Mozgalmas egy nap, az már biztos. De ha egyszer Európa-szerte ma este zárul az átigazolási piac, akkor bizony ünnepnapon is dolgozni kell, akár éjszakába nyúlóan is. Este 11 óráig bármi megtörténhet, és a menedzser által összeírt listán lévő nevektől is meg kell szabadulnia a klubnak. Hétfő van, bank holiday, országszerte senki sem dolgozik. Akár a családdal is tölthetném a napot, kiruccanhatnánk Dorsetbe ebben a remek időben. Szerencsére Isabelle már hozzászokott az augusztus végi hajtáshoz, és nem gondol olyasmikre, hogy Giggsékkel járnánk kurvázni ilyentájt. De nagyon megértő, és szükségem is van a támogatására az ilyen napok után, amikor Mendes- meg Perez-féle nagyhalakkal kell tárgyalni. Csak azt nem érti, ha én vagyok az igazgató, miért vannak még felettem mások is, akik döntéseket hoznak. De ez egy ilyen szakma. Az edző vázolja az elképzeléseit, felír néhány nevet, én pedig elvégzem a piszkos munkát. Ha esetleg túl sokat kérnek… hoppá, csörög is a telefon, talán éppen Mendes lesz a vonal másik végén.

– Woodward Úr, fontos hívás, Sir Alex keresi.
– Nem mondta, hogy mit akar?
– Azt nem, de én az ön helyében nem várakoztatnám, elég zaklatottnak tűnt.
– Kapcsolja, kérem!
– Kapcsolom a kettesen.
– Köszönöm, Janice!

– Főnök, miben állhatok a rendelkezésére?
– Ed, most azonnal gyere az irodámba, beszélnünk kell.
– Na de főnök, ma zárul az átigazolási szezon Európában, függőben lévő üzleteink vannak és bármikor befuthat egy ajánlat…
– Akkor hozd magaddal minden kütyüdet, szólj a többieknek hogy fontos tárgyalásod van, és ne zavarjanak.

– Sir Alex!
– Ed, helyezd magad kényelembe. Egy pohár vörösbort esetleg?
– Köszönöm, de még rengeteget kell dolgoznom ma, átigazolási szezon vége van és…
– 2004-es Château Lafleur, tudom hogy odavagy a bordeaux-i borokért.
– Egy pohárral talán nem árthat meg.
– Nos, Eddie, hogyan teljesítünk az átigazolási piacon?
– Eddig remekül, érkezett Memphis, Schneiderlin, Bastian…
– Tudod, hogy nem erre vagyok kíváncsi.
– De Gea?
– Igen, De Gea érdekel. Hogy mi lesz vele.
– Megegyeztünk a Real Madriddal. 29 millió fontot fizetnek, és mellé még megkapjuk Costa Rica válogatott kapusát, Navast is. Nemrég küldték el a dokumentumokat, átnéztem, elküldtem az ügyvédeknek is átvizsgálásra, minden okésnak tűnik. Még meg kell egyeznünk Navassal, vissza kell küldenünk a fájlokat Madridba, fel kell töltenünk a dokumentumokat a szövetségek honlapjára, orvosit kell szerveznünk Carringtonba, ki kell szivárogtatnunk a sajtónak néhány részletet, de minden cucc itt van a laptopomon, nagyjából késő estére mindennel megleszünk.

– Remek, Eddie, nagyon alapos munkát végeztél, de hadd meséljek el egy történetet. Még egy kis bort? Ugyan már, az első pohárral is hamar végeztél, semmi kétség hogy kérsz még egyet. Itt van, töltök, ne szégyenlősködj! Na szóval, a történet. Emlékszel amikor tavaly megnyertem a házi golfbajnokságot? Tudod, miért történt az?
– Mert a Főnök nagyon jó játékos?
– Eddie, nem a feleséged vagyok hogy bókolgass nekem. Tudom, hogy azt gondolod, azért nyertem mert a többiek hagyták nyerni a vén faszt.
– Fel sem merült bennem ilyesmi.
– De láttam a szemedben, hogy nem is őszintén mondtad. Nem is vagyok jó játékos, igaz, rossz sem. A lényeg az alázat, az alaposság és a motiváció, ahogy hozzáállsz a dolgokhoz. Azért nyertem meg a tornát, mert én akartam legjobban az első helyet. Sosem szabad megelégedned a középszerrel, Eddie. Ha valahol, akárhol elindulsz, legyen az akár egy semmit sem jelentő házi golfbajnokság, nyerned kell. Ez az a filozófia, amit el kell sajátítanod, ha a Manchester Unitedet vezeted. És ez az, ami belőled, úgy néz ki, hiányzik.
– Lehet hogy csak a bor miatt, Főnök, de nem igazán értem, hová akar kilyukadni.

– Mert még nem fejeztem be. Adott egy világklasszis kapus…
– David?
– Persze hogy David, baszd meg, szerinted kiről szól ez az egész beszélgetés? Ne idegesíts fel, Eddie, ismerlek mióta az alagsorban dolgoztál a könyvelésen, nem voltál te mindig ilyen értetlen gyerek. Szóval szerinted David a világ egyik legjobb kapusa?
– Igen, top3.
– És ez a másik srác akit cserébe hoznánk?
– Ő nem, de attól még nagyon jó kapus.
– Látod, Eddie, erről beszélek. Kurvára nem mindegy, hogy a legjobbat akarod, vagy megelégszel a középszerrel. De Gea a világ egyik legjobbja, a szurkolóink őt választották az év játékosának, kétszer is. Te meg lecserélnéd őt egy ilyen zsákbamacskára. Costa Rica, az amúgy is mi a fasz, valami spanyol üdülőfalu? Jézusom, Eddie, te tényleg ezt szeretnéd?
– Mindenkinek így lesz a legjobb…
– Az, hogy kinek mi a legjobb, nem érdekel. És téged se érdekeljen. Az a lényeg, hogy a Manchester Unitednek mi a legjobb. Emlékszel a tavalyi ‘Pool elleni meccsre?
– David mentette meg a seggünket.
– Mint ahogyan most is ezt fogja tenni, a következő meccsünkön. Mi pedig mindent megteszünk azért, hogy ez így is legyen.
– De már minden le van zsírozva, nem hátrálhatunk ki belőle.

– Na akkor hadd fejezzem be a történetet. Látod a polcon azt a kupát? Azt nyertem a golfbajnokságon. És látod, mi van mellette a falon?
– Egy golfütő.
– Nem is akármilyen golfütő. Rory McIlroytól kaptam. Hadd mutassam meg. Itt van az aláírása is, láthatod. Sir Alexnek, az igazi vezetőnek – Rory. Akkor kaptam tőle, amikor a csapatának motivációs beszédet tartottam a Ryder Cup előtt. Mikor átadta, megbeszéltük hogy segít nekem fejleszteni a technikámon. Pár délutánt eltöltöttünk a Manchesteri Golf Klubban, és ez az, ami miatt megnyertem a tornát.
– Remek történet, Főnök, de hogy jön ez a De Gea üzlethez?
– Úgy, Eddie, hogy sosem szégyen tanulni a legjobbaktól. Bármennyire is királynak hiszed magad, mindig lesz amiben akadnak majd nálad jobbak. És ha fejlődni szeretnél, kérj segítséget olyantól, aki már bizonyított.
– Még mindig nem igazán értem.
– Nekem például mindig is szörnyű volt a kezdő ütésem. Vagy túl röviden kezdtem, vagy horizontálisan tévesztettem célt, a lényeg hogy Rory tanácsai sokat segítettek. Például így beállsz merőlegesen a labda mellé, egyenes kar, próbalendítés, nagy lóba…
– Főnök, igazán nem akarom félbeszakítani, de nem biztos hogy jó ötlet az irodában hadonászni azzal az ütővel. Még leveri a bort az asztalról.
– Igen, könnyen előfordulhat, hogy valamit széttörök itt hadonászva két pohár bor után. Például ezt a laptopot itt. Könnyen lehet, hogy rásuhintok egyet, és így széttörik a képernyője. Meg még egyet, és a billentyűzetnek is annyi. Meg még egyet, kettőt…
– Főnök, ne! A laptopom! Most így hogyan fogom…

– Most már érted, Eddie?
– Azt hiszem, igen. Csak azt nem tudom, mit mondjunk a sajtónak. Azt ugye mégsem mondhatom, hogy azért nem jött létre az üzlet, mert Sir Alex Ferguson egy golfütővel szétverte a laptopomat.
– Ne is, mert a következő amit szétverek, a Ferrarid lesz. Találj ki valamit, okos gyerek vagy te. Azt hiszed, akikkel üzletelsz, igazat mondanak? Mendes, Levy, Perez, Abramovics, ezek mind lopnak, csalnak, hazudnak. Ezek nem japán üdítőgyárosok, mint akikkel eddig üzleteltél. Nagyban játszanak, igazi gecik. És Eddie, sajnos neked is azzá kell válnod, ha meg akarsz maradni ebben a bizniszben. De tanulhatsz a legjobbtól.
– Hívjam fel David Gillt?
– Biztos vagyok benne, hogy jó ötletekkel tud majd szolgálni. Persze csak ha előbb kifejted neki, miért érte meg eladni Rafaelt két csomag rágóért.
– És mi lesz van Gaallal?
– Látod azt a ’71-es Leroy burgundit a kis asztalon? A fánkok mellett? Na az Louis kedvenc vörösbora.