Kalapáljunk!

Még ha negyedosztályú ellenfél ellen is, de végre valami biztatót is láthattak a pályán nemrégiben a valamiféle játékszerűségre vágyó United drukkerek, ami az elmúlt egy-két hónapban tapasztaltak alapján több mint pozitív. Kár lenne azonban abba az álomba ringatni magunkat, hogy a mai napon következik a folytatás, hiszen az Upton Parkba látogatunk, melyet nem éppen a futball szépségének múzeumaként ismerhettünk meg – főleg mióta Big Sam ordítozik az oldalvonalnál a kalapácsosok háza táján.

10917041_910764995613765_8786240531323480462_n

Ordítozós történelmünk persze nekünk is van a West Ham kapcsán, a legemlékezetesebb idegenbeli összecsapásunk ugyanis a 2011-es volt az elmúlt időkben, amikor Rooney triplájával fordítottunk a korai kétgólos hátrányból – ekkor történt az ominózus fákkolós-eltiltós incidens. A (mi szemszögünkből) 0-2-vel járó körömrágásról ezúttal szívesen lemondanánk, ám azt kár lenne tagadni, hogy ideje lenne, ha Rooney merítene végre valamelyest a hasonló produkciókból, kapitányunk ugyanis most már hosszú hetek óta a keret egyik leggyengébb formában szaladgáló játékosa, ami kirobbanthatatlanságával párban aligha mondható, hogy jót tesz a csapatnak.

Szerencsére West Hamék sincsenek éppen bombaformában, ráadásul előnyünkre válhat, hogy Andy Carroll mellett a Collins-Tomkins védőpáros játéka is kérdéses a hazaiaknál. Ne legyenek azonban hiú ábrándjaink: a londoniak fizikális focija így sem fog ízleni nekünk, a szögleteknél pedig összeszorított seggel kell majd figyelniük De Geáéknak, mert ha hátrányba kerülünk, könnyen lemondhatunk akár a pontszerzésről is.

Amiben reménykedhetünk, az egyrészt a Cambridge ellen látott, és sikeresen alkalmazott Fellaini-innováció, ami egy körülbelül annyira kreatív elemet tett a támadójátékunkba, mint a West Ham futballjának egésze, de érdekes fejlemény volt Paddy McNair pazar produkciója is a jobb oldali védő posztján, ami rég nem látott széljátékkal párosult a csapat egészét tekintve. Ilyesmire márpedig óriási szükségünk lesz, ha azt akarjunk, hogy középen legyen némi terület játszadozni a többiek számára, ha ugyanis ezt nem sikerül összehozni, bizonyára óriási szenvedésnek nézünk majd elébe.

Hogy a poszt címében lesz-e realitás, az nagyjából este 7 óra környékére biztosan kiderül – mi (LVG perverzióit is figyelembe véve) a De Gea – McNair, Jones, Rojo, Shaw – Rooney, Mata, Blind, Di Maria – Fellaini – Falcao tizeneggyel képzeljük el mindezt.