Na de mi van a Barcelonával?

Egyre csak növekszik a szar a Barca háza táján, ami voltaképpen a Culé blogra tartozna, de most már Frenkie de Jong miatt szegről-végről mi is érintettek vagyunk benne. És mivel ez az FdJ-saga kezdi kicsit kiverni mindenkinél a biztosítékot, ezért most egy nagy barcás bejegyzés keretein belül igyekszünk kollektíve levezetni a feszültséget ezen a patinás klubon és megpróbáljuk bemutatni, hogy a klub pénzügyei miképpen befolyásolják a működésüket.

Emlékszem, mikor 2019 tavaszán a BL-negyeddöntők párosítása után elkezdtem beharangot írni a Barca-párharc elé (több, mint 3 éve történt basszus), kiszaladt egy olyan mondat tőlem a bejegyzésben, miszerint „Barcelonában megvan minden, aminek a felépüléséről egyelőre csak terveink vannak, pályán és pályán kívül egyaránt: látványosan játszó, bajnokesélyes csapat, és jól működő klubszervezet„.
Hát a belem szakad szét a röhögéstől, utólag is elnézést az ilyen mondatokért, magam sem tudom mire gondoltam, mondtam ugyan pár hülyeséget podcastekben és bejegyzésekben is, de ekkorát aligha – utólag is bocsi a tartalmaim színvonaláért, továbbra is ingyenes blog vagyunk.

Aki eddig barlangban élt esetleg, az is értesült róla, hogy ennek a jól működő klubszervezetnek köszönhetően a Barcelona adósságai egészen elképesztő, csillagászati méreteket öltöttek, tulajdonképpen kisebb államok tartozásaival kezdett ez vetekedni, természetesen ilyesmit csak becsülni lehet, de valahol jócskán 1 milliárd Euró felett járnak (valahol 1,35 milliárd körül lehet a tényleges összeg).
Általában egy klubnál nem akkora probléma az adósság intézménye, gondolom nem mondok újat vele, de rengeteg egyesület görget maga előtt adósságot (velünk együtt), de ebből nem sokat érezni a napi működés során. Hiába van például a Manchester Unitednek 580 millió eurós adóssága (ez fontban kerek 500 milka, márciusi adat az si.com-ról), ugyanúgy tudunk százmilliókat szórni igazolásokra minden szezonban, ugyanúgy ki tudunk fizetni hetente 350-400K-s fizetéseket bárkinek, mintha minden rendben lenne a kasszában, mivel az adósság kezelhető: törlesztgetünk, kamatot fizetgetünk, a bankok is boldogok, a klubtulajok is, azt a néhány Glazerellenes tüntetőt meg majd úgyis szétveri a rendőrség. Felszámolni meg egy ekkora klubot természetesen mindenki hülye lenne, mivel úgy biztosan egy bank sem látná viszont a kölcsönzött pénzét, örökre elbúcsúzhatnának tőle, ilyen döntéseket nem hoz hát senki (kivéve ha Bury FC-nek, Macclesfield Town-nak, vagy Chester Citynek hívják az adott klubot, olyankor gond nélkül csődeljárás alá kerülnek, ők túlságosan kis halak ahhoz, hogy megússzák élve).
Mindez menedzselhető hát, azonban a Barcelona adóssága kezdett kicsit a kezelhető méretek fölé nőni.

Az egyik összetevője hát a problémának ez a fenenagy tartozás, amit természetesen nem a szél fújt össze.
A bejegyzés tetején szereplő képen pont az adósságuk növekedése látszik éves bontásban, 2015-ben még BL győztes klubként (és egy szezonnal később is) egész kezelhető, 350 millió Euró körüli tartozást görgettek, ami aztán nagyon meredek emelkedésnek indult. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a játékosok fizetései az űrből is látható méretűre nőttek, aminek elsősorban Messi volt a legékesebb példája: a világ valaha volt legjobban fizetett sportolójaként heti 1,36 millió Eurót tett zsebre (nem tartalmazza a mindenféle bónuszokat és egyebeket), ami évente 71 millió Eurót jelentett. Ehhez jött még hozzá a Neymar-dealből befolyt pénz többszörös elköltése: Philippe Coutinho 135 millió Euróért érkezett, heti 420K eurós fizetéssel, Ousmane Dembele 140 millió Eurót kóstált, heti 380K-s csekkeket tehetett el hetente, de érkezett egy Antoine Griezmann is 120 millió Euróért, heti 720K (!!!) eurós fizetéssel. A meglévő stabil játékosok (Busquets, Jordi Alba, Gerard Piqué) heti 400K+-os fizetéseit még nem is említettem, illetve ezen felül még el-elrepültek átigazolási ablakonként 40-50-60 milliók mindenféle Netókra, Pjanicokra, Paulinhókra és Semedokra, de hát ezeken már fel sem vonja a szemöldökét egyetlen tapasztalt könyvvizsgáló sem.
Aztán végül erre még a covid is megérkezett grátisznak (gondolom nem kell ecseteljem: lezárt stadionok miatt kieső bevételek, redukált szponzori pénzek, bezárt klubmúzeumok, satöbbi).
Ezen kívül tényleg már csak aptró betűkkel kínálkozik ide, de szintén meg kell említsem, hogy a Barcelona stadionja nagyon komoly felújításokra szorulna rá. Utoljára 1994-ben végeztek rajta komolyabb munkákat (akkor a gyep szintjét lejjebb vitték két és fél méterrel, hogy mindenféle biztonsági sávokat és egyebeket tudjanak beiktatni), de azóta jelentős átalakítás nem történt, mindössze néhány új parkolóhelyet alakítottak ki, világítást cseréltek, mindenféle shopokat és múzeumokat nyitottak, de komoly, említésre méltó upgrade nem történt az elmúlt lassan 3 évtizedben.
Új stadion építése természetesen ilyen anyagi háttér mellett még viccként sem merül fel a vezetésben, ellenben van egy stadionfelújítós projektjük, ami pár éve vette kezdetét, és egy 25 éves időtartamra szóló szerződés keretein belül évi 50 millió Eurót (!!!) fizetnek ki a stadion toldozgatására-foldozgatására, aminek jelentős eredményei szintén nem lesznek, mindössze pár ezer székkel nő majd meg a kapacitás (a kb. 98 000-ről 105 000-re), és itt ki is fújt a mutatvány. Ajnálott egyébként ezt összehasonlítani például a Madrid űrkorszakot idéző stadionfelújítási manőverével, amiről már írtam korábban egy bejegyzésben.
Az sem véletlen egyébként, hogy a nem is olyan rég dugába dőlt Szuperliga bukása előtt és után is a Barcelona hangja volt a legmagasabb, mivel ők vannak a legnagyobb szarban az összes gigaklub közül, számukra a biztos jövőt tényleg csak egy ilyen liga indításából befolyó, ennél is nagyobb összegek biztosíthatják

Ilyen mértékű (és ilyen rossz hatásfokú) túlköltekezést pedig nem lehet komolyabb anyagi katasztrófa nélkül megúszni.

A következő fontos tényezője az egyenletnek pedig a La Liga fizetési sapkája, amiről megint egy kicsit hosszabban is kell értekezzek.
Történt még 2013-ban, hogy a La Liga frissen megválasztott elnöke, Javier Tebas (jelenleg is ő a góré, harmadszorra választották újra) szerette volna egy „kiegyenlítettebb” (jelentsen ez bármit is) mederbe terelni a spanyol bajnokságot, ezért a spanyol első- és másodosztály számára fizetési sapkát állapítottak meg, amit minden klub vezetése egyesével aláírt és magára nézve kötelező érvényűként kezel.
A fizetési sapka természetesen a játékoskeretre vonatkozik, éves szinten, és minden klubra külön-külön kalkulálja ezt a liga. A lényeges különbség az UEFA FFP-jével szemben az, hogy a La Liga fizetési sapkája előre kalkulál, nem pedig elmúlt x éves időszakokat vesz figyelembe, mint ahogy az UEFA teszi. Hogy pontosan miféle módszerekkel, arról nincs infóm (nálam komolyabb forrásoknak se, ez valami szigorúan őrzött titok lehet), de a lényeg, hogy a számításnál figyelembe veszik a várható bevételt a következő szezonra, a profitot (vagy veszteségeket) az előző évekből, a staff szerződéseit, meglévő adósságokat és törlesztéseket, befektetéseket külső finanszírozók által, a transzferablakok mérlegeit, és egyéb hasonló részleteket. Ebből számít végül a liga minden szezon kezdetekor minden klubnak egyesével egy éves limitet a teljes keretnek kifizethető max. összegről.

A képen a La Liga fizetési sapkái csapatonként lebontva egészen a covid beütéséig bezárólag

Ezzel a Barcelonának egészen a közlemúltig nem volt problémája, azonban a rapid módon elszabaduló adósságuk mértéke és a covid miatt nagyon durván lecsökkent a liga által számukra diktált fizetési sapka az elmúlt 1-2 évben.
Ez pedig csak tovább mélyítette a Barcelona amúgy sem sekély problémáit.
Hogy számszerűsítsük a dolgot: a vírushelyzet elszabadulásáig a Barcelona a La Liga limitje szerint évente sorrendben 348, 421, 390, 507, 632 (!!!), és 656 (!!!) millió Eurót fordíthatott a keret fizetésére. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezt a limitet a csapatok ki is töltik maradéktalanul, a Barcelona sem tett így, egyébként itt érdemes megállni egy pillanatra: szerintetek mennyi értelme van egy ilyen elbaszott összegről szóló limitet megállapítani, és mégis ki az, aki komoly arcot tud vágni ehhez?
Szerintem sincs sok értelme, ez a sapka elsősorban a kisebb csapatoknak jelentett valós korlátot (hesteg kiegyenlítettség), azaz a La Liga a fenenagy egyenlőség nevében tehát nyugodt szívvel engedélyezte volna, hogy a Barca, vagy éppen a Real Madrid évente 650 millió Eurókat fizessen a játékosoknak. Ez egyébként a valóságtól teljesen elrugaszkodott szám, nincs ugyanis az a Manchester Citybe oltott PSG, ami éves szinten ennyit képes lenne fizetni bármiféle játékosokkal megpakolt keretnek. (Összehasonlításképpen jegyzem meg, hogy például a mi bérkeretünk a legnagyobb a Premier League-ben, Euróra átváltva 190-220 milliót jelent ez az összeg, a Chelseanél ez 150-180 millió között mozog, a Man City pedig stabilan 150 millió körül van minden szezonban, hogy hozzak még pár példát).
Természetesen a Barcelona sosem fizetett ki annyit a játékosainak évente, mint amit a limit megengedett volna, de azért rendesen szórták a pénzt a katalánok.
A fenti bekezdésekben már megemlítettem, hogy milyen elbaszott összegeket kerestek a játékosok hetente (Messi 1,36M €, Griezmann 720K, Suárez 500K, satöbbi), ennek következtében rendesen hízott a Barca éves bértömege: a 2019/20-as szezonban 335 millió, majd a 2020/21-es idényben 338 millió Eurót tett ez ki (egyébként minden fizetéssel kapcsolatos infot a capology.com-ról vettem).

Ez pedig bizony eszméletlen sok.

A képen a Barca éves bértömegének alakulása millió Euróban, a pirossal jelölt oszlopot kell nézni

Az tette be később igazán az ajtót a Barcelonának, mikor beütött a vírushelyzet, és az addig rendkívül megengedő fizetési sapka elkezdett drasztikusan lecsökkenni, méghozzá annyira, hogy a Barcelona hirtelen nem fért be a sapka alá. A 19/20-as szezon 656 millió Eurós limitje előbb visszaesett 382 millióra, majd a most véget ért 2021/22-es szezonra már csak 97 millió maradt ez a határ.
Itt pedig a vezetés is érezte már, hogy nagyon elrúgták a pöttyöst, úgyhogy a Bartomeu nevével fémjelzett vezetés, amelyik megkötötte a játékosokkal ezeket a szerződéseket, azonnal repült is, a klub elnöki székében pedig ismét Laporta csücsül, akinek valahogy vissza kell rugdosnia a szekeret az útra.
(Egyébként nézzetek már rá ehhez képest a Madrid covid utáni 740 millió eurós sapkájára, elképesztő nagy kabaré ez a La Liga bazmeg).
A drasztikusan lecsökkenő sapkába pedig valahogy be kellett férni a Barcelonának a kerettel, ami veszteségekkel kellett, hogy járjon. Ennek okán egy halom akadémiáról érkező tehetségnek lett kiadva az útja, illetve a klubnál régóta játszó seniorok szerződését is kicsit átszabták (Jordi Alba, Busquets és Gerard Piqué is alárt egy hosszabbított, ámde kisebb éves összegről szóló áthidaló kontraktust), és végül, mint ahogy mindannyian tudjuk, Lionel Messi is elhagyta a klubot, mivel még a felére csökkentett fizetése sem fért volna be a spaka alá. A dolog sokkal jobban festett volna, ha netán sikerül a fizetési lista előkelőbb helyein szereplő játékosok közül néhánytól megválni, de nekik meg egyszerűen nincs piacuk: Neto, Umtiti, Mingueza, Puig, és Brathwaite útja is ki lett adva például a vezetés (és Xavi) részéről még a nyári szünet előtt, azaz egyikükkel sem számolnak a továbbiakban, de nincs olyan klub, ami átvenné őket akkora fizetésekkel, amekkorát jelenleg felvesznek (és a játékosok is hülyék lennének elmenni bárhova, Barcelonában semmi dolguk, és még egy zsák pénzt is kapnak érte), úgyhogy egyelőre ők még mindig tagjai a keretnek.

Azért szép kis szarkupac ez, nem?

A dolog itt azonban még nem ér véget, mivel ez csak a meglévő keretet érinti, azonban egy akkora gigaklub, mint a Barcelona, nem engedheti meg magának, hogy ne igazoljon újabb és újabb sztárokat minden ablakban, úgyhogy a transzferpiacon is mindenféle ügyeskedésekbe kellett belemenniük.
Természetesen fel sem merült, hogy bárkiért egy fillért is fizessenek ilyen körülmények között, ezért úgy kezdett el a Barca ingyen igazolni, mintha az életük múlna rajta (és hát tulajdonképpen tényleg az életük múlik rajta).
Aubameyang, Sergio Aguero, Depay, Eric Garcia, Yusuf Demir és Kessié mind free transferként érkezett a klubhoz, Luuk de Jong és Adama Traoré pedig kölcsönben töltött időt a katalánoknál.
Ez persze nem hangzik így rosszul, azonban újabb adag szar repült a ventilátorba akkor, mikor ezeket a játékosokat regisztrálni kellett a ligánál. A vezetés a leigazolásuk pillanatában pontosan tudta, hogy az ingyen hozott játékosokkal együtt megint nem fognak beférni a sapka alá, ezért a játékjoguk a levegőben fog lógni addig, amíg helyet nem csinálnak nekik.
Ennek okán még újabb játékosok kaptak áthidaló szerződéseket, illetve még újabb meglévő csapattagok lettek kitakarítva a keretből (lásd Coutinho nevetséges feltételek melletti kölcsönbe adását a Bayernnek, aztán az Aston Villának, Antoine Griezmann még nevetségesebb kölcsönzését az Atleticonak, vagy éppen Rakitic és Suárez szélnek eresztését fillérekért) úgyhogy a fenti ingyen igazolt nevek végül mind pályára léphettek Barca mezben, de a klub elnöksége nagyon komoly orosz rulettet játszott akkor, mikor ezeket az üzleteket nyélbe ütötték, és azóta sem jobb a helyzet, mivel a Laporta-vezetés non-stop csak improvizálni tud.

Ezzel pedig eljutottunk a jelen egyik legfontosabb eseményéig.

A sociok is túlnyomó többségben megszavazták az intézkedéseket

A fizetési sapka mértékét a 2022/23-as szezonra egyelőre nem tudni, ezt a transzferablak zárása után tudja csak közzétenni a La Liga (mivel a transzferablak alatt felmutatott mérleg is részét képzi a számításnak. Egyébként jó ez így, nem? Rengeteg idejük van a csapatoknak így felkészülni a fizetési limitre. Igaz azonban, hogy a liga azért a szezon során folyamatosan bocsájt ki előzetes salary cap-kalkulációkat, hogy kábé tisztában legyenek minden klubnál a helyzettel, de ezt sem tartom feltétlen egészséges gyakorlatnak).
Az előzetes becslések azonban borzalmas képet festenek a Barcelona számára, mivel a 2021/22-es szezonra benyújtott költségvetésük hosszú idő után egy igencsak szerény, de legalább pozitív, 5 millió eurós mérleggel számolt a szezon végén. Ennyivel több bevételük lett volna idén, mint kiadásuk.
Azonban ez a terv elég korán dugába dőlt, mivel a költségvetés szerint a Bajnokok Ligájában minimum a negyeddöntőig kellett volna menetelni ehhez a szerény ötmilliós profithoz, azonban ehhez képest a csoportkörből sem jöttek ki, így a negyeddöntőt végül csak az Európa Ligában tudták produkálni, ami az ég egy adta világon semmire nem volt elég.
A januári ablakban ráadásul még az is kérdéses volt, hogy a szezon végén odaér-e a Barca a BL-indulást jelentő negyedik helyre (amivel szintén számolt a pénzügyi terv), ezért a téli transzferablakban még a biztonság kedvéért leigazolták Ferran Torrest is a Cityből egy könnyed 60 millió eurós vételárért.
Úgyhogy a szezon elején nagy mellénnyel bevállalt ötmilliós profitból 160 milliós veszteség lett.

Mindez olyan drasztikusan leszűkítette a Barcelona mozgásterét, hogy ha nem történik semmi, akkor a 2022/23-as szezonra konkrétan negatív lenne a fizetési sapka kalkulálása során rájuk megállapított limit.
És ez nem vicc.
A La Liga az idén januárban záródott transzferablak végén ugyanis a menetrendszerinti salary cap update-ben -144 millió eurós limitet állapított meg a Barcelona klubjának.
Ennek a ténynek az olvasása közben elég sok kérdés merült fel bennem, kezdésnek az, hogy ezt tényleg komolyan gondolják a La Liga vezetésében? Képesek logóval, címerrel, aláírásokkal, meg nemzetiszín szalaggal átkötve kibocsájtani egy ilyen adatot anélkül, hogy elröhögnék magukat? Mégis mit jelent az, hogy negatív a salary cap összege? A játékosoknak kéne fizetnie a játékért a klubnak? Miért nem vizsgálja felül a La Liga a számítás módszerét, ha ilyen elbaszott hülyeségek jönnek ki a végén? Értem én, hogy úszik az adósságban a Barcelona, de nulla Eurónál kevesebből nehezen lehet egy bajnoki keretet felállítani.
Mindegy is, ami a számunkra lényeges, hogy ha nem cselekedne azonnal a Barcelona, akkor még a korábbiaknál is komolyabb szarban lennének, úgyhogy a vezetés további intézkedéseket foganatosított.
Első körben új szponzor után néztek, ami szintén nagy hírveréssel járt: március közepén vált hivatalossá, hogy a Barcelona főszponzora a 2022/23-as szezontól kezdve a Spotify lesz. Ez több dolgot is jelent: egyrészt a stadion hivatalosan „Spotify Camp Nou” névre fog hallgatni, illetve a Spotify lesz a főszponzora a férfi és a női csapat mezein, illetve a tréningfelszereléseken is.
Ez azért nem akármilyen kaliberű egyezség, úgyhogy a vezetés kezdetben ettől várta a megváltást, azonban teljesen biztos, hogy ez a deal elsősorban a Spotifynak lett kedvező: a pontos részletek nem ismertek, de a Barcelona valahol évi 50-60 millió eurós összeget kap a szponzorációért cserébe, ami lehangolóan kevés egy ilyen horderejű megállapodásnál. Összehasonlításképpen: nekünk évente 54,5 millió Eurót fizet a Team Viewer, míg az Arsenal csak a mezre kerülésért kap évente 45 millió Eurót az Emirates-től 2018 óta (amire még rájön a stadion nevére szóló deal, amit 2012-ben újítottak meg, de nincs infóm, hogy mennyiért).
Azaz viszonylag közepes árfolyamon órási reklámfelületet vásárolt a Spotify, a Barcelona pedig eljutott oda, hogy korábban még büszkén feszítettek egyetlen olyan klubként, aminek a mezére elvi okokból nem engedtek hirdetőt varrni egészen 2006-ig, és most, 2022-ben már az isten (avagy a spotify) pénze nem elég még a víz felszínén maradásukhoz sem.
Mindezt ráadásul úgy sikerült nyélbe ütniük, hogy a Bekoval kötött (tréningfelszerelésekre szóló) szerződésükből még mindig hátra lett volna egy év, amit így a lejárta előtt kellett felbontaniuk, ami 10 millió Eurójába fájt a Barcelonának (ennyivel kevesebbet kaptak tőlük szponzori díjként az elmúlt évben).

Ezzel a rendkívül előnytelen szponzori megállapodással pedig természetesen nem lett kijjebb a trutyiból a Barcelona, a pénzügyi helyzet megfelelő kozmetikázásához jóval drasztikusabb lépésekre volt szükség, amit a vezetés a hetekben meg is tett.
A Barcelona vezetése június 30-án jelentette be, hogy a tévés jogok értékesítéséből befolyó bevételük 10%-át 25 évre előre eladták a Sixth Street Partners névre hallgató befektetési csoportnak, majd három napja, július 22-én újabb 15%-ot adtak el ismét 25 évre előre ugyanennek a szervezetnek. Összesen tehát a tévés bevételek 25%-áról beszélünk 25 éven keresztül, amire a szavazati joggal bíró sociok is rábólintottak a voksolás során, az erről látható kép szerepelt pár bekezdéssel feljebb.
A pontos összegek forrásonként változnak, de valahol a komplett deal 510 millió Euró környékén van, amiből a Barcelona 207 millió Eurót már le is könyvelhetett bevételként a most zárult pénzügyi évben (a Barca júni 30-án zárja a pénzügyi évét, így a július 22-én kötött deal majd a 2023-as nyári záráskor fog megjelenni a könyvelésben).
Ezzel a komoly készpénzinjekcióval a Barcelona pedig máris „kikerült az intenzív osztályról”, legalábbis rövid távon. A La Liga fizetési sapkája ezzel a szép summával megkozmetikázva mindjárt sokkal kedvezőbben fog kinézni, ami azért volt olyan fontos, mert már a deal megkötése előtt olyan nevek álltak sorba már megint regisztrációra várva, mint Robert Lewandowski és Raphinha, akik így természetesen nem ingyért, hanem összesen 103 millió Euróért érkeznek.

Ez azt eredményezte, hogy a Barcelona rövid távon ismét kompetens csapat lehet (a fogadóirodák 1/3-hoz közeli eséllyel adják a Barca bajnoki címét jövőre), de hogy hosszabb távon jól jártak-e ezzel az üzlettel, az szerintem nem kérdés.
Mert egyáltalán nem jártak jól.
A komplett deal 500-510 millió Eurós injekciót jelent számukra, de azért matekozzunk csak kicsit.

Ne ijedjünk meg kérem a spanyol szövegtől, a képen a La Liga csapatainak tévés bevételei a bajnoki meccsekből a 2018-as szerződésújítás után, millió Euróban kifejezve jobboldalt

A Barcelona tévés dealje évi 166 millió Euróról szól, ennek a 25%-a annyi, mint 41,5 millió Euró, ami 25 éven át gyűjtögetve kerek egymilliárd Eurót tesz ki. Ezt a 25 évet pedig stabilan ezzel a 166 millió Euróval számoltam, holott a tévés szerződéseket 3-4-5 évente szokták újítgatni, és ritkán szólnak ezek a szerződések kisebb összegekről, mint az azt megelőzőek, azaz ez a 166 millió csak még tovább fog nőni.
Ebből az óvatos egymilliárdból tehát a Barcelona mindössze 500 milliót kapott „kézhez” az egyezség értelmében. Hogy tehát ki járt jobban, azt aligha kell tovább ecseteljem, így is egyértelmű: rövid távon a Barcelona, hosszabb távon a befektető.
Egyelőre úgy néz ki, hogy a klub számára csak a jelenről szól minden, a jövőről pedig igyekeznek nem tudomást venni.
Természetesen ettől még nem fog felkopni a Barcelona álla a jövőben, de ahogy a pénzügyi helyzetük kinéz, még ez sem lesz elég, ugyanis jelenleg is tervezi a vezetés, hogy még további eszközöket tesznek készpénzzé.
Még a Bartomeu-féle vezetés alatt 2018-ban alakult egy Barcelona Licensing and Merchandising (röviden BLM, kicsit sem áthallásos név, bár ekkor még nem tudhatták előre) nevű cég, ami a klubbal kapcsolatos mindenféle marketingtevékenységet lát el azóta: shopokat tart fenn (fizikai és online térben is), a klubbal kapcsolatos digitális tartalmakat állít elő és forgalmaz, és végez még egy halom más tevékenységet is, de a fő bevétel ezekből származik. Általában a klubok ezekre a feladatokra más vállakozásokat bíznak meg, azonban a Barcelona ezt (nagyon okosan) saját kézben tartotta, így nem kellett egy fillér részesedést sem fizetniük senkinek bármiféle eladás után.
Ennek a cégnek tervezik most eladni a 49,9%-át további befektetőknek, de ez az üzlet egyelőre még csak épp körvonalazódik, bár a sociok már erre is felhatalmazták a vezetést, vélhetően a napokban ez is meg fog történni, további súlyos milliókért, bár vélhetően visszavételi opció nélkül nem fogják üzletbe bocsájtani a kisebbségi részesedést.
Egyébként még itt apró betűkkel megjegyezném, hogy nem ritka a fenti pénzügyi manőver: gyakran fordul elő például, hogy X klub elad egy játékost Y klubnak, és a vételárat Y klub csak részletekben tudja fizetni. Legyen a vételár mondjuk 50 millió Euró, 5 részletben fizetve. Ilyenkor X klubnál gyakran döntenek úgy, hogy a játékos eladásából befolyó összeget „eladják” egy banknak, vagy befektetési csoportnak, akik cserébe egy összegben, azonnal kifizetik a vételár egy részét (mondjuk 40 millió Eurót), amit azonnal le is könyvelhet X klub, ha akar.
A Real Madrid is hasonló manőverbe ment bele egyébként, csak ők a stadionjukkal okoskodtak: a Bernabeu felújításánál ők is pont ugyanezzel a Sixth Street-tel egyeztek meg, nekik adták el a jövőbeli jegybevételeik 30%-át 20 évre előre 360 millió Euróért.

És egyelőre itt tartunk most.

Ha nem Frenkie, hanem Luuk de Jongról lenne szó, akkor most beszúrnám ide, hogy Luuuuk, én vagyok az apád, de sajnos nem működik, de majd EZS a kommentekben remélem kisegít

A de Jong-saga azonban továbbra is tart, mivel, mint ahogy feljebb is leírtam, a Barca pénzügyi helyzete éppenséggel összevissza ingadozik. Előbb baromi szegények voltak, aztán most megint kurva gazdagnak látszanak, aztán ki tudja mi lesz hetek múlva, szóval bonyolult a dolog.
Ennek megfelelően a vezetés sem tudja magáról már azt sem, hogy fiú-e, avagy lány, és hogy most akkor ragaszkodjanak-e de Jonghoz, vagy sem. Hallottunk már mindent, előbb a Barca szélnek akarta ereszteni, most meg ragaszkodnak hozzá, a helyzetet pedig tovább bonyolítja a Barcelona tartozása de Jong felé. Úgyhogy menjünk szépen sorjában.
A klub tartozása még a coviddal sújtott időszakból ered, és a hírek szerint 17 millió Eurót tesz ki, ez tisztán bértartozás, mivel a covid alatt a klubok játékosai a legtöbb esetben csökkentett fizetést vettek csak fel, így volt ez a Barcelonánál is. Hogy ennek a részleteiről miként állapodtak meg más kluboknál az számunkra lényegtelen, a Barcelonánál úgy szólt a megállapodás, hogy a csökkentett fizetésen felül megmaradt összeget a klub a játékosok felé az éppen aktuális szerződésük lejártáig törleszti folyamatosan. Ezzel pedig az a kurva nagy bibi van, hogy Frenkie de Jong szerződése a Barcelonával 2026 nyaráig tart, azaz még négy évig. Ha de Jong végül marad a helyén, akkor a Barcelona évente 4,25 milliót kell, hogy fizessen de Jongnak a szerződéses összegen felül, de ha netalán távozik, akkor a 17 milliót egyben kéne kiköhögniük. Márpedig a Barcelonának nagyon nem mindegy a jelenlegi helyzetben, hogy ezt a 17 milliót egyben kell-e fizetnie most, vagy 4 részletben 4 év alatt. A dolog pedig természetesen beleszámít a fizetési sapkába is.
A Manchester United részéről Richard Arnold és John Murtough is ellátogatott a Barca képviselőihez, hogy személyesen tárgyalhassanak de Jong jövőjéről, hogy pontosan miről egyeztettek, azt természetesen nem tudni, de garantáltan szó volt erről a tényről is, a Barcelona nyilván nem szeretné, ha a nehezen felkozmetikázott bértömegüket megint tönkrecseszné egy ilyen manőver.
A Barcelona pedig a hirtelen jött (vélhetően átmeneti) gazdagságot kihasználva már ismét egyezkedik de Jonggal és az ügynökével (aki egyébként Xavi ügynöke is, wehehöhö) a maradásról, és megpróbálják most őt is rávenni egy áthidaló szerződés aláírására, némileg jobb feltételek mellett.

Zárszónak pedig nem tudom mit írhatnék még, azért nem akármilyen időket élünk, hogy ennek örülünk-e, vagy sem, azt majd mindenki eldöntheti magának, én viszont mennék aludni, majd holnap élesítem a posztot.
GGMU, békesség!