Szombaton végre elérkezik az a pillanat, amire május … nos, igazából úgy február óta várunk, azaz kezdődik az új Premier League szezon. Akárcsak Fergie utolsó hazai meccsén, vagy Moyes első bajnokiján, ezúttal van Gaal első tétmeccsén is a Swansea lesz az ellenfél. Az immár egyetlen wales-i csapat (a Cardiff kiesett, Bale meg ugye eligazolt) pontszerzése mellett semmi sem szól: kulcsjátékosok hagyták el a klubot, a menedzserük sem PL-szint, ráadásul tavaly még Moyes-szal a fedélzeten is 4-1-re vertük őket a nyitófordulóban. Bemutatjuk az egyetlen nem angol csapatot, akik idén tétmeccsen pályára lépnek az Old Traffordon, minden valószínűség szerint egy jó ideig utoljára, ugyanis nem lepődnénk meg rajta, ha szezon végén kipottyannának az első osztályból.
Tavalyi katasztrofális szezonunkat is a szvonzi (Léderer szerint szvenszí) elleni győzelemmel kezdtük, reméljük hogy idén csak a kezdet lesz hasonló. Egy nagyobb arányú győzelem a United szezonját a tabella eleje felé lökheti, míg a dél-wales-i csapatot az idén elkerülhetetlennek látszó kiesés elleni harcba taszíthatja. Hogy mi történt ezzel a jó focit játszó, néha-néha már szimpatikus középcsapattal röpke egy év alatt? Távozott tőlük egy top edző, néhány kulcsjátékos, és a helyettesek első ránézésre nem ugyanaz az a szint. Na de nézzük sorjában!
A feljutást és a sima bennmaradást olyan menedzserek érték el a csapattal, mint Roberto Martinez, Paulo Sousa, és Brendan Rodgers (mindhárman európai kupaindulók idén), a klub történetének legfényesebb trófeáját, a 2013-ban behúzott Ligakupa-győzelmet pedig a ’90-es évek Iniestájával, Michael Laudruppal a volánnál szerezték meg. Azonban alig egy évvel a siker után menesztették a dán zsenit, és helyére a semmilyen edzői tapasztalattal nem rendelkező egykori csapatkapitányt, Garry Monkot nevezték ki. A döntést már akkor is sokan megkérdőjelezték, bár a tavalyi szezonban tényleg nem ment úgy a Swansea-nak mint ahogyan azt a szurkolók és a vezetőség elvárták (amiben azért közrejátszott az EL-menetelés és a házi gólkirály Michu sérülése). A váltás olyan éles, mint ha valami elbaszott szövetség mondjuk Hodgsont nevezné ki Capello helyett, esetleg Sir Alexet próbálnák pótolni egy soha semmit sem nyerő honfitársával. Garry Monk 0-szoros angol válogatott, a Hattyúkhoz még a negyedosztályban csatlakozott, egyetlen komolyabb trófeája pedig a már említett Capital One Cup, ám a Wembley-ben rendezett döntőt a kispadról izgulhatta végig. Nem mint manager, hanem mint nem használt cserejátékos. Talán ekkor döntötte el, hogy vezetőedző szeretne lenni, és a kiesést ugyan elkerülte, de 17 meccsén aratott 5 győzelme azt sugallja, hogy játékoskarrierjéhez hasonlóan talán a negyedosztályban kéne először próbálkoznia.
Laudrup egyik erénye, hogy a különböző futballkultúrákban megszerzett kapcsolatai hatására jól mozgott a játékospiacon (Michu, Bony, Chico Flores, Ki), menesztésével a Swansea idei transzfer-aktivitása is megváltozott, a távozók oldalon több és nagyobb névvel, mint az érkezők között. Eligazolt a holland válogatott vb-menetelésében 2 percet kapó kapus, Michel Vorm, és vele együtt a Spursbe távozott a liga második legtehetségesebb fiatal balhátvédje, a 21 évesen már tízszeres velszi válogatott Ben Davies. Chico Florest Laudrup hívta magához Katarba, a közönségkedvenc Michut pedig kölcsönadták Nápolyba. Pozuelo és Leroy Lita kikukázása miatt nem fognak eret vágni magukon a Swansea-drukkerek, a megfelelő erősítések elmaradása miatt viszont annál inkább.
A Tottenhammel való üzletelés hozománya a csirkéknél méltatlanul mellőzött Gylfi Sigúrdsson megszerzése, aki egyrészt 10 millió fontért remek vétel (játszott is már a Swansea-ban), másrészt veszélyes pontrúgásai és Dévényi Tibi bácsit idéző pontos labdái jelenthetik a különbséget kiesés és bennmaradás között. Ő egyértelműen erősítés, de a rövid ecuadori vb-szereplésben is csak epizódszerephez jutó Jefferson Montero, az inkább raszta hajával mint góljaival kitűnő holland Marvin Emnes és az Arsenaltól végre-valahára elzavart Lukasz Fabianski pont olyan játékosok, mint akiket egy kiesésre predesztinált gárda szokott igazolni. Nagy kérdőjel a PL legviccesebb keresztnevével rendelkező Bafétimbi Gomis, akit ugyan ingyen szereztek meg a Lyontól, de hogy a másfelé kacsingató házi gólkirály Bony pótlására vagy cseréjének szerezték meg Dr. Alban és egy predator zabigyerekét, az augusztus végére kiderül. Breaking news is lehetne a világbajnokságon ezüstöt szerző argentin hátvéd, Federico Fernandez megszerzése, de ő aligha lép pályára szombaton, onnantól fogva meg minket nem nagyon érdekel a dolog.Kb. ennyi történt következő ellenfelünkkel a nyáron, de azért ne felejtsük el azokat sem, akik maradtak a klubnál. A csapatkapitány Ashley Williams irányítja a védelmet, amelynek tengelyében az utolsó Laudrup-szerzemény, a spanyol Jordi Amat lehet a párja, míg bal oldalon a Davies távozásával elsőszámúvá előlépő Neil Taylor, jobbon pedig Ángel Rangel vághatják a fát. Erős ebben a műfajban a főköcsög Jonjo Shelvey is, a passzkirály Leon Britton sérülése miatt ráadásul amolyan irányító szerepkörben láthatja majd az őt örökre szívébe záró Old Trafford közönsége. Mellette José Canas nyomathatja box-to-box (reményeink szerint inkább box-to-halfway line) szerepkörben, széleken pedig az új igazolások, esetleg az egykor többre hivatott afro-angol szélsők, Nathan Dyer és Wayne Routledge koptathatják a vonalat. Elöl Wilfred Bony helye megkérdőjelezhetetlen, őt valószínűleg Sigúrdsson tömi majd labdákkal, persze nem szombaton.
Saját csapatunk kezdő tizenegyét legalább annyira nehéz megtippelni, mint a vendégekét. Új a formáció, szezon elejéhez képest sok a sérült, és a világbajnokságon szereplő játékosaink közül sokan még nincsenek játékban. Az edzőmeccseken látott felállásokat, fiataljaink formáját és a hasraütést is segítségül hívva mi a de Gea – Smalling, Jones, Blackett – Young, Fletcher, Herrera, James – Mata – Rooney, Welbeck kezdőcsapatot vízionáljuk, na meg a tavalyihoz hasonló 4-1-es sikert, amit velünk együtt a Keletinél található Mozaik Kávézóban izgulhattok végig.