“Csak Te meg én,
A szakadék peremén,
Dúdolj egy dalt, ez az utolsó perc!”
Ákos sorait morzsolva indulunk el most képzeletben Németországba, a Bajnokok Ligája 6. fordulóját lejátszani a Wolfsburg csapata ellen és mivel mind a két csapat méretesen benne van a lecsóban, ezért igazi ki-ki csatára van kilátás. A Farkasok vereséggel jó eséllyel búcsúznának, ahogy számunkra is nagyon egyértelmű, hogy a döntetlen minden bizonnyal csak az Európa Ligára lenne elég. Németországban azonban elég hibátlanul muzsikál a csapat mostanság, hamarosan erről is ejtünk szót.
Szóval azt hiszem mindannyian szeretnénk még idén látni a nevünket azokból a bizonyos gömbökből kihúzva a BL logóval, akkor bizony seggére kell csapni zöld-fehér riválisunknak és szerintem ez sikerülni is fog. Ha az akkor német bajnok Wolfsburg a Gibson, Nani, Anderson középpályával és Carrick hathatós középhátvéd munkájával is el lett verve idegenben, akkor ilyen gondjaink ma sem lehetnek csapatunknak. Owen triplája pedig úgy beégett az agyunkba, hogy még most sem fogjuk fel egyáltalán hogyan is lett ő a Manchester United játékosa. Dzeko is ekkor látta be, hogy talán érdemes lenne egyszer Manchesterben futballozni, bár végül annak rossz végén kötött ki a bosnyák.
Egy évvel később a Schalke-t picsáztuk el olyan álomfocival az elődöntőben, hogy még maga Ferguson is kinevette a Neuer vezette kéket (bizonyíték a videó végén). A Giggs-Rooney vezette csapat álomszerű gólokkal kergette Münchenbe az azóta gyakran középhátvédet játszó portást, na de ez már egy másik történet.
De ezzel még nem volt vége, a rettegett Moyes éra időszakában a Leverkusen nem úszta meg öt alatt. Aranylábú srácaink nagyon dühbe gurultak és keményen helyben hagyták a gyógyszergyáriakat, akiken ezt követően memóriaromboló medicinákat teszteltek, hogy soha ne jussanak eszükbe ezek a traumatikus pillanatok.
Persze könnyen lehet mondani, hogy manapság más a helyzet, azonban a lét a tét és ilyen esetben azért joggal és okkal bízhatunk abban, hogy a srácok összeszedik magukat és a győzelemmel a csoportelsőséget is beseprik.
Mesterünk elég széles bázisra nem számíthat a találkozón. Az utazókeretben nincs benne Rojo, Jones vagy Herrera sem, ráadásul Schneiderlin sem jött rendbe, így könnyen előfordulhat, hogy a Schweinsteiger, Carrick duó mellett, Fellaini ismételten a támadónégyesben kap helyet.
Természetesen Rooney sincs (ezért Liverpoolban néz Everton meccset a fiával), ez viszont koránt sem biztos, hogy szomorúságra ad okot, hiszen a West Ham United ellen Lingard és Martial is remekül mozgott, igaz amíg a helyzetek befejezése ilyen gyengus, addig könnyen bajban lehet a csapat. Depay ultra motivált belépője mostanság rendszeressé vált, így talán nem reménytelen, hogy holland titánunk lábában is legyen egy nagyon értékes találat estére. Young is jó eséllyel a védelem valamelyik oldalán bizonyíthat majd.
A kiesés azért is lenne elég fájó, mert a Thursday Nights in Azerbaijan (by reelbeba) valóban nem tenne jót a csapat terhelésének. Igaz, ha nem vesszük túl komolyan magunkat és még néhány fiatalt is beeresztünk a mély vízbe, annak még akár pozitív hozadékai is lehetnek. Természetesen azonban jobb lenne februárban a Gent ellen készülni a nyolcaddöntőre. Az előzetesen könnyűnek vélt csoportban tettük nehézzé a saját helyzetünket. A PSV elleni sokk okozta vereség, a moszkvai alibifoci és a hollandok elleni visszavágón az akarat hiánya miatt szorult kényszerpályára a csapat, bízunk benne, hogy sikerül ez a csorbát kiküszöbölni.
Mindezek mellett azt is megtudtunk, hogy az FA Kupa harmadik fordulójában a Sheffield United hazai pályán lesz ellenfelünk. Indul a menetelés egy újabb sorozatban. Glory-Glory ManUnited!