A másik elefánt a szobában

Azután, hogy a Ronaldo-interjú a világ összes létező social media felületét 110%-ban lefoglalta, és mindenki jóízűen szétcsócsálta, végre rátérhetünk egy sokkal kevésbé lényegesebb eseményre, erre a bagatell dologra, amit sokan 2022-es labdarúgó vébé néven emlegetnek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Na de mi van a Barcelonával?

Egyre csak növekszik a szar a Barca háza táján, ami voltaképpen a Culé blogra tartozna, de most már Frenkie de Jong miatt szegről-végről mi is érintettek vagyunk benne. És mivel ez az FdJ-saga kezdi kicsit kiverni mindenkinél a biztosítékot, ezért most egy nagy barcás bejegyzés keretein belül igyekszünk kollektíve levezetni a feszültséget ezen a patinás klubon és megpróbáljuk bemutatni, hogy a klub pénzügyei miképpen befolyásolják a működésüket.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hova tűnik mindig egy országra való Damon Hill?

Tegnap a kommentek között vetődött fel a kérdés, hogy miért olyan átkozottul nehéz eladni az angol játékosokat külföldre?
A kérdés Nemagazz (miért, tegezzelek?) kommentjében merült fel, abból az origóból, hogy Phil Jones és Eric Bailly is a keret tagjai még (és példának okáért Marcos Rojot is csak hosszas huzavona és kölcsönbeadogatások után tudtuk végre kipaterolni a klubtól). Jones egyébként idén kereken nulla játékpercet tudott felmutatni, Eric Bailly-t pedig évente 17-18 alkalomnál többször sosem lehet bevetni az állandó sérülései miatt (így kénytelen-kelletlen kiegészítő szerep jut csak neki Lindelöf mögött, pedig mit nem adnánk érte, ha esetleg olyan metamorfózisra kényszerítené a svéd bekkünket egy kezdőbe kerülésért folytatott versengéssel, mint ahogy Telles tette mondjuk Luke Shaw-val).
Ennek apropóján megpróbáljuk megválaszolni a kérdést, hogy miért van olyan kevés angol légiós az európai ligákban?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A sokmillió dolláros bébi

di maria 7-es mezFél éven belül másodszor döntöttük meg átigazolási rekordunkat. Ráadásul a Di Maríáért kicsengetett összeg ezúttal nem csak a klub történetének legnagyobb költése, hanem brit átigazolási rekord is egyben. Hogy a taktikában, rendszerben, stílusban hová tudja őt elhelyezni van Gaal, arról legkorábban szombat délután bizonyosodhatunk meg, ez a bejegyzés nem is erről szól, hanem a transzfer körülményeiről, lehetséges jövőbeli hatásairól, na meg az elbaszott játékospolitikánkról. Idei szerzeményeinkre már több mint 130 millió fontot költöttünk, és még nincs itt az átigazolási szezon vége, nincs rendes védelmünk és a középpályánk is csak egyre fogy, tehát ez a már így is felfoghatatlan összeg valószínűleg tovább fog nőni. Alapesetben éljeneznünk kéne, hogy egy klasszis érkezik a csapathoz, de van úgy hatvanmillió okunk, hogy ne örüljünk maradéktalanul Ángel megszerzésének. Hogy mi köze ehhez jó kiállású igazgatónknak, egy portugál szuperügynöknek és egy nagy sportszergyártó cégnek? Tovább után kiderül. Egy kattintás ide a folytatáshoz….