Zsófia szeretése – Mérkőzések a gondolataim margójára

Befutott postaládánkban egy igazán elmélkedős vendégposzt, EZS mesteri alkotásai után egy hosszabb, mélyebb elemzés következik clacka nevű kommentelőnktől. Fogadjátok sok szeretettel!

0-wk__louis_van_gaal_als_jesus_beeld1

Tegnap azon kaptam magam, hogy el-elkapcsolok a mérkőzésről, és azt próbálom meg kideríteni, hogy a magyar ongány fogadási oldalnak hány percre van szüksége egy élőben megtett sikeres fogadás jóváírásához (jelzem, sikerült a kétes rekordot jelentő 50 perc fölé menni). Valószínűleg ennek az állhat a hátterében, hogy nekem nem szívszerelmem a filozófia, olyannyira nem, hogy egyetemi közismereti tárgyként is rendesen meggyűlt vele a bajom, és most is besokallhattam tőle. Utólag viszont elszégyelltem magam állhatatlanságom miatt, és gyötrő bűntudatom enyhítésére megpróbáltam utánajárni eme filozófia lényegének (das Wesen). Lássuk, mire jutottam!

Van Gaal, a pragmatikus filozófus: A haszonelvűséget és célirányultságot szem előtt tartó irányzat szellemének megfelelően valós előnyt kell feltételeznünk csapatunk játéka mögött, amire az elmúlt három 0:0 adott magyarázatot. De Gea szerződésében minden bizonnyal szerepel egy olyan kitétel, miszerint a maradásához Lajos (nem genti) köteles olyan taktikát kidolgozni, amelyben David minden labdás játék tekintetében clean sheet rekordot állíthat fel. Csak jelzem, hogy mivel spanyol hálóőrünk arra álmában sem gondolt volna, hogy e feltétel teljesülése érdekében lemondunk a gólszerzésről, hozzá kell szoknia a gondolathoz, hogy évekre bebetonozta magát a legstabilabb PL középcsapat kezdőjébe…

Van Gaal, a buddhista: Arra, hogy csapatunk idén lelki-szellemi megújuláson átmenve új érzülettel és gondolkodásmóddal lép pályára, több jel is utal. Íme, néhány ezek közül:

– A békés 0:0-k tömkelege: A minden élőlény életét tiszteletben tartó és mások nem bántására törekvő magatartás, az „élni és élni hagyni” alapelv érvényesítésére a legmegfelelőbb eszköz a támadás Gandhi szelleméhez méltó feladása, az ezzel elérhető lehető legjobb eredmény pedig a gól nélküli döntetlen.

74674190_vangaal_getty

– Wayne végleges megszelídülése, békés bóklászása, már-már legelészése a pályán (ide kapcsolható az a járulékos, ámbár nem mellékes hipotézis, miszerint van Gaal félreértve és pozitívan értelmezve a „tehenesek” kifejezést azt egyfajta ideálként állítja a játékosai elé).

– Van Gaal Buddha-szoborként való üldögélése a kispadon és sajtótájékoztatókon sugárzott abszolút nyugalma.

Van Gaal, a sztoikus: Ez a hipotézis az előbbi felvetés utolsó alponjának egy lehetséges másik értelmezéséből indul ki. Eszerint hollandosunk belenyugvással és elfogadással viseltetik az élet olyan hívságos dolgai mint a győzelem, sikerek, trófeák iránt, és feladja az eleve feleslegesnek ítélt és önmagában is inkább nevetségesnek ható küzdés elvét. Mottójához („Ez a PL, ez pedig én vagyok, lássuk, mire megyünk egymással!”) hű maradva mérkőzés közben sem tesz felesleges mozdulatokat, és megpróbál nem résztvevő, hanem semleges megfigyelőként eligazodni az őt körülvevő eseményekben.

Van Gaal, az idealista: Az ambiciózus holland a tökéletességet keresve már-már elérhetetlen ideákat hajszol. A blog művelt olvasói pontosan tudják, hogy mivel a kör a maga teljes szimmetriájával a tökéletesség tökéletes szimbóluma, a két kör, azaz a 0:0 (dupla nulla) a létezés legtökéletesebb végpontjának tekinthető. Ergo ennek szellemében Lajos egyfolytában ennek elérésére törekszik.

Van Gaal, a dialektikus gondolkodó: Van Gaal az ellentmondások vagy ellentétek egységének létrehozását vagy legalábbis kiküszöbölését megcélozva próbál olyan sajátos entitást létrehozni a Manchester Unitednél, amely leginkább az „olaszos Barcelona” vagy a „támadó catenaccio” névvel írható le.

LVG

Van Gaal, a tagadás filozófusa: Lajos arra tette fel az életét, hogy cáfoljon egy közkeletű, ám de eddig még sosem vizsgált és igazolt, így tudományosan nem komolyan vehető tézist, mégpedig azt, miszerint „a futballt gólra játsszák”. Az eddig ezt a felületes és reflektálatlan filozófiát képviselő Manchester United pedig a legalkalmasabb terep az antitézis látványos felállítására és gyakorlati megvizsgálására. Vizsgálati eszköze kiválasztásakor a Mester számára fontos referenciapontként szolgált a José Mourinho által kidolgozott, ám számára félutas „buszos Chelsea” koncepció.

Van Gaal, a Jedi-hívő: Korunk pluralisztikus világában és a SW univerzum reményteljesebb feltámasztásának küszöbén (Ó, azok a baljós árnyak, csak azokat feledném!) nem zárkózhatunk el attól a feltevéstől, miszerint a padunkon igazából Lui-Wan Kenobe és Qui-Gon Giggs ül (elnézést a mester-padawan reláció megfordításáért!), és hagyják, hogy az Erő (Nyugod Erő?) járja át a csapatot, amely harmonikus együttmozgása során egyszer csak megérzi a kínálkozó lehetőséget… Ha viszont így van, én csupán annyit mondhatok – és talán nem csak a saját nevemben: „Nem ez az a futball, amit keresünk!”

star-wars-the-man-united-force-a-300x169