Ha nem is hivatalosan, de megkezdődött a Manchester United idei szezonja: az amerikai hakni első felvonásán az egykoron David Beckhammel felálló Los Angeles Galaxy volt az ellenfél. A hazánk dicső labdarúgó szövetségével rímelő MLS már javában zajlik, így egy elviekben „éles” csapat ellen kezdtük meg a felkészülést, a végeredmény azonban végül minden várakozást felülmúlt, 7-0 állt ugyanis az eredményjelzőn a nem különösebben nagy iramú 90 percet követően. Ha tehát valaki úgy döntött, felkel hajnali 5-kor, utólag biztosan nem bánta meg.

Van Gaal kapcsán az egyik legfőbb kérdés nem meglepő mód az volt, vajon milyen formációban fogja játszatni új csapatát. Aktuális játékosállományunk alapján sokan vizionálták azt, hogy a hollandok vébé-öröksége várhat ránk, és ez végül nagyrészt igaznak is bizonyult, a menedzser ugyanis három középső védőnek is helyet szorított a kezdőben. Így álltunk fel a meccs elején:

Smalling, Jones és Evans hármasa mellett tehát Valencia és Shaw volt a két támadást segítő fullback, a pálya közepén pedig Fletcher és Herrera kapott helyet. Előttük a tízes pozíciójában Mata igyekezett összedolgozni Rooney és Welbeck egy vonalban helyezkedő párosával. Amit az első félidőben látottak alapján le lehetett szűrni:

1. Különösebben nem dolgozták meg őket, de fiatal brit védőhármasunknak jól állhat ez a rendszer, főleg Jones és Evans számára, akik képesek megindulni a labdával, ha úgy adja a helyzet – LVG ezt szereti, mint tudjuk.

2. Valencia és Shaw ellenben még nem mutatott sokat, kifejezetten emlékezetes momentum nem fűződik a nevükhöz. Hacsak nem az, hogy az ecuadori játékában (kis túlzással) már ebben a 45 percben több variációt láttunk, mint az elmúlt szezonban összesen, nem ritkán elszakadt a vonaltól.

3. Fletcher mintha hízott és izmosodott volna – nem kizárt, hogy többre számíthat a szezon során epizódszerepeknél, amire kevesen gondoltak volna.

4. Herrera olyan, mint egy (legalább) egy kategóriával gyorsabb és bátrabb Carrick. És lő távolról. Ami jó.

5. A Mata-Rooney-Welbeck trió jól működött. A spanyolnak nem meglepő mód itt van a legjobb helye a pályán, Danny szokás szerint előszeretettel (és most pontosan) sarkazgatott, Rooney pedig meglepően sokat maradt elöl, nem vett részt annyit a védekezésben, amennyit szokott.

Ami a gólokat illeti: az első találatot Welbeck szerezte egy pazar távoli lövéssel, a másodikat Rooney büntetőből (Valencia beadásába kézzel értek bele), a harmadikat pedig szintén Rooney, miután a Galaxy védője csúnyán elnézte Welbeck nem túl veszélyes beadását.

A szünet után sorcsere következett, Fletcher és Herrera kivételével mindenki a padról nézte a folytatást. Így álltunk fel a folytatásra:

A 3-4-1-2 formáció tehát maradt, Fletcher azonban visszalépett a védelem közepébe, asszisztálva a fiataloknak. A két támadó helyére Nanit és Youngot állítani igencsak innovatív elképzelés volt, de ezen a napon többé-kevésbé még ez is működött. További megállapításaink:

1. A két ifjú középső védő közül egyértelműen Keane volt a meggyőzőbb, Blackettnek volt egy-két gyengébb megmozdulása. Fletcher viszont így, két társsal akár még a védelemben is reális opció lehet – ha fel tud nőni a feladathoz, ez akár még komoly fegyvertény is lehet.

2. Hiába esett róla kevés szó az elmúlt hónapokban, Rafael még mindig az első számú választásnak tűnik jobb hátulra. A túloldalon pedig James nem akárhogy mutatkozott be.

3. A sokaknál valószínűsíthető távozóként számon tartott Cleverley jól állt be, érezhetően jót tett számára, hogy egy hozzá hasonló, mozgékony társ volt mellette.

4. Nani egy lélektelen kocsonyaként mozgott a pályán, Young viszont esküszöm nem volt rossz. A szögleteket azért ne ő rúgja továbbra se.

5. Nem akarjuk elkiabálni, de Herrera tényleg óriási igazolás lehet, szuperen osztogatott, és a támadásokban sem rest aktívabban részt venni, ha kell.

A gólgyártást a remekül debütáló James folytatta Young visszagurított labdájából, majd a hajrában betalált még egyszer egy védést követően. Ezután pedig Herrera és Young percei következtek: előbbi két assziszttal, utóbbi pedig két góllal vette ki a részét a sikerből.

Amíg tehát Moyes-szal tavaly elképzelés nélküli játékkal és vereséggel kezdtünk, addig a 2014-15-ös szezon felkészülése egy váratlanul nagy sikerrel és – ami még fontosabb – nem ritkán szokatlanul kombinatív megoldásokkal indult. Messzemenő következtetéseket ebből természetesen még nem szabad levonni – a legfontosabb az, hogy LVG egy kellően felkészült (és kielemzett) kerettel vágjon neki ennek a kritikus szezonnak. Jó érzés azonban tudni, hogy rosszul egyelőre semmiképp sem állunk, és két új igazolásunkból az egyik már most kiváló húzásnak tűnik.

A két félidő és a két sor teljesítménye alapján – kifejezetten a ma látottakat figyelembe véve – mi az alábbi tizenegyet raknánk össze a 20 már szerepet kapott játékosból.

De Gea – Jones, Fletcher, Evans – Rafael, Cleverley, Herrera, James – Mata – Rooney, Young

A meccs embere pedig természetesen nem lehet más, mint Ander Herrera. Folytatás két nap múlva a Roma ellen!