Na de mi van a Football Leaks-es sráccal?

A következő bejegyzésben taglalt események nagy részével már tisztában lehet bárki, aki kicsit szorosabb figyelemmel követi a futball történéseit az aktuális heti fordulók eredményein túl is, de azért gondoltam, hogy a nemrég útjára indult „Na de mi van a…?” sorozat újabb bejegyzést kap, és megnézzük, mizujs a 2010-es évek közepén nagy port kavart Football Leaks mögött álló Rui Pinto ügyével.
[Stretford End Clickbaitelhárító Terminator 2000™ automatikusan generált kiegészítése: semmi].
A továbbiakban kicsit bővebben is mesélek a háttérről, a kiszivárgott infókról, a következményekről, úgyhogy mindenki megint két napi hideg élelemmel készüljön, lesz itt Infantinózás, Cityzés, Péesgézés, sejkezés, adócsalás, efefpézés, tízmilliók, százmilliók, hektoliterszámra ömlő olaj és különböző testnedvek, meg… minden.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Na de mi van a Chelsea-vel?

A blogon nem túl rég óta futó „Na de mi van a….?” – sorozat újabb epizódja következik. Úgy döntöttem, hogy ebből hagyomány lesz: valahányszor az európai futballban bárki művel valami wtf-mutatványt, abból bejegyzés lesz.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Na de mi van a Szuperligával?

Még január 14-én, a City elleni rangadóhoz tettem ki a beharangot, mikor a tengernyi megnyitott böngészőfülben feltűnt egy hír, miszerint a Szuperligát szervezni kívánó madridi társulás, egy bizonyos A22 névre hallgató csoport webináriumot tart a liga indításának várható gazdasági (és egyéb) hatásairól.
És hát voltam olyan pihentagyú, hogy egy regisztráció után bejelentkeztem meghallgatni a mondandójukat, úgyhogy egy gyors kitekintés erejéig szánunk néhány mondatot a megrekedt Szuperliga újabb fejleményeinek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A másik elefánt a szobában

Azután, hogy a Ronaldo-interjú a világ összes létező social media felületét 110%-ban lefoglalta, és mindenki jóízűen szétcsócsálta, végre rátérhetünk egy sokkal kevésbé lényegesebb eseményre, erre a bagatell dologra, amit sokan 2022-es labdarúgó vébé néven emlegetnek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Na de mi van a Barcelonával?

Egyre csak növekszik a szar a Barca háza táján, ami voltaképpen a Culé blogra tartozna, de most már Frenkie de Jong miatt szegről-végről mi is érintettek vagyunk benne. És mivel ez az FdJ-saga kezdi kicsit kiverni mindenkinél a biztosítékot, ezért most egy nagy barcás bejegyzés keretein belül igyekszünk kollektíve levezetni a feszültséget ezen a patinás klubon és megpróbáljuk bemutatni, hogy a klub pénzügyei miképpen befolyásolják a működésüket.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hova tűnik mindig egy országra való Damon Hill?

Tegnap a kommentek között vetődött fel a kérdés, hogy miért olyan átkozottul nehéz eladni az angol játékosokat külföldre?
A kérdés Nemagazz (miért, tegezzelek?) kommentjében merült fel, abból az origóból, hogy Phil Jones és Eric Bailly is a keret tagjai még (és példának okáért Marcos Rojot is csak hosszas huzavona és kölcsönbeadogatások után tudtuk végre kipaterolni a klubtól). Jones egyébként idén kereken nulla játékpercet tudott felmutatni, Eric Bailly-t pedig évente 17-18 alkalomnál többször sosem lehet bevetni az állandó sérülései miatt (így kénytelen-kelletlen kiegészítő szerep jut csak neki Lindelöf mögött, pedig mit nem adnánk érte, ha esetleg olyan metamorfózisra kényszerítené a svéd bekkünket egy kezdőbe kerülésért folytatott versengéssel, mint ahogy Telles tette mondjuk Luke Shaw-val).
Ennek apropóján megpróbáljuk megválaszolni a kérdést, hogy miért van olyan kevés angol légiós az európai ligákban?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A sokmillió dolláros bébi

di maria 7-es mezFél éven belül másodszor döntöttük meg átigazolási rekordunkat. Ráadásul a Di Maríáért kicsengetett összeg ezúttal nem csak a klub történetének legnagyobb költése, hanem brit átigazolási rekord is egyben. Hogy a taktikában, rendszerben, stílusban hová tudja őt elhelyezni van Gaal, arról legkorábban szombat délután bizonyosodhatunk meg, ez a bejegyzés nem is erről szól, hanem a transzfer körülményeiről, lehetséges jövőbeli hatásairól, na meg az elbaszott játékospolitikánkról. Idei szerzeményeinkre már több mint 130 millió fontot költöttünk, és még nincs itt az átigazolási szezon vége, nincs rendes védelmünk és a középpályánk is csak egyre fogy, tehát ez a már így is felfoghatatlan összeg valószínűleg tovább fog nőni. Alapesetben éljeneznünk kéne, hogy egy klasszis érkezik a csapathoz, de van úgy hatvanmillió okunk, hogy ne örüljünk maradéktalanul Ángel megszerzésének. Hogy mi köze ehhez jó kiállású igazgatónknak, egy portugál szuperügynöknek és egy nagy sportszergyártó cégnek? Tovább után kiderül. Egy kattintás ide a folytatáshoz….