Reméljük, csupán a bajnokságot közvetítő tévécsatornák belharcának szeszélyei folytán játszunk vasárnap kora délután a Villa Parkban, és ez nem a következő szezontól igencsak lehetséges csütörtök-vasárnap meccsnapokra való felkészülés. A kínos hazai vereségek miatt a történelem nem sokat számít ebben a szezonban, mégis kénytelenek vagyunk felidézni azt a 18 évvel ezelőtti pillanatot, amikor az Aston Villa utoljára nyert ellenünk hazai pályán. Na nem szeretnénk a falra festeni mindenféle vörös ördögöket, hiszen az évtizedes szériák megszakításából már rohadtul elegünk van, csak a nemrég megjelent Class of ’92 kapcsán jutott eszünkbe, mit is mondott a BBC-s szakértők legrosszabbika aznap este. You can’t win anything with kids. A srácok többsége azóta visszavonult, és egyelőre úgy tűnik, hogy nélkülük tényleg nem fogunk semmit sem nyerni egy ideig, de hát 1995-ben sem nézett ki sokkal jobban a helyzet, aztán mégis. Győzelmi kényszer, idegenbeli túra, Esséel Young, és hasonló témakörök mentén szedtünk össze 7-7 indokot a még mindig meglepetésnek számító hazai- és az egyre kevésbé biztos vendéggyőzelem mellett.

Hazai

1. Bár tavaly meg azelőtt még a kiesés rémével is szembe kellett nézniük a Villa drukkereinek, idén aligha töltenek majd hosszabb időt a vonal közvetlen közelében. Sőt, egy ma délutáni három gólos győzelemmel még a kilencedik helyet is átvennék tőlünk, amit persze nem szeretnénk. Moyes a szezon előtt sokat panaszkodott a sorsolásra, mit szóljanak akkor a birminghamiek? Az első három fordulóban játszottak az Arsenallal, a Chelsea-vel, a Liverpollal, és még szeptemberben a Newcastle és a shitty is ellátogatott a Villa Parkba. Mégis csak 3 ponttal vannak mögöttünk.

2. Bár múlt hétvégén kisebb meglepetésre kikaptak az idén elég kutya Fulhamtől, formájuk jónak mondható. Előtte ugyanis öt meccsen nem kaptak ki, elsősorban biztos védekezésüknek köszönhetően. Könnyen lehet, hogy egy gól dönt a mai meccsen, mi meg ugye szinte minden bajnokin kapunk egyet.

3. Igazán nagy neveket nem találhatunk a hazaiak keretében, viszont a két éve elkezdett fiatalítás mostanában kezd beérni. A Villa rengeteg futással, elmozgással, kemény letámadással operál, ami a Unitednek általában nem ízlik, ők meg bírják a kemény fizikai melót. A keretükben mindössze négy (!) 25 év feletti játékos található, harmincas pedig egy sem. Játékukat tökéletesen jellemzi Gabby Agbonlahor, aki nem a legtechnikásabb támadó a PL-ben, viszont az egyik leggyorsabb, és nem szeretnénk látni, ahogyan versenyt fut valamelyik harmincat már betöltött védőnkkel.4. A hét rossz híre, hogy Robin van Persie kidőlt egy hónapra. A legrosszabkor, és itt nem feltétlenül a mai meccsre gondolunk, hanem a karácsony-újévi hajtásra, hiszen előreláthatólag 9 meccsen sem léphet pályára. Welcome to the real world – mondhatják ágyús barátaink (nem, sokkal csúnyábbakat mondanak), idén ugyanis RvP többet sérült mint amennyit játszhat. Pedig ő rohadtul kéne előre, már ma is.

5. Fergie ilyenkor vetette be csodafegyvereit, és ki ne emlékezne az azóta hosszantartó mélyrepülést bemutató Machedára? Minden srác ilyen bemutatkozásról álmodik a Manchester United mezében, és ha másért nem is, legalább az Aston Villa elleni meccsekre megtarthatnánk őt.

6. Nem csak van Persie kiesése jelent komoly problémát, hanem a Fellaini – Carrick páros nélkülözése is. Igen, ők ketten pont jók lennének egy hajtós idegenbeli bajnokira, de így valószínűleg Jones és Cleverley fognak szerepet kapni a középpályánkon, aminek már egy hete sem volt jó vége.

7. Talán nem sokat számít, de a Villa hét közben pihent, míg mi a BL-ben vitézkedtünk egy nem eléggé tét nélküli meccsen. Igaz, az kedden volt, ma meg már vasárnap van, de a hazaiak egész héten ellenünk készülhettek, míg fordítva ez nem feltétlenül igaz.

Vendég

1. Rövidebb szóval is jellemezhetnénk, de inkább mondjuk a szezonunkra azt, hogy felemás. Tulajdonképpen háromszor játszottunk igazán jól idén, mindháromszor idegenben. A Swansea, a Fulham és a Leverkusen is hazai pályán szaladt bele a késbe, és ha az Aston Villa is elköveti azt a hibát, hogy meg akarja verni a Manchester Unitedet, a kontrajátékunk ismét egy magabiztos győzelmet hozhat.

2. Moyes tehát idegenben jobban elkapta a fonalat, és a másik oldalon egy másik skót manager, Paul Lambert is jobban teljesít Birminghamen kívül. Eddig 15-ször ünnepelhetett győzelmet a Villa főnökeként, ebből nyolcszor a hazai pályától távol. Nem szeretnénk, hogy ma egyenlítse ki ezt.

3. Nehéz is a dolga, hiszen ez a Villa már nem a régi. A sokat kereső sztárok elküldésével és a saját nevelésű vagy olcsón szerzett fiatalok beépítésével ugyan kezd kialakulni egy karakteres csapat, de bármire esélyesnek semmiképpen sem neveznénk őket. Az Aston Villa utoljára akkor volt jó csapat, amikor a Daft Punk. A kilencvenes évek közepén még Bosnich, Southgate, Ehiogu, Yorke vagy Milosevics tolták a dobogóra mindig esélyes klubban, ma meg három nagyobb nevet sem tudnánk felsorolni tőlük fejből. Mint ahogyan a Daft Punkban is valami herélt csávó nyávogása váltotta a kőkemény lábdobzenét.

4. Eltiltása után visszatért Wayne Rooney, és hogy mit jelent ő a csapat számára, arra itt egy statisztika: bajnoki góljaink 59%-ban közvetlen szerepet játszott, vagyis ő szerezte vagy készítette elő azokat. Nem mellesleg karrierje során eddig tízszer talált be a birmingamieknek, és 149 PL-gólnál jár United-játékosként. Ma is esélyes a gólszerzésre, de ha csak előkészít egy ilyet, annak is örülnénk.5. Sokszor, sok különböző helyzetben alkalmaztuk már a győzelmi kényszer kifejezést, de ez a mai meccs tényleg eszméletlenül fontos. Nem azért, hogy ne kapjunk ki háromszor egymás után, vagy hogy ne szakítsuk meg jó sorozatunkat a Villa ellen. Egészen egyszerűen azért, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy három pontnál kevesebbet szerezzünk. Az Arsenal kifulladni látszik (de 13 pontra vannak), az újgazdagok viszont hasítanak, és akkor ott van még a liverpooli kettős is, tehát nem lesz egyszerű beférni az első négybe. 15 forduló alatt sikerült 22 pontot összegereblyéznünk, lehet számolgatni hogy mennyi kell a maradék 23 meccsen az áhított 80 pont eléréséhez. Igen, sokkal több mint amennyit ez a jelenlegi csapat képes összeszedni, és akkor az ilyen Aston Villa away jellegűeket simán vendégre vettük. Must win.

6. A tavalyi bajnokság meglepetésemberét, Christian Bentekét is elérte a second season syndrome, és idén már nem hasít annyira. Sőt, egészen Welbeck-szerű mutatókat produkál, de négy bajnoki góljával még így is ő a legveszélyesebb villalakó.

7. Ha minden igaz, Ashley Young nem fog kezdeni. Ex-villás, meg amúgy is egy gyökér.