„A Leicester City már semmitől sem Riyad vissza. Mahrez a három pont is elég lenne a bajnoki címükhöz.” – Szücsi

Még alig vagyunk túl a kupadöntőbe jutás feletti örömködésen, realizálhatjuk, hogy a hétvégén akár bajnokot is avathatunk az Old Traffordon. A szezon elején remek forgatókönyvnek tartottuk volna, ha a 36. fordulóban az Álmok Színházában eldőlhet a bajnoki cím sorsa, de persze nem teljesen úgy képzeltük, ahogy végül alakult. Ennek a bajnokavatásnak nem örülnénk, hisz ebben az esetben valószínűleg elfogyna az a maradék kis esélyünk is a top4-be kerülésre, ami még megmaradt. Manchester United-Leicester City Premier League rangadó következik.

Adott a feladat tehát Rooneyék számára: izgalmat kell csempészni a még a hátralévő fordulókba. Egyrészt, ne dőljön el túl korán a bajnokság (legalábbis vasárnap még ne, a Spurs hétfő esti veresége már más kérdés), másrészt, ha megnyerjük az összes hátralévő meccsünket, és a City nem hoz össze valami kuka döntetlent az Arsenallal, biztos lenne (legalább) a negyedik hely. Ebben az esetben már csak a két szimpatikus madridi egyesületnek, vagy a bajor bőrtangásoknak kellene szurkolni, valamelyik verje meg a Cityt, és ne kerüljünk a Tottenham mellé a BL-be negyedikként be nem jutók társaságába. Bár több okból nem lenne tragédia, ha jövőre még kihagynánk a sampionszlíget (pl. érjenek még egy évet fiataljaink, a többi okot még keresem), mégis valahogy évről-évre Bohóc Ligává silányul a sorozat a United szereplése nélkül. De ne szaladjunk ennyire ELőre, foglalkozzunk a mai meccsel.

Úgy tűnik kezd megmutatkozni a tavaszi formaidőzítés a csapaton. A kupa elődöntő után elmondhatjuk, hogy van Gaal alatt már volt legalább élvezhető meccsünk (idén). Reményt keltő volt Rooney és Fellaini meglepően jó formája a középpályán, valamint fiatal támadóink kombinatív játéka. Rashford, Martial és Lingard között kezd olyan erős kémia kialakulni, hogy ezt látván Jack és Rose együtt süllyedne el szégyenében a Titanic-kal. Akár még nyugodtak is lehetnénk, ha nem lehetne a jó teljesítményre adott lehetséges válaszreakció nagyszerű edzőnktől egy már kipróbált, nagyon nem működő taktikához való visszatérés. A sérültek frontján nincs változás, továbbra is Schweini és Shaw a két hiányzó. Luke szorgalmasan edz, remélhetőleg látjuk még a szezonban 5-10 perc erejéig pályára lépni.

A Leicesternél a sérültek listája az egész szezonban lapos, mint Alan Harper pénztárcája. Egészségügyi okokból ma is csak egy ember hiányzik majd valószínűleg Ranieri együtteséből. Ulloa hátsérülés miatt kénytelen kihagyni a meccset állítólag, bár konkrétum nincs a visszatérése időpontjáról, így akár számolhatunk is az argentin csatár kezdőbe kerülésével. Viszont ez a sérülés Vardy eltiltása miatt kellemetlen lehet a Rókáknak, hisz olyan kevés támadójuk marad, mint sör a Mozaikban kupaelődöntős győzelem után. Így valószínűleg Okizacsi Okazaki kezd elöl, ami elsőre akár jó hír is lehetne számunkra, de ha hozzávesszük, hogy a 22 gólos Vardy a Swansea ellen hagyott ki először bajnokit idén, és rögtön a legnagyobb különbségű győzelmet aratták, óvatosságra intheti Lajosékat.

Mahrezék hihetetlen szerepléséhez – a wtf, bazzzzzmeg, ezmiafasz érveken túl – nagyban hozzájárult a kevés meccs-még kevesebb sérülés kombó. A Ligakupából hamar kiestek – a Uniteddel vállvetve október végén – az FA kupát pedig már rögtön a harmadik fordulóban elengedték Ranieriék, éppen a legnagyobb bajnoki rivális, a Tottenham ellen maradtak alul megismételt mérkőzésen. Így csak a bajnoki meccsekre kellett koncentrálniuk, és a heti egy fellépés nem is terhelte meg túlságosan a játékosokat. Ez kapóra jött a fineszes taljánnak, aki szinte ugyanazt a csapatot küldi pályára hétről hétre. A kulcsjátékosok közül Mahrez, Vardy, Kanté is csak egy-egy bajnokit hagyott ki idén összesen, Schmeichel Wes Morgan, és Albrighton még annyit sem. A liga leggyorsabb játékát játsszák, gyors kontráik nem biztos, hogy fekszenek Blindnek, a villámléptű Fellának, vagy a lassan ereje végén járó Mike-nak. Ezt már az őszi meccsen is megtapasztaltuk, amikor Daley remek szögletéből Vardy szerzett vezetést rekordot jelentő góljával.

A Rókák baromi régen kaptak ki, még Welbeck verte őket Valentin napon, azóta kilenc meccsen mindössze két döntetlen mellett hétszer győztek, és ebben öt olyan 1-0-s diadal is benne foglaltatik, amilyeneket tulajdonképpen nekünk kellene aratnunk amikor nem megy a játék a csapatnak. Remek formában vannak tehát, ezt a veretlenségi szériát kellene megtörnünk, ha akarunk még valamit az utolsó fordulóktól. Vért fogunk izzadni, de remélhetőleg behúzzuk a három pontot. A rókák kétségkívül megérdemlik a bajnoki címet, de nehogymá’ az Old Traffordon érjék el azt, sokkal szebb lenne hazai pályán ünnepelniük az Everton ellen jövő szombaton. És akkor még mi is táplálhatjuk hamis reményeinket a top4-et illetően.