Megannyi végigszenvedett 90 perc és kilátástalan foci után végre újra élvezhető United-meccset láttunk, és ez ebben a szezonban még akkor is feldobna minket, ha nem éppen az FA Kupa elődöntőjében történt volna mindez. De ott történt, így Martial Fergie-time, izé, Louis-time-ban szerzett gólja még katartikusabb élményt nyújtott. A győzelem értékéből még az sem von le semmit, hogy ellenfelünk a középszarrá kövült Everton volt, hiszen a második félidőben Martinezék is megrázták magukat, és az első játékrészben látottakkal ellentétben még focizni is szerettek volna. Ünneplésből sosem elég, osztályzáshoz meg sosem késő, a kiosztott érdemjegyek alapján meg döntsétek el ti, hogy a DDG-Fella-Marci hármasból kinek is járna a meccs embere trófea.

De Gea – 8

Az elején akadt egy-két meleg helyzet a kapunk előtt, de amikor már Dávidon is túljutott a labda (meg Lukaku is), akkor visszaérő csékánk játszott vészkapust. Túlzottan sok komoly védeni valója nem akadt, mégis neki köszönhetjük, hogy az Everton nem jött vissza még hamarabb a meccsbe. Lukaku tizije nem feltétlenül volt egy rosszul végrehajtott darab, DDG viszont telepatikus képességeit is bevetve gyönyörűen tenyerelte ki a jobb oldalára érkező lövést. Az eset egy másik klasszikus FA Kupa elődöntőt juttatott eszembe, amikor Schmeichel szedte ki Bergkamp büntetőjét, hogy aztán a hosszabbításban jöhessen a Giggs-csoda. Ez a védés ugyan kevésbé drámai körülmények között zajlott, de így is kulcsmomentumnak bizonyult, hogy aztán mehessen a party like it’s 1999.

Fosu-Mensah – 5

Holland barátunk annyira új a csapatban, hogy osztályzás-szinten még nem alakítottunk ki számára könnyen megjegyezhető (és leírható) beceneveket, vagy még az is lehet hogy mostanában nem igazán törődtünk az érdemjegyek kiosztásával. A Fosu elég pejoratív, a TFM túl politikaielemzős, a becsületes neve meg elég hosszú, így maradjunk a Timmy-nél. Szóval Timmy talán eddigi legrosszabb meccsét játszotta United-mezben, sajnos cseréje abszolút jogosnak bizonyult, és nem feltétlenül az összehozott büntető miatt. Már az első Everton-helyzetben nyakig benne volt, és igen gyakran elkalandozott a helyéről is, ráadásul néha nem éppen jobbhátvédes megoldásokat választott, amiért Rooney még az első játékrész végén jól le is üvöltötte a haját. Aztán a tizi, ami igazából egy gyönyörű szerelés volt, igaz, elég kockázatos, már amennyiben a hülyebíró faktorra kockázatként tekintünk. Timmy pedig hiába vágott olyan arcot, mint amikor a hattyúk sírnak, majdnem elment rajta a meccs. Reméljük, hogy van Gaal ezúttal tesitanári énjének a jobbik arcát mutatja, és TFM nem jut a nagy hiba utáni mellőzöttség varelai sorsára, mert jóval több van benne ennél.

Smalling – 6

Mike ismét gólt szerzett, igaz, ettől most ő is és mi is eltekintettünk volna. Egyébként sem volt könnyű dolga az Everton belga paciszexualizáló csatárával, Lukaku két esetben is csúnyán otthagyta az ehhez nem igazán szokott Smallingot, aki amúgy az esetek többségében még időben megállította a veszélyt. Hogy aztán igazi veszély nélkül szerezzen öngólt, hiszen ha csak simán beleteszi a bal lábát Delafő (vagy ki a pöcs) beadásába, nem pedig jobb lábbal akar tisztázni, akkor a jelenet még a legbővebb összefoglalóba sem fért volna be. Így viszont alighanem ő volt a legboldogabb a győztes gólunk után, jár tőle Marci homlokára a csók.

Blind – 6

Rezignáltan vettük tudomásul idén, hogy történjen bármi, egészséges lehet szinte minden védőnk, játszhatunk három meccset egy héten, vagy akár lila eső is eshet, Blind akkor is középhátvéd. Mindig. Most is azt játszott, igazából semmi extrát nem mutatva, de ez már fejlődésnek nevezhető az ősszel-télen látottakhoz képest. Tudtuk, hogy sem testtömegben, sem gyorsaságban nem képes felvenni Lukakuval a versenyt, de szerencsére ezt Lajos is tudta, így igen kevésszer fordulhatott párharc kettejük között.

Rojo – 6

Szinte hibátlan első félidőt gyengébb második követett széjjelvarrt balbunkónk számára, aki az első 45 percben úgy vette le a szebb napokat is látott Lennont a pályáról, hogy még előrefelé kalandozni is maradt ideje. Az ex-spursös jobbszélső többször is olyan mindenszar! arckifejezéssel nyugtázta Rojo goromba szereléseit, majd az Everton-szurkolók „Vedd le!” követeléseit meghallva Martinez is levette őt a pályáról, átadva helyét az exbarcás gyereknek, aki egy gólpassznyival jobban játszott, és inkább meg sem kérdeznénk argentin balhátvédünket, hogy épp mit csinált az ominózus esetnél.

Carrick – 6

Akárcsak Rojora, rá is igaz, hogy ellentétes félidőket játszott. A láthatatlan ember szerepének jó és rossz oldalát is megmutatta, hiszen a szünet előtt észrevétlenül és nyugodtan vezényelte jól működő védelmi alakzatunkat, utána viszont észrevétlenül és nyugodtan engedte el maga mellett az ellenfél támadásait. LvG most már jól láthatóan csak az igazán fontos meccsekre teszi be MC-t, és nem tudjuk hogy ez vajon csak az öregedéssel járó új idők jele, vagy tényleg ennyit lassul-e a játékunk ha Carrick áll a csapat közepén. Az ideális forgatókönyv az lenne, ha eddigi érdemei elismerése mellett, a gyűjteményéből még hiányzó FA Kupa serlegének emelgetésével búcsút intene az Old Traffordnak. Mármint Carrick.

Rooney – 7

Ó, mily’ esendő a rajongói lélek, mely hajlandó eldobni a múltat, és képes feláldozni egykori múzsáját a múlandó jelen és a bizonytalan jövő oltárán, pedig még a világ leggyönyörűbb lánya is megöregszik egyszer – írnánk, ha mondjuk Shakespeare- vagy Arsenal- blog lennénk, de tény, hogy néha mi is szerkesztőségileg túllőttünk a célon Wayne-fikázásban. Na de ez már a múlté, hiszen úgy tűnik, hogy Rooney visszatérése után is ott folytatja 2016-ban, ahol a sérülése előtt. Gólt ugyan most nem szerzett, de nem is feltétlenül ez volt a dolga, hanem osztogatni a pontos labdákat a középpályáról. Ezt meg is tette, még gólpassz is állhatna a neve mellett, ha Lingard nem balfaszkodta volna el a védők felett átszálló tűpontos indítását. Mégsem ez volt Rooney legemlékezetesebb megmozdulása a meccsen, hanem a gólvonalról történő tisztázása, amelyet nyugodtan nevezhetünk önfeláldozónak, hiszen fejese után elég csúnyán rácsavarodott a kapufára. A mostanában megszokottnál jobban fel volt pörögve, sárga lapját is emiatt kapta, illetve az alább is látható mozdulatsorok egyikéért. Úgy tűnik, tényleg az Öregnek lesz igaza, és 30 felett szép lassan középpályás válik Wayne-ből? 

Fellaini – 8

Ha szegény Fosuról azt írtuk, hogy eddigi leggyengébb United-meccsén van túl, Fellaininál meg kell említenünk, hogy talán az eddigi legjobbon. Vezető gól (ballal, kapásból), egy gólba tartó de Jagielka keze által blokkolt lövés, és egy fantasztikus blokk a saját kapu előtt. Rájöttünk, hogy Fella külön fajt képez a középpályások között, hiszen nem húzható rá sem a védekező középpályás, sem a mélységi irányító, sem a box-to-box szerepkör. Sőt, utóbbival éppen ellentétes módon a két tizenhatos között durváskodáson kívül nagyjából semmire sem jó Fella, és mivel csatárnak és hátvédnek sem neveznénk, megalkotjuk a box only midfielder kifejezést, mert a kapuk előtt tényleg hasznos. Na de, viccet félretéve, akármennyire is suta és taktikailag képzetlen belga fánk, azért akarásával és XXL méretével néha igencsak hasznára tud válni a csapatnak, mint azt láthattuk szombaton is. Sexy MF.

Lingard – 6

Van Gaal regnálásának egyik pozitív hozadéka, hogy megadja a lehetőséget a fiataloknak. Az idei szezonban az akadémiáról előkerülő gyémántok és gyöngyök közül azonban talán az egyik legfakóbbat erőlteti legjobban Lajos. Lingard több pozícióban is bevethető, és valószínűleg érti a filozofit, más megoldást nem találtunk arra, miért is játszott január óta 23 (!) meccsen a fiatal Jesse, akinek teljesítménye talán nem indokolná a kirobbanthatatlanságát. Most is inkább lefelé lógott ki, helyzetkihasználásban mindenképp, de a társakat sem halmozta el gól- vagy kulcspasszokkal. Szép-szép, ahogyan Rashforddal megértik egymást, de egyszer már tényleg megkérdeznénk Lajost, vajon mi tartja Lingardot állandóan csapatban mások (Mata, Young, Pereira, stb.) kárára. 

Rashford – 7

Őt viszont elnéznénk többször is még ebben a szezonban, meg a következőben, meg az azutániban is, és így tovább. Kicsit még csiszolatlan, kissé szeleburdi, és néha talán az arca is túl nagy, de az már most látszik, hogy Rashford nem csak egy egyszezonos csoda lesz. Akárcsak Fellaini, ő is indokolatlanul sokszor érinti egy bizonyos testrészével a labdát, csak míg Fellánál a chest control a menő, Marcus inkább a backheel technikában hisz. Kíméletlen befejezőként ismerhettük meg, majd rájöttünk hogy cselezni is tud, a kupaelődöntőben pedig megmutatta, hogy korát meghazudtoló módon tudja tartani a labdát elöl. Angol válogatott lesz, bárki meglássa, de nyárig lehetőleg tartsák távol tőle azt a perverz vén tatát, aki úgy néz ki mint egy bagoly, és most is ott kukkolt a lelátón. Mert hogy neki is tetszett Rashford teljesítménye, az biztos, és ha még gólt is szerzett volna, az lett volna ezen a szép tortán a hab.

Martial – 8

Nem hivatalos információink szerint az Everton ideiglenes jobbhátvédje, Besic kérvényezte klubját, hogy engedjék vissza az embéegybe, ott biztosan nem találkozik majd Martial-féle cselgépekkel. Mint denevértánc az avaron, olyan gyönyörű volt a bosnyákot kívülről-belülről megforgató Marci kiszámíthatatlan játéka. Pontos labda Fellaininek az első gólnál, higgadt és tökéletes befejezés a győztes gólnál, ismét ő volt a nyerő emberünk. Ha még jobban tudna koncentrálni a befejezéseknél, és néha előbb passzolna, már idén is bekerülhetett volna az év csapatába, de így ezzel várnunk kell a következő szezonig. Az a saját szögletzászlónál sarokkal megindulás, meg az oxival futtában átvett labda azok a dolgok, amik miatt igazi kultuszhőssé válhat Manchesterben. Egy újabb francia nemes, ha Cantona volt a király, akkor Martial lesz a herceg.

Valencia – 6

Tonio abszolút jól szállt be a meccsbe, védekezésben és labdakihozatalban is jeleskedett, kár hogy a támadó harmadban megállt a tudomány. Gyanús, hogy a végsebességet nézve (is) első Leicester ellen ő fog kezdeni, a kupadöntőig meg még sok van hátra.

Herrera – 0

Egy jó ütemben elkövetett, de túl látványos taktikai fault, egy kis indokolatlan fetrengés, egy elkúrt sarkazási kísérlet, majd azt javítva győztes gólpassz. Inkább nem kap érdemjegyet erre az eseménydús pár percre. 

van Gaal – 7

A szokásos kezdőcsapat, jó első félidő, laposabb második, viszont remek cserék. Na meg továbbjutás, és most aztán tényleg nem ekézhetjük menedzserünket az unalmas játék miatt. Ha ilyen, vagy ehhez legalább nyomokban hasonló focival nem jönne össze a top4 (ami ugye paradox, hiszen ha jobb focit tolnánk, több pontunk lenne), valószínűleg az LvG-haterek is kevesebben lennének, mindenesetre ha tartjuk ezt a formánkat, és esetleg a kupát is behúznánk, nagy lenne szezon végén a dilemma, hogy kell-e nekünk még egy évig a krumpliorrú holland. Anno Fergie-t az FA Kupa megnyerése mentette meg a kirúgástól, és most is minden esély megvan arra, hogy elhódítsuk a serleget. Nem azt szeretném ezzel sugallni, hogy egy esetleges kupagyőzelem után minden megváltozik majd, bajnokok leszünk és Lajos szobrot kap az Old Trafford előtt, csak halkan megjegyezném, hogy ugyanúgy a Crystal Palace az ellenfél, mint 1990-ben, meg hogy megnyert trófea után csak az olyan ciki klubok rúgják ki az edzőt, mint a Chelsea vagy a Real Madrid. Meg hát mégis csak focit láttunk, és még csak menedzsert sem kellett váltani hozzá.