Az utolsó szalmaszálba igyekszik belemarkolni csapatunk, már ami a 2015-16-os idényt illeti. A gond ezzel pusztán annyi, hogy 2013 májusa óta érdemben nem igazán kaparásztunk semmi iránt és talán az előző két szezont még tudjuk mivel magyarázni, de itt már nincs válaszunk igazából semmire. A West Ham United elleni FA Kupa negyeddöntő újrajátszás után pedig még mindig van egy utolsó utáni szalmaszál, ez pedig a bajnokság 4. helye, de most jobb, ha a kupaküzdelemre fókuszálunk.

A szezon alighanem legfrusztrálóbb mérkőzése a West Ham United elleni találkozó volt az Old Traffordon, ahol a szezon megmentésére fókuszálva kellett volna értékelhető focit nyújtani, de sajnos ez nem sikerült. Majd jött Payet, aztán pedig a közös szorulásos erőlködés a pályán, amiből legalább a döntetlen összejött. A mérkőzés után Louis van Gaal ismételten agyzsibbasztó nyilatkozatban a csapat „passion”-jét dicsérte és kifejtette, hogy nem olyan szar eredmény ez, különben is csütörtökön még Európa Ligát játszottunk, bezzeg Bilic okos volt és már tavaly kizúgtak az egész sorozatból időben.

Az előjelek pedig valljuk be, hogy finoman szólva most is elég kérdőjelesek. Wayne Rooney még egészen biztosan nem tér vissza, hiszen csapatkapitányunk a kopaszok között csillogtatta tudását hétfőn, de így járt McNair is, bár nem igazán értem ő hogyan kerül a képbe, hiszen a szezonban fikarcnyi lehetőséget sem kapott a nagycsapatban, szóval lépjünk tovább. Hasonló a helyzet Jones és CBJ esetében, hiszen ők is kezdőként léptek pályára a hét első napján a csikóknál. Szóval Blind és Smalling is egészen biztosan kezdenek. Blind pedig minden igyekezete ellenére sem nagyon hozza azt, amire egy középhátvédtől szükségünk lenne.

Megpillantva a hétfői team sheet papírkát arra gondoltam, hogy nálunk a team shit szóösszetételt is nyugodtan lehetne használni. Különösen igaz ez akkor, ha a kezdőben újra helyet kap Fellaini és Darmian is, akik finoman szólva sem örvendenek túl nagy népszerűségnek manapság a Manchester United szurkolói körében és mi ezt teljesen meg is értjük. Az olasz ráadásul szinte biztosan kezd, hiszen Fosu-Mensah nem fog tudni visszatérni a kezdőbe. Igaz Valencia, olyan mint az ötös lottó, még bármikor bejöhet. Hollandunkból pedig azt is kinézzük, hogy Ashley Young a csatárposzt helyett ezúttal mondjuk, balhátvédként kerül bevetésre. Fellaini esélyei is pusztán azért nőttek meg a kezdőbe kerülésre, mert Giggs, van Gaal aktuális sudokujának alá véste már a Spurs meccs előtt, hogy „Főnök, Andy Carroll triplázott tegnap. Stop.” Ráadásul Carrick az elmúlt öt mérkőzésen kezdő volt, de Schneiderlin is harmadik mérkőzését hozta zsinórban, igaz a francia jóval kipihentebb és fiatalabb, mint Michael.

Hogy Herrera miként fogja megélni, hogy életében 20 válogatottságot nem fog összehozni a spanyol címeres mezben, az nem tudom, de 2016-ban aligha látjuk majd a pályán szaladgálni piros, sárga kockás trikóban. Louis van Gaal pedig olyan mélységekig kezdett el ragaszkodni a Martial, Lingard, Mata – Rashford formációhoz, hogy őszintén meg lennénk lepve, ha másnak is sikerülne helyet szorítani ebben a csodálatos magban. Nehéz eldönteni, hogy melyik játékos lett a legjobban rongyosra játszatva és kinek járna ki előbb a pihenés. A válasz persze alighanem Martial lenne, de akkor még annyi veszély sem lenne a játékunkban, mint ami eddig. Elgondolkodtató adat, hogy az elmúlt 8 találkozón mindössze 5 (!) találatot szerzett csapatunk, ebből hármat pedig a francia személyesen vállalt magára. Most viszont a továbbjutáshoz alighanem illene gólokat szerezni, hiszen a West Ham United egyrészt bivalyerős hazai környezetben, másrészt pedig az elmúlt 5 hazai mérkőzésükön 9 gólt szereztek, olyan ellenfelek ellen, mint a Tottenham Hotspur vagy az Arsenal.

Sakho kiesése talán fejfájást okozhat a Kalapácsosoknak, viszont jó eséllyel visszatérhet Song, ami viszont egyértelmű pozitívum a londoniak számára. Az ugyan messzemenően jó kérdés, hogy Bilic mit gondol az FA Kupa küzdelmeiről, hiszen a negyedik helyet alighanem ő is előrébb valónak tekinti, mint az első számú angol kupasorozatot, de azért ez mégsem egy Ligakupa és ez azért igazán csábító lehet a horvát menedzser és csapata számára. Ráadásul a West Ham 1980-ban nyert utoljára FA Kupát, 1981-ben Ligakupát és 1999-ben egy Intertotó Kupát. Utóbbiban ráadásul három gárda egyszerre nyerte meg a sorozatot és folytathatta tovább küzdelmeit, ezt tehát inkább bele se számoljuk az emlegetett lajstromok sorába. Szóval a piros-kékek szurkolói aligha bánnának egy igazi sikert, különösen visszagondolva a 10 évvel ezelőtti fájó FA Kupa vereségre a döntőben.

Nehéz lenne megmondani, hogy mire számítsunk, de jobb, ha összetesszük a két kezünket és várakozó álláspontra helyezkedünk és ezen túl is járjunk el rendesen a templomba a vasárnapi plázázást megelőzően. Glory-Glory ManUnited!