Erre még legpesszimistább drukkereink sem számíthattak. Nem csak Lajos koncepciója vagy a tökéletes előszezon mondatta velünk, hogy ez a szezon merőben más lesz mint a tavalyi. A játékosok visszatérő önbizalma és az ígéretesnek tűnő új felállás még a keret hiányosságait vagy a sérültek hosszú listáját is elfeledtette velünk, hogy aztán a szombat délutáni rémálom után nagyot koppanva érjünk földet. Folytatódik a rekordok döntögetése: 42 éve nem buktunk hazai nyitómeccset, a Swansea pedig még soha nem nyert bajnokit az Old Traffordon, és ez még akkor is elfogadhatatlan, ha van Gaal 2-3 hónapnyi időt kért világuralmi tervei megvalósításához. Nincs mit szépíteni, Lajos, ez bizony egy kőkemény Moyes volt, abból is a legreménytelenebb, legkiábrándítóbb fajta. Hogy mi volt a baj? Erre próbálunk rájönni néhány taktikai ábra felhasználásával, de kiosztunk néhány kokit és sallert alacsony pontszámot is mindenkinek, aki benne volt a 2-1-es vereségben.

Kezdeném a jó dolgokkal, de olyat nem nagyon láthattunk szombaton. Ez a Swansea a látottak ellenére nem jó csapat. Jó, jó, tudtuk hogy Ki a fasza gyerek (meg Sigúrdsson), de a vendégek semmi meglepőt nem nyújtottak. Betömörülő védelem, gyors szélsők, egy batár állat csatár, és második vonalban érkezők. Nem Mourinho vagy Martinez ült az ellenfél kispadján, hanem Garry Monk, mégis, azt kell mondjuk hogy az edzők párharcát ő nyerte. Nem kicsit, nagyon. Ennek szemléltetésére elég megnézni játékosaink átlagos pozícióját a mérkőzésen.

Ha a korán megsérülő Lingardot kivesszük a képből, jól látható hogy az ellenfél térfelén teljesen feladtuk a széleket, pedig sem Rangel, sem (a lecserélt) Taylor nem az a világklasszis szélső védő, és főleg utóbbi helyén lehetett volna keresnivalónk. Lajos azért van annyira jó menedzser, hogy a láthatóan nem jól működő 3-4-1-2 formációt a szünetben 4-3-3-ra cserélte, de vagy a begyakorlás hiánya, vagy játékosaink fegyelmezetlensége miatt ez inkább tűnt egy szűk 4-4-1-1-nek. A lényeg, hogy a játék képe nem sokat változott, egyedül az ellenfél térfelén történő agresszív letámadás tekinthető pozitívnak. De a passzjátékunk továbbra is teljesen esetlegesnek és alibinek bizonyult, elég rápillantani a leggyakoribb kombinációkra.

Bizony, nem véletlenül hasonlított játékunk a 2010-es holland válogatottra, ahol van Bommel apósa úgy értelmezte a tiki-takát, hogy hátvédei a saját térfélen passzolgattak, az ellenfél meg mindezt a félpályáról nézte. A Swansea sem nagyon zavartatta magát, hagyták hogy hátul passzolgassunk, ők inkább a Herrera – Fletcher párosra, na meg leginkább Mata helyezkedésére figyeltek. Így aztán vagy az történt, hogy egyik hátvédünk előrekúrta a labdát (Blackett amúgy elég jó hosszú labdákat tolt), vagy a szárnyvédő indult meg egymaga, hogy rendszerint két emberrel találja szembe magát. Nem csoda, hogy egy normális támadásunk nem akadt az egész első félidőben. De akkor mire jó ez a három védős rendszer a betömörülő csapatok ellen? Azon kívül, hogy leginkább semmire (sőt a magasra tolt védelmi vonal mögé könnyen befutnak a gyors ellenfelek), azért folyamatos letámadással és egy kreatív emberrel a hármas közepén lett volna ebben fantázia. De a védőhármasunk közepére sikerült a legsutább emberünket tenni, Smallingot. Aki ugyan ügyesen birkózott Bony-val, de semmit nem tett azért, hogy mélységből indítsuk akcióinkat, vagy védekezésből gyorsan váltsunk át támadásba. De a nagyszerű fourfourtwo statszone-nak köszönhetően erről is van képünk.

Egyet jobbra, egyet balra, nagy ritkán előre, de inkább hátra – nem csoda, hogy a második félidőben átálltunk négy védőre. Az ideális ember erre a posztra talán Carrick lesz, de meg lehetett volna próbálni Fletchert hátrahúzni, esetleg eleve megcserélni a Smalling – Jones párost, de a mi lett volna ha... kérdés helyett érdekesebb elgondolkodni a mi lesz ha… témakörön, vagyis ha szárnyvédőben nem Youngot és Lingardot (Januzajt, bazzeg…) látjuk majd, hanem mondjuk Shaw-t és Valenciát/Rafaelt, valamint igazolunk egy labdabiztos, neadjisten ballábas középhátvédet. Érdemes felidézni mindkét kapott gólunkat, a szélső hátvédek hiánya jól látszott mindkét esetben. Az első, egyébként gyönyörűen felépített támadásból születő vendéggólnál (gif) Youngot elküldik gyufáért, Blackettet pedig lefejeli a 140 centis Dyer. Az már csak hab a tortán, hogy Bony testi erejét kihasználva (we want our captain back…) kizárja Jonest a játékból, a gólszerző Ki közelében (értsd: öt méter) pedig nincsen senki, mert Mata otthagyta, átadva a védekezést Fryers képzeletbeli barátjának. A második gól (újabb gif) is amatőr hibából indul, tekintsük az újonc Blackett lámpalázának, hogy segítségével a Swansea gyorsan el tudta végezni a szabadrúgást, de ez még nem feltétlenül jelentene gólt, vagy akár gólhelyzetet. A tessék-lássék védekezés a beadás előtt (Smalling és Jones, elvileg a legjobb védőink), na meg Ashley Young a hosszún, aki nem néz maga mögé, pedig simán szögletre fejelhette volna. Na és az érkező Sigúrdsson, aki teljesen tisztán érkezett. Amatőr hibák egyéni és csapatszinten, amiken valahogyan villámgyorsan változtatni kell, mert ennél a szombatinál csak keményebb meccseink lesznek. Persze még a két kapott gól sem lenne katasztrófa, ha többet rúgnánk. De nem rúgtunk többet, még ugyanannyit sem, ráadásul azt az egyet is egy második szándékból értékesített szögletből. És találtunk is egy bűnbakot.

Azért bíztunk annyira ebben a 3-4-1-2 felállásban, mert így végre kiteljesedhet spanyol irányítónk, erre Mata szombati jó megmozdulásait még egy ügyetlenebb asztalosinas is egy kezén meg tudta volna számolni. A tizenhatoson belülre konkrétan egyetlen jó indítása sem volt, és az a vád sem érheti, hogy labdákkal tömte volna Rooney-t vagy Hernandezt. Teljesítményét Kagava bizakodó tekintettel nézhette, míg Giggs minden bizonnyal azon merengett a kispadon, hogy miért nem vállalt még egy évet. Hozzá kell tenni, a társak sem könnyítették meg a jó Juan dolgát – az elszigetelt Rooney próbált vissza-visszalépni labdáért, de a jobb oldalon Januzaj a rábízott Robben-szerepkörből csak az önzőzést valósította meg, a Young – Nani fémjelezte baloldal pedig a magyar politika hasonló elnevezésű szereplőjét is megszégyenítően töketlen volt. Tulajdonképpen egyetlen kidolgozott akciónk sem volt az egész meccsen. Hazai pályán, a Swansea ellen.

Pedig nem világklasszisok ellen játszottunk. Taylor és Amat kifejezetten gyenge meccset fogtak ki, Rangelt nem is teszteltük (igazából Fabianskit sem), így elég volt egyetlen középhátvéd jó teljesítménye, hogy megállítsák a United elvileg félelmetes támadógépezetét. 2013/14 újratöltve, csak ezúttal Lovren/Brown/Jagielka szerepét a Swansea csapatkapitánya, Ashley Williams játszotta. Aki nem rossz játékos, sőt jó, de inkább arra bizonyíték, hogy nem feltétlenül kell fonttízmilliókat kiadni egy fasza védőért, sokkal fontosabb a szervezettség és a taktikai utasításokat tökéletesen végrehajtó vízhordók. Egyszerű módszerek: kifejelni, megszerezni, a lelátóra rúgni a tizenhatos felé érkező labdákat; irányítani a többi védőt és figyelni a beinduló emberekre; tolódni vagy éppen a kaputól jó messze felrúgni az ellenfelet potenciális veszélyhelyzet esetén. Nem olyan nehéz ez, egy jól működő rendszerben még Shelvey vagy Routledge is klasszisoknak tűntek, pont azt várnánk van Gaaltól hogy nevektől függetlenül egy szervezett, nehezen megverhető csapatot rakjon össze. Ráadásul kurva gyorsan, mert ezzel a fossal jövő héten Sunderlandben is szopni fogunk.

Játékosaink szép új ellenőrzőibe csakis botrányos érdemjegyeket tudtunk beírni, pedig a szezon első meccsén még csak annyira szigorúak sem szerettünk volna lenni. Legszívesebben Rooney-n kívül mindenkit osztályismétlésre köteleznénk, na meg arra hogy írják le százszor egymás után hogy hiszek egy van Gaalban. Ezt egyébként ajánljuk magunknak is, mást úgysem nagyon tudunk tenni.

de Gea – 5 A második gólt kivédhette volna, bravúrja meg nem volt.

Jones – 5 Jobban játszott miután kikerült a jobb oldalra, de mindkét gólnál lehetett volna határozottabb.

Smalling – 5 Igazoljunk még valakit, mert nem leszünk nyugodtak ha ő irányítja a védelmünket.

Blackett – 5 Pár hónapja még azt sem tudtuk, ki ő, ahhoz képest nem nyomta rosszul.

Lingard – 0 Újabb játékosunk dőlt ki a lehetséges jobb oldali szárnyvédők közül.

Fletcher – 5 Kissé elfáradt a meccs végére, addig jól nyomta.

Herrera – 5 Nem volt kimondottan jó, igaz, nagyon rossz sem.

Young – 4 Legemlékezetesebb megmozdulása az volt, hogy egy madár beleszart a kitátott szájába.

Mata – 3 Egy kidolgozott helyzetünk sem volt, ami nagyrészt az ő sara.

Hernandez – 4 Nagyon kifelé áll a rúdja ilyen teljesítményekkel.

Rooney – 6 Legalább ő kitett magáért, az ollózós gól mellé még egy kapufát is lőtt szabadrúgásból.

Januzaj – 4 Biztos nem úgy küldte pályára van Gaal (illetve Giggs) hogy ne passzolj senkinek.

Nani – 3 Ezzel a játékkal a Loki padjára se férne oda.

Fellaini – 0 Nem sokat csinált azon kívül, hogy lekönyökölte Ki-t.

van Gaal – 3 Az ilyen meccsek miatt rúgták ki Moyes-t.