Azután, hogy a Ronaldo-interjú a világ összes létező social media felületét 110%-ban lefoglalta, és mindenki jóízűen szétcsócsálta, végre rátérhetünk egy sokkal kevésbé lényegesebb eseményre, erre a bagatell dologra, amit sokan 2022-es labdarúgó vébé néven emlegetnek.

Egyelőre még magam sem tudom eldönteni, hogy ez a poszt végül egy egyszerű felsorolásba torkollik majd, vagy egy eltúlzott történelemóra lesz, vagy esetleg fröcsögni fog belőlem a minősíthetetlen anyázás – inkább valószínű, hogy ennek a háromnak a keveréke lesz a végeredmény.

Alig pár órával a 2022-es vébé nyitómeccse előtt vagyunk.
2010-ben hozták ki győztesként a katari pályázatot a vébé rendezésére, pontosan 12 évvel ezelőtt, és még mindig ott tartunk, hogy senki nem érti, hogy történhetett ez meg. Az természetesen fel sem merült, hogy utólag elvegyék a rendezés jogát Katartól, holott számtalan mód lett volna rá. Ugyan egy vébé rendezési jogának elvétele egyelőre precedens nélküli (egyedül a 86-os vébé körül voltak anomáliák, mikor a rendezés jogát eredetileg elnyerő Kolumbia végül gazdasági problémákra hivatkozva lemondott a rendezésről), de a női vébék történetében volt már ilyenre példa. A 2003-as női torna rendezési jogát ugyanis Kína nyerte el, de a FIFA a Sars-vírusra hivatkozva elvette a rendezést, kompenzációként pedig a 2007-es év tornáját kapták érte.
A katari (és a 2018-as orosz) pályázat megszavazásáról már a podcastban is tett Strigo említést, hogy milyen körülmények között radírozódtak le a FIFA végrehajtó bizottságának tagjai, mikor 2015-ben amerikai ügyészségek vizsgálatok sorozatait indították korrupcióra, pénzmosásra és hasonló finomságokra „gyanakodva”.

Vajon miből sejthették.

(A sztori szerint egyébként súgott nekik valami belsős arc).
A vizsgálatokat többek közt egy amerikai ügyész, bizonyos Michael J Garcia végezte, tüzetesen átvilágítva a 2018-as és 2022-es torna rendezési jogáról való döntési procedúrát is. Garcia át is adta az elkészült jelentését a FIFA etikai bizottságának, akik hogy-hogynem, nem tartották szükségesnek, hogy közöljék az eredményét. Helyette egy saját gyártású dokumentumot lobogtattak, ami természetesen semmiféle kihágást és szabélysértést nem talált, pláne nem a 18-as és 22-es vébé rendezési jogát illetően. Garcia végül tiltakozásul lemondott ttisztségéről.
Mindenesetre ezeknek a vizsgálatoknak a végén, 2015 május 27-én reggel, pont a 65. FIFA kongresszus napján (tisztújító kongresszus, elnököt is készültek választani) hét FIFA képviselőt is letartóztattak, azonban a korrupcióhoz mindig két fél kell, úgyhogy a mindenféle egyéb érintettel együtt összesen 41 személyt hurcoltak el, de a számláló még mindig nem állt meg ennyinél, még decemberben is folytatódott a letartóztatások sora, többen pedig önként adták fel magukat helyi igazságszolgáltatási szerveknek.
És mintha mi sem történt volna, Blattert két nap múlva újra megválasztották elnöknek (hogy aztán 3 nappal később lemondjon, wehehöhö, mit van mit tenni, ilyen a popszakma kedves Sepp, néha a táskákba tömött százdollárosok mellett kellemetlen fenyegetéseket is kapnak az undorító, férges, korrupt gecik).
Garcia jelentése sokáig elfekvőben hevert, ám évekkel később egy német médium (asszem a Bild) kezébe jutott egy másolat, amit nyilvánosságra is hoztak volna, de végül a FIFA egy nappal megelőzte őket. A jelentésből (óriási meglepetésre) tisztán kiderült, hogy az űrből is jól látható mértékű korrupciónak köszönhetően jutott végül a rendezés jogához Oroszország és Katar, aztán minden ment tovább, mintha mi sem történt volna.
Illetve dehogy, bocsánat, valami mégiscsak történt: 2015 decemberében vetődtek fel az aggályok a 22-es nyári rendezéssel kapcsolatban az embertelen hőség miatt, úgyhogy téli rendezésre kezdett berendezkedni a tisztelt szervezőbizottság.

Azt természetesen a Garcia vizsgálat előtt is pontosan tudta mindenki, aki legalább 3 agysejttel rendelkezik, hogy beteges mértékű korrupció játszott közre abban, hogy ez a két ország rendezhessen, az azonban egyetlen ország egyetlen bírósága előtt sem elégséges érv, hogy „de hát ezt mindenki tudja”. Azonban a Garcia jelentés kézzelfogható bizonyítékok tömkelegét is szolgáltatta ehhez (leginkább emailek formájában), mégsem történt soha egyetlen lépés sem azért, hogy a FIFA executive committee rendezésről szóló döntéseit felülvizsgálják.
A dolgot egyébként nem csak felülről, hanem alulról is kezdeményezhették volna, ugyanis a FIFA működési szabályainak egyike kimondja, hogy a 209 tagállam bármelyike nyújthat be indítványt, amelyikről ugyanennek a végrehajtó bizottságnak kötelessége döntenie (általában egyszerű szavazati többséggel).
Sejthető azonban, hogy miért nem nyújtott be mondjuk egy vébé rendezési jogot érintő indítványt egyetlen tagország sem: egyrészt teljesen mindegy, hogy hány tagot tartóztatnak le, a FIFA bármikor kiállít egy másik 25 fős végrehajtó bizottságot, akik a megfelelő irányba szavaznak mindenféle indítványokról való döntés során, másrészt pedig sejthető, hogy az érintett tagország azonnal pattanássá változna a FIFA seggén (mert egy igazán velejéig korrupt szervezet sehol a világon nem tűri, hogy ilyen nonszensz f***ságokkal zaklassák). Magyarul megnézhette volna magát az a szövetség, amelyik ilyet indítványoz, ami megmutatkozott volna esetleg a mindenféle támogatások és fejlesztési programok keretében odaítélt pénzösszegek mértékén.

A dolgot tehát amolyan fifásan sikerült elsimítani: a személyes felelősöket hagyták lecsorogni a szennyvízcsatornán, a rendezés jogát azonban véletlen sem vizsgálták felül. Néhány „olcsó áldozat” árán keresztülverték tehát ezt a döntést a hivatalos ügymeneten, hogy végül a publikum számára is lehessen lobogtatni a hivatalos zöld jelzést.

És hogy miért pont Katar?
Arról sincsenek kétségeim, bár ez természetesen csak találgatás, az igazság talán sosem derül ki, de közel lehetünk hozzá.
2010-ben jelentették be a rendezést elnyerő országokat, mit ad Isten pont akkor, mikor a katari állam (pontosabban az általuk irányított befektetési kör) felvásárolta a PSG csapatát, eltüntette az adósságukat és mintegy grátiszként az állami tévéjük, az Al-Jazeera leányvállalataként létrehozott beIN Sports 450 millió eurós szerződést írt alá a francia bajnokság közvetítési jogairól. Egy halom más befektetést is foganatosított a katari állam, de gondolom senki sem kíváncsi rá, hogy melyik bankot, vagy biztosítótársaságot húzták még ki a szarból, minket elvégre a futball érdekel.
Egyszerű volt a képlet szerintem: a 2008-as nagy gazdasági válság után szédelgő piacra beléptek a végtelen mennyiségű pénzzel rendelkező arabok, és feltették a kérdést, hogy:
– Szeretnétek-e, hogy ezt a végtelen mennyiségű pénzt befektessük az európai focitokba?
– Igen!
– Akkor adtok nekünk egy rendezési jogot, és fosni fogjuk a pénzt a ligáitokba mindenféle szponzori cégeken és tévétársaságokon keresztül.”
Teljesen véletlenül ez az időpont egybeesik azoknak a nemzetközi megállapodásoknak az aláírásával is, amelynek értelmében Oroszország diszkont áron szállít majd földgázt évtizedes viszonylatban az EU különböző tagállamainak.
Akarjátok hallani ezt a beszélgetést is?
Oké:
– Szeretnétek-e, hogy a végtelen mennyiségű földgázunkat átpumpáljuk hozzátok olcsóért?
– Igen!
– Akkor adtok nekünk egy rendezési jogot, és fosni fogjuk a gázt az országaitokba mindenféle vezetékeken keresztül.”
Nyilván más tényezők is közrejátszottak ekkor, de kétségem sincs, hogy az alku része lehetett egy ilyen világesemény rendezési joga.
Olyan politikai réteg rakódott hát rá erre a 18-as és 22-es vébére, amit már többé a Jóisten se tudott levakarni róla.

Valahogy így juthattunk hát el idáig.

Vébét rendezhet az a Katar, amelyik megtestesít minden olyan eszmét, ami ellen a FIFA a mézes-nyálas reklámszpotjaiban és bannerein tiltakozik.
Katarban minden játszik: nincs kisebbségi kérdés, mivel jogaik sincsenek semmihez, a homoszexualitást törvénnyel sújtják, a rabszolgatartást intézményesítve művelik szemrebbenés nélkül úgy, mintha 2022-t írnánk, de időszámításunk előtt. Az alkoholfogyasztás korlátozása (vagy tiltása, ha az jobban tetszik) már tényleg csak hab a tortán, ez csak a legkisebb probléma.
A FIFA pedig ilyenkor diszkréten másfelé néz. A nemzetközi megállapodások alá lettek írva, a kenőpénzeket eltették, a látszat kedvéért pedig lecsuktak néhány korrupt felelőst, aztán hogy a rendezés hogyan lesz lebonyolítva, és milyen körülmények közt, az már végképp nem érdekli a FIFA egyetlen döntéshozóját sem.
Százmillió dollárokról van szó az Isten (vagy Allah, nekik ez is mindegy, aki többet hajlandó fizetni) szerelmére, most mit picsognak itt nekünk, hogy valami ötezer vendégmunkás meghalt közben? Jó, oké, akkor tizenötezer. Most nem teljesen mindegy bazmeg? De egy fasz vagy Bob, majd szerveztek valami Human Rights bizottságot, azok kimennek Dohába kéthavonta, elszállásolják őket a Mondrianban, levetítenek nekik egy promóvideót, hogy mennyivel kevesebb baleset van az intézkedések óta, majd mi kifizetjük, íratunk velük egy jelentést a végén, rányomjuk a FIFA pecsétet, aztán csönd legyen bazmeg, nem érünk rá ilyenekkel szarakodni. Ezt is én intézzem helyetted?
Infantino gyomrforgató nyilatkozatát pedig már meg sem említem.
Nagyjából ez tehát a hozzáállása a dologhoz a Fifának, annak a szervezetnek, amelyik az egész bolygó labdarúgásának érdekvédelmét kéne ellátnia a hatévesektől kezdve a szenyorokig bezárólag, nőket és férfiakat egyaránt beleértve, fogyatékkal élőket szintén, amatőröket és profikat is, a strandfocival és a futsallal együtt.
Remek munka, srácok.

Illúzióim nincsenek, jobb esetben ez a vébé csak egy szégyenfolt lesz a többi között, amit úgyis hamar elfelejt a közvélemény, majd legfeljebb egy évtized múlva kijön róla néhány focis youtube csatornán pár videó, hogy „remember the controversial world cup in Qatar?”, és ennyi, minden megy tovább, mintha mi sem történt volna.
Rosszabb esetben pedig ez a trend folytatódni fog, ami érvényes lesz a jövendőbeli rendezések minőségére és a rendező országok kétes humán jogi helyzetére is.
Az arab térség ugyanis csak az egyik meredeken felfelé törő gazdasági régiók egyike, ne feledjük, hogy olyan országok is törnek felfelé, mint Kína, India, esetleg Pakisztán. Nem lennék meglepve, ha valamikor a közeljövőben ebből a három országból mondjuk kettő sorra kerülne a rendezők közt, esetleg még komolyabb aggályokkal, mint az idei katari rendezés.
A katari vébé odaítélése nem mellesleg egy üzenet is ennek a távol-keleti régiónak, miszerint a FIFA egyáltalán nem gördít akadályt senkinek a nagyhatalmi törekvései elé, pár millió dollárnyi kenőpénzért cserébe bármikor hajlandóak eladni bárkinek a sportág integritását és egységét, várják tehát szeretettel a későbbi rendezések jogaira szánt kenőpénzek végén sorakozó nullák látványát.
Lehet, hogy az olyan csapatmegbeszélések és prezentációk is általánossá válnak, mint amit az angol keretnek tartottak az indulás előtt arról, hogy miként reagáljanak a katari emberjogi helyzetekre (mit nyilatkozzanak, mit ne, mit tehetnek szabadnapokon, mit nem, és így tovább). Erre eddig korábban szintén nem volt példa.

Hogy mi, egyszerű földönfutó emberek mit tudunk tenni, abban én sem vagyok okosabb. Ezt a sportágat szeretjük, élünk-halunk érte, nem tudunk „nem oda nézni”, pláne nem abban a világban, ahol hírek ezrei özönlenek mindenféle felületen másodpercenként.
Részemről elefánt méretű respekt jár annak, aki ugyanígy imádja a focit, de mégis úgy döntött, hogy egy percet sem néz végig ebből az egészből, esetleg tüntetőleg abbahagyhatnánk a kólaivást (az úgyis csak árt, igyuk inkább tisztán azt a whiskeyt), és ha netán szembejön velünk bármiféle társadalmi kezdeményezés, amiben látunk fantáziát, akkor csatlakozunk hozzá.
Esetleg reméljük, hogy nem hagy maradandó nyomokat a United keretén ez a cirkusz, és néhányuknak lesz némi sikerélménye.

GGMU