7 gól, duplázó Young – nyugi, ez csak van Gaal

Ha nem is hivatalosan, de megkezdődött a Manchester United idei szezonja: az amerikai hakni első felvonásán az egykoron David Beckhammel felálló Los Angeles Galaxy volt az ellenfél. A hazánk dicső labdarúgó szövetségével rímelő MLS már javában zajlik, így egy elviekben „éles” csapat ellen kezdtük meg a felkészülést, a végeredmény azonban végül minden várakozást felülmúlt, 7-0 állt ugyanis az eredményjelzőn a nem különösebben nagy iramú 90 percet követően. Ha tehát valaki úgy döntött, felkel hajnali 5-kor, utólag biztosan nem bánta meg.

vangaal_galaxy

Van Gaal kapcsán az egyik legfőbb kérdés nem meglepő mód az volt, vajon milyen formációban fogja játszatni új csapatát. Aktuális játékosállományunk alapján sokan vizionálták azt, hogy a hollandok vébé-öröksége várhat ránk, és ez végül nagyrészt igaznak is bizonyult, a menedzser ugyanis három középső védőnek is helyet szorított a kezdőben. Így álltunk fel a meccs elején:

Smalling, Jones és Evans hármasa mellett tehát Valencia és Shaw volt a két támadást segítő fullback, a pálya közepén pedig Fletcher és Herrera kapott helyet. Előttük a tízes pozíciójában Mata igyekezett összedolgozni Rooney és Welbeck egy vonalban helyezkedő párosával. Amit az első félidőben látottak alapján le lehetett szűrni:

1. Különösebben nem dolgozták meg őket, de fiatal brit védőhármasunknak jól állhat ez a rendszer, főleg Jones és Evans számára, akik képesek megindulni a labdával, ha úgy adja a helyzet – LVG ezt szereti, mint tudjuk.

2. Valencia és Shaw ellenben még nem mutatott sokat, kifejezetten emlékezetes momentum nem fűződik a nevükhöz. Hacsak nem az, hogy az ecuadori játékában (kis túlzással) már ebben a 45 percben több variációt láttunk, mint az elmúlt szezonban összesen, nem ritkán elszakadt a vonaltól.

3. Fletcher mintha hízott és izmosodott volna – nem kizárt, hogy többre számíthat a szezon során epizódszerepeknél, amire kevesen gondoltak volna.

4. Herrera olyan, mint egy (legalább) egy kategóriával gyorsabb és bátrabb Carrick. És lő távolról. Ami jó.

5. A Mata-Rooney-Welbeck trió jól működött. A spanyolnak nem meglepő mód itt van a legjobb helye a pályán, Danny szokás szerint előszeretettel (és most pontosan) sarkazgatott, Rooney pedig meglepően sokat maradt elöl, nem vett részt annyit a védekezésben, amennyit szokott.

Ami a gólokat illeti: az első találatot Welbeck szerezte egy pazar távoli lövéssel, a másodikat Rooney büntetőből (Valencia beadásába kézzel értek bele), a harmadikat pedig szintén Rooney, miután a Galaxy védője csúnyán elnézte Welbeck nem túl veszélyes beadását.

A szünet után sorcsere következett, Fletcher és Herrera kivételével mindenki a padról nézte a folytatást. Így álltunk fel a folytatásra:

A 3-4-1-2 formáció tehát maradt, Fletcher azonban visszalépett a védelem közepébe, asszisztálva a fiataloknak. A két támadó helyére Nanit és Youngot állítani igencsak innovatív elképzelés volt, de ezen a napon többé-kevésbé még ez is működött. További megállapításaink:

1. A két ifjú középső védő közül egyértelműen Keane volt a meggyőzőbb, Blackettnek volt egy-két gyengébb megmozdulása. Fletcher viszont így, két társsal akár még a védelemben is reális opció lehet – ha fel tud nőni a feladathoz, ez akár még komoly fegyvertény is lehet.

2. Hiába esett róla kevés szó az elmúlt hónapokban, Rafael még mindig az első számú választásnak tűnik jobb hátulra. A túloldalon pedig James nem akárhogy mutatkozott be.

3. A sokaknál valószínűsíthető távozóként számon tartott Cleverley jól állt be, érezhetően jót tett számára, hogy egy hozzá hasonló, mozgékony társ volt mellette.

4. Nani egy lélektelen kocsonyaként mozgott a pályán, Young viszont esküszöm nem volt rossz. A szögleteket azért ne ő rúgja továbbra se.

5. Nem akarjuk elkiabálni, de Herrera tényleg óriási igazolás lehet, szuperen osztogatott, és a támadásokban sem rest aktívabban részt venni, ha kell.

A gólgyártást a remekül debütáló James folytatta Young visszagurított labdájából, majd a hajrában betalált még egyszer egy védést követően. Ezután pedig Herrera és Young percei következtek: előbbi két assziszttal, utóbbi pedig két góllal vette ki a részét a sikerből.

Amíg tehát Moyes-szal tavaly elképzelés nélküli játékkal és vereséggel kezdtünk, addig a 2014-15-ös szezon felkészülése egy váratlanul nagy sikerrel és – ami még fontosabb – nem ritkán szokatlanul kombinatív megoldásokkal indult. Messzemenő következtetéseket ebből természetesen még nem szabad levonni – a legfontosabb az, hogy LVG egy kellően felkészült (és kielemzett) kerettel vágjon neki ennek a kritikus szezonnak. Jó érzés azonban tudni, hogy rosszul egyelőre semmiképp sem állunk, és két új igazolásunkból az egyik már most kiváló húzásnak tűnik.

A két félidő és a két sor teljesítménye alapján – kifejezetten a ma látottakat figyelembe véve – mi az alábbi tizenegyet raknánk össze a 20 már szerepet kapott játékosból.

De Gea – Jones, Fletcher, Evans – Rafael, Cleverley, Herrera, James – Mata – Rooney, Young

A meccs embere pedig természetesen nem lehet más, mint Ander Herrera. Folytatás két nap múlva a Roma ellen!