Bár egy igazi comeback továbbra is várat magára ebben a szezonban, mint ahogyan egy komoly csapat elleni meggyőző idegenbeli teljesítmény is, azért ne legyünk telhetetlenek: ezúttal tényleg jó volt idegenben az iksz. Nem csak azért, mert az 1 pont kicsit több, mint amit a mutatott játékunkkal érdemeltünk volna, vagy mert legalább nem kaptunk ki, hanem legfőképp azért, mert ez a West Ham fog még kellemetlen perceket okozni riválisainknak is. Szomorkodás helyett örülnünk kéne, de mivel a bejegyzés játékosaink (na meg managerünk) egyéni teljesítményeire koncentrál, nem sok jót tudunk írni a tegnapi 90 percről.

De Gea – 7

Kivéve persze DDG-ről, akiről most már bátran kijelenthető, hogy egymaga jelenti a különbséget BL-hely és moyesozás között. Bár kirúgásaival ezúttal nem voltunk elégedettek, és a clean sheet is elmaradt, nagyban neki köszönhetjük, hogy az utolsó percekben még támadhattunk a döntetlenért. Olyan nagyon nagy bravúrt nem mutatott be, de azért szépen kitornázta a léc alól Valencia II közeli lövését, Sakho löketét is védte, mint ahogyan Noble ziccerét (plusz az ismétlést) is, Tomkins fejesénél pedig lábbal hárított. Nem történt semmi különös, csak De Gea ismét megmentette a seggünket egy kínos vereségtől. Írj alá, por favor!

Valencia I – 7

Nehéz pozitívumot találni ebben a ..khm… döcögős szezonban, de Tonio teljesítményére idén nem lehet panasz. Bár most jobb oldali védőként számított rá van Gaal, a négyfős védelemben is szinte wing-back szerepkörben tolta, hiszen tulajdonképp egymaga vitte a jobb oldalt. Támadásban semmi extra, egy-két rossz beadás fűződik csak a nevéhez, a jó osztályzatot tehát védőmunkája miatt kapja. Nem csak a hazaiak bal oldali futóját, Cresswellt semlegesítette, hanem honfitársát, Valencia II-t is szerelte párszor, néha nem épp a legfinomabb módszerekkel. Egyébként meg 5 szerelés, 4 labdaszerzés, 4 blokkolt lövés vagy beadás, 3 tisztázás, 2 megnyert és 1 elveszített fejpárbaj. Rafael who?

Jones – 6

Jonesy pontosan úgy játszott tegnap, amilyen az egész eddigi szezonja. Jó-jó, de mégsem az igazi. Nagyobb hibát nem követett el, és akadt egy-két szép belépője (főleg Downing ellenében), valamint tiszteletet parancsoló megmozdulása (Valencia II-t kung-fuzta le), de abban mindenképp ő is saras, hogy a pontrúgások után úgy nagyjából 90%-ban West Ham játékos ért a labdába, Jones pedig közelről nézte ezt, természetesen eléggé természetellenes arcot vágva. Smalling?

Rojo – 6

Egyre több hasonlóságot vélek felfedezni egykori szerbinátorunk és szétvarrt argentin verőlegényünk között. Gyenge kezdés pipa, minekigazoltukőt pipa, belerázódás pipa, túlzott erőbevetés és az ellenfél csatárának lenullázása minden áron – pipa. Legjobban ez talán abban a jelenetben csúcsosodott ki, amikor Rojo (egy rossz labdakezelés után) még félig a földön fekve is akasztotta a megindulni készülő hazai középpályást, természetesen sárgáért cserébe. Jonesnál már említettük, mit is várnánk el még egy középhátvédtől, azt beschmittelhetnénk ide is, hiszen hátvédtársa sem állt a helyzet magaslatán egy-két hazai pontrúgás után. Rocco.

Shaw – 5

Az osztályzat kissé csalóka, hiszen nem lógott ő ki ennyire a védelemből, sőt többször is jól helyezkedett, és előre is meg-megindult. De az utolsó 10 percben összeszedett két (jogos) sárga lapja miatt a végén nem hajthattunk a győztes gólra, hanem időhúzó cserével őriztük az ikszet. Butaság volt, így most Lui azon gondolkodhat, hogy kérjen-e telefonos segítséget a nem túl egyszerű 1 milliós kérdés megválaszolásához, mármint hogy ki kezdjen a Burnley ellen balbunkóban. A) Blackett B) Blind C) Rojo D) Young.

Blind – 6

Ő viszont kifejezetten gyenge volt, pontot érő gólja miatt azonban mégsem húznánk le annyira. Mert hiába nyomták el fizikailag a West Ham középpályásai, hiába nem volt csak 41 jó passza az egész meccsen, hiába emlékeztetett egy félálomban lévő, másnapos Carrickre, ha a végén pont jókor érkezett, és megmutatta csatárainknak, hogyan is kell kihasználni egy helyzetet, a lehető legkiélezettebb helyzetben. Már megint. Louistime.

Rooney – 5

Már rájöttem, miért játszik Wayne középpályást, de nem árulom el nektek. Nem vagyok ilyen genya, csak ezt egy külön posztban szeretném elétek tárni, Szücsi mester hathatós segítségével. Addig maradjunk annyiban, hogy Wayne Rooney csatár, ott is lenne a helye, nem a középpályás gyémánt valamelyik oldalán, de szerintem ezt LvG-n kívül mindenki látja. Hogy ő miért nem, az jó kérdés, és tény hogy Rooney annyira nem is rossz ebben a szerepkörben (kulcspasszokban tegnap Rooney = Januzaj + Di María + Blind), de jelen helyzetünkben nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy kevés világsztárunk egyike, aki történetesen csatár, 90 percen át ne érjen labdába a tizenhatoson belül. Filozofi?

Januzaj – 5

Ha Blindet védekező középpályásnak (mélységi irányítónak, ahogy tetszik) vesszük, akkor ő volt az egyetlen a négyfős gyémánt középpályán, aki az eredeti szerepkörében játszott. Előtte egy csatár, egy eredetileg szélső most éppen kitudjami Di María, meg egy másik szélső, aki Januzaj. Nem csoda, hogy a fiatal belga egyelőre csak keresi a helyét van Gaal csapatában, hiszen a wing-back pozíciót nem neki találták ki, és a középpálya közepén kialakuló hét-nyolc emberes tömörülés sem segít egy olyan játékosnak, akinek terület kell ahhoz, hogy lépéselőnybe kerüljön védőjével szemben. Na jó, tény hogy Janu ezúttal sem választott jó megoldásokat, és lecserélése sem lepett meg senkit, de gyenge napot kifogó támadóink közül még mindig az ő elfutásaiban volt a legtöbb fantázia. Az megvan, hogy 20. születésnapjukig csak Giggs és Ronaldo játszottak több PL-meccset, mint Adnan? Elmacsédásodás?

Di Maria – 4

Lassan kezdek letenni arról, hogy az árcédula hatására olyan játékot várjak Di Maríától, mint a hasonló kategóriájú Sanchez – Fabregas duótól, és néha még az is megfordul a fejemben, hogy kb. Nani is így játszana a két csatár mögött. Ha egyszer újságíró lehetnék egy meccs előtti/utáni sajtótájékoztatón, megkérdezném van Gaalt, hogy szerinte melyik poszton játszik legjobban Di María, de szerintem nem hogy ő, még az argentin rekordigazolás sem tudna erre jó választ adni. A két csatár mögötti poszton kevés az egész meccsen bemutatott 1 kulcspassz (RvP-nek tette ki jobbra a védők mögé), a 10 elkúrt beadás láttán pedig nem csak Valencia, még Bébé is szégyellné magát. Ha ehhez hozzávesszük, hogy annyira önző hogy még a szögletet is kapura tekeri, nyugodt szívvel kijelenthetjük hogy ez bizony egy nagy fos volt, és cserét érdemelt volna. Flop?

Falcao – 4

Ő meg a másik jómadár, aki elvileg világklasszis, a gyakorlatban azonban ennek csak töredékét tudja megmutatni. Oké, hogy küzd, hajt, akar, védekezik, de ha nem képes arra, amiért elvileg tarjuk – lásd még: gólszerzés – akkor semmi keresnivalója itt a közeljövőben. Maholnap 29, sokáig amúgy sem számíthatnánk rá, inkább keressünk egy fiatalabbat, mert egyrészt a 17 meccsen lőtt 4 gólt egy 40 millió fontnál olcsóbbra értékelt játékos (pl. Welbeck) is hozná, másrészt egy kis sebesség sem ártana előre, és annak az RvP – Falcao kettőssel igencsak híján vagyunk. De néha még az sem kéne, csak beverni a ziccereket, mondjuk hét méterről egy tehetetlen kapussal szemben. Vagy túl nagy elvárás ez a világ egyik legjobb csatárától?

van Persie – 5

Ő sem jeleskedett a helyzetkihasználásban, bár legalább a kaput sikerült eltalálnia egyszer-kétszer (háromszor, egészen pontosan). Rögtön az elején gólt szerezhetett volna, de az Arsenalos évek tiszteletére Songtól kapott ajándék labdánál beérték, majd Di María kiugratásánál kisodródva, és kicsit később a másik oldalról, jobb helyzetből is Adrianba lőtt. Legszebb megmozdulása a Falcao elé emelt “gólpassz” volt, legsuttyóbb meg a Tomkins ellen kiosztott ütés, amiért simán kaphatott volna sárgát is akár. Ő sem az igazi idén, pedig ha valaki, akkor ő aztán tényleg mindig a saját pozíciójában játszik. Meddig?

Fellaini – 6

Ha csak közvetve is, de szerepet játszott a gólukban, mivel Jenkinson előle tisztázott éppen Blind elé. Fél gólpasszokat nem szoktak feljegyezni, gólhelyzeteket viszont mi igen, ezért nem mehetünk el szó nélkül az üres kapu fölé fejelt, valamint az Adrian által kitornászott alsó sarkos lövése mellett. Csatár?

Smalling – 0

Rövid szereplése alatt pontosan ugyanannyi kulcspassza volt, mint Blindnek, illetve Rooney kapura tartó lövéseinek számát is sikerült lemásolnia. Az osztályzata is éppen ennyi.

van Gaal – 4

Nem akarom hosszúra nyújtani, de az első, mindössze négybetűs gondolatomat mindenképp kiegészíteném. Gondolkodtam rajta, hogy a Family Guy híradósaihoz hasonlóan indítok egy “Az bassza igazán a csőröm…” rovatot, természetesen LvG húzásait elemezve. Már túltettem magam azon, hogy akárhogyan áll a csapat, Lui ugyanúgy jegyzetel, hogy néhány játékost rendszeresen idegen pozícióban játszat, vagy hogy nem képes beismerni a hibáit. Az a gond, hogy minden egyes (rosszul sikerült) meccs közben újabb dolgok merülnek fel. Vajon mi értelme volt a köztudottan erőfocit játszó West Ham ellen a Blind-Rooney-Januzaj-Di María középpályának? Vagy két ugyanolyan típusú csatárt erőltetni végig? Miért nem lehetett belenyúlni a meccsbe akkor, mikor hátrányban éppen nyomtunk és beszorítottuk a West Hamet? Tényleg az a nagy edzői húzás, hogy felküldjük Fellainit target mannek? Szopóra állunk, és cserélünk egyet a 90. percig? Aztán meg még egyet, hogy tudjuk tartani a döntetlent? Á, abba is hagyom, megérteni úgysem fogom ezt a van Gaal filozófiát, de ha ilyen semmilyen játékot hozunk a szezon további részében, akkor lassan nézni sem.