Három hét alatt háromszor találkozunk a Tigrisekkel, a mai lesz a második menet, a Ligakupa elődöntő visszavágó. Az első mérkőzés óta nem sok változás történt a klubok háza táján, szegény Ryan Mason súlyos sérülését leszámítva, akinek ezúton is gyors felépülést kívánunk. Nincs kedvem copy paste szerű beharangozóhoz, meg amúgy is szörnyen másnapos vagyok, így inkább egy visszatekintő posztban nézzük meg, miként szerepeltünk eddig ebben a sorozatban.

Eddig tizenháromszor kerültünk négy közé a Ligakupában, és ebből kilenc alkalommal meg se álltunk a döntőig. Első ízben rögtön a városi riválisunkkal sikerült összefutnunk az akkor még egyszerűen Football League Cup-nak nevezett sorozat elődöntőjében 1969 decemberében. A Main Road-on 2-1-re elvesztett mérkőzés után a hazai pályán játszott 2-2-es döntetlen azt jelentette, várni kell még az első döntőre.

Egy évvel később újra a legjobb négy jelentette a végállomást. Az Aston Villa volt az ellenfelünk, és bár Brian Kidd gyönyörű gólt szerzett az első mérkőzésen, az csak 1-1-re volt elég, a Villa Parki 2-1-es vereség pedig a kiesést jelentette. Az 0:45-től kezdődő jelenet egyébként akár a mai csapatunk támadásbefejezéseit is jellemezhetné.

Az első döntőnkre 1983-ig kellett várni – közben egy Norwich elleni sikertelen próbálkozásra emlékezhetünk ’75-ből – akkor már sikerrel vettük az akadályt, nem véletlenül, hisz a Liga kupában is a 4. helyet megcélzó Arsenal volt az ellenfelünk. Az első meccsen a Highburyben aratott 4-2-es diadal után jutalomjátéknak tűnt a hazai 2-1-es győzelem. Sajnos a döntőben alulmaradtunk a Liverpool ellen, ami sajnos idén is könnyen előfordulhat. Ja nem is.

Kilenc év szünet után értünk el újra az elődöntőbe, de akkor egymás után kétszer is sikerült nem csak a négy közé, hanem a fináléig is eljutni. 1991-ben a Leeds ellen harcoltuk ki a továbbjutást 2-1,1-0-ás meccsekkel – a döntőt sajnos elvesztettük a szebb napokat látott Sheffield Wednesday ellen – de egy évvel később a Middlesborough elleni győzelem után – a 19 éves Giggs lőtte a döntőt érő győztes gólt – már magasba emelhették Hughesék a trófeát, miután McClair góljával a fináléban legyőztük a Nottingham Forestet.

 1994 – újabb elődöntő, ezúttal visszavágtunk a ’91-es döntőbeli vereségért a sheffieldieknek, McClair, Kanchelskis és Hughes góljaival egy 1-0-ás első meccs után 4-1-re sikerült győzni, de a döntőben ezúttal a Villa tréfálta meg Fergie-t és csapatát.

Ismét kilenc évet repülünk az időben, immár a kétezres években járunk. 2003-ban a Blackburnt verve jutottunk újra az utolsó meccsig, de a kupát ezúttal sem sikerült elhozni, az akkor már Ligakupa specialistának számító Liverpool állta Scholesék útját a végső győzelem kapujában.

Egyszer már játszott Zsozé csapata a születésnapján Ligakupa elődöntőt idegenben, a sors fura fintoraként 2005 január 26.-án épp az Old Traffordon szerepelt a Chelsea menedzsereként. Sajnos boldogan ünnepelhette a jeles napot egy 2-1-es győzelem után.

2006-ban újra a Rovers volt az ellenfél, egy ‘idegenben jó az x’ stílusú 1-1 után az Old Traffordon van Nistelrooy és Saha a döntőbe lőtte a csapatot, ahol meglett a második Ligakupa diadalunk a Wigan 4-0-s legyőzésével. Ehhez a meccshez egy félórás összefoglalót találtam, csak hardcore fanoknak!

2009, 2010, két év, két Ligakupa győzelem, azaz megvédtük a címet. Már a 2009-es Derby County elleni elődöntő is emlékezetes volt a 4-3-as összesítéssel, de a legszebb az egy évvel későbbi City elleni diadal volt, egy 2-1-es vereség után az Old Traffordon Rooney Fergie time-ban szerzett fejesével ejtettük ki a strandkorlátkékeket.

Az utolsó elődöntőnk a már az előző posztban is emlegetett Sunderland elleni 2014-es párharc volt, minden idők legviccesebb büntetőpárbajával a végén, amit nem tudok nem belinkelni újra.

Következzen tehát a tizennegyedik elődöntőnk visszavágója, aminek egyértelmű esélyesei vagyunk, de Marco Silva érkezésével jelentősen javult a Hull játéka, így elbízni se szabad magunkat. És mivel Klopp hosszas gondolkodás után végül beáldozta a Miki egér kupát a sorozatterhelés oltárán (jobb később, mint soha), továbbjutásunk esetén a döntőben nem a Ligakupamumus Pool, hanem a Soton vár ránk, akik legyőzése talán egy kicsivel könnyebben megoldható feladatnak ígérkezik. Tehát, irány a döntő!