. kerületi kapitányság az egyszerűség kedvéért).
Ezt pedig nagyon kevesen tudják megugrani a világon.
Éppen ezért volt például Magyarország részéről elég merész vállalkozás, hogy a Puskás stadion tervezésénél egyetlen külföldi tervezőirodával sem konzultáltak (sem a sok modern csarnokot tervező Populous, sem az Arup, sem az L35, sem más egyéb hozzájuk hasonló külföldi nagykutya nem volt bevonva a tervezésbe), a „100%-ig magyar vállalkozás” jelige jegyében a Közti Zrt vezényelte le az összes rendszer tervezését és az építészet és a tartószerkezet kialakítását, innen is jár érte a piros pont.
A Manchester United egyelőre a Foster + Partners irodával szerződött le, túl buzgó munka azonban aligha folyik ebben a szakaszban, egyelőre pénz hiányában másról nincs értelme diskurálni, mint hogy hány vécé legyen a VIP box folyosóján, legyen-e bent ruhatár, és hasonlók. A kiviteli szintű tervek készítése (ami az igazán drága folyamat) biztosan nem lesz 1-2 éven belül, ha valahonnan mégis hirtelen előkerülne kerek kétmilliárd font, akkor is leghamarabb 2027-ben lesz a tervezés olyan szinten, hogy el lehessen kezdeni egy építkezést, és 2028-at tippelném rá, hogy megtörténik az első gödör kiásása. Átadott stadion pedig a 2030-as években lesz csak, ha mázlink van, akkor az első felében, ha nincs, akkor a másodikban.
A board egyébként már a 2030/31-es szezonra vizionálja az új stadionba való költözést, hogy ehhez milyen szereket fogyasztottak előtte azt nem tudom, de én is kérek belőle.

Egyébként csak azon izgulok, hogy vajon ez lesz meg hamarabb, vagy az újabb bajnoki címünk.