Hogy csalódás volt-e az alig pár napja véget ért Európa-bajnokság, azt mindenki döntse el maga, az azonban biztos, hogy nem a Manchester United játékosok villogásáról szólt a torna. Pedig viszonylag sok játékost delegáltunk az Eb-re, szám szerint tízet, amivel az élmezőnybe tartozunk ilyen tekintetben, az egy „hiányzó” híján meglepően korrektnek mondható De Gea – McNair, Smalling, Darmian – Schweinsteiger, Schneiderlin, Fellaini – Rashford, Rooney, Martial csapat nagyobb részének azonban pusztán kiegészítő szerep jutott Franciaországban.
1651 játékperc, 2 lőtt és 4 kapott gól, 100 százalékos továbbjutási arány a csoportkörből. Ez a fenti brigád mérlege Európa-bajnokságon. De hogyan teljesítettek egyénileg? Ezt fogjuk most megvizsgálni.
David De Gea (360 perc, 4 kapott gól)
Del Bosque végre ki merte hagyni Iker Casillast a spanyolok kezdőjéből, így Dávidunk elfoglalhatta méltó helyét a válogatott kapujában – igaz, nem feltétlenül mostani produkciójával bizonyította, hogy méltó rá. Pedig Csehország és Törökország ellen két clean sheettel indult a történet, és a Horvátország elleni mérkőzés is kiválóan indult a hispánok számára. Aztán jött az egyenlítés, majd Perisic győztes gólja a rövidre, ahova a szóbeszéd szerint nem illik gólt kapni. A hiba a spanyolok csoportelsőségébe került. Ez pedig egyben végzetesnek is bizonyult, az olaszok ugyanis hihetetlenül simán gázoltak át a spanyolokon a nyolcaddöntőben, ahol hiába volt rengeteg nagy védése De Geának, a kékek első gólját megelőzően éppen ő ütötte Eder szabadrúgását Chiellini elé.
Látod Dávid, nem hiányzik neked az a spanyol közeg!
Chris Smalling (360 perc)
Sok mindenkit lehet hibáztatni Anglia kieséséért, és úgy általánosságban a mutatott produkciójáért, Mike azonban szerencsére nincs köztük. Végigjátszotta a válogatott mind a négy mérkőzését, komolyabb hiba nélkül, Cahill és Smalling közül pedig végig utóbbi tűnt a meggyőzőbbnek. Még akkor is, ha a kapu előtt szeretnénk már végre jobb megoldásokat látni tőle, ami egyértelműen a következő lépcsőfok lenne az elmúlt másfél évben óriási fejlődésen átmenő hátvédünknek.
„Köszönöm, hogy nem hagysz tovább ennyi spursös között szenvedni!”
Wayne Rooney (288 perc, 1 gól)
Sérülését követően Rooney a középpályán fejezte be az előző Premier League-szezont, az Európa-bajnokságot pedig ugyanott kezdte. Oroszország és Wales ellen nem is volt probléma: többnyire remekül osztogatott – még ha néha kicsit túl is tolta a Hollywood-faktort. Szlovákia ellen azonban már csereként beállva nem nagyon tudott hozzátenni a játékhoz, majd jött a nyolcaddöntőben az Izland elleni égés, ahol hiába szerzett gyorsan vezetést büntetőből, a jó kezdés után (tőle is) rengeteg rossz megoldást láthattunk. A 87. percben Rashford vetett véget szenvedésének, a hülye angolok meg mentek haza.
Az Örök Bűnbak Egyetlen Jó Megmozdulása – Brit Sajtó™
Bastian Schweinsteiger (221 perc, 1 gól)
Jobban nem is indulhatott volna az Eb Schweini számára: az ukránok ellen a 90. percben állt be, hogy aztán pár pillanattal később ő biztosítsa be a németek első győzelmét. Ennek ellenére Észak-Írország és Szlovákia ellen sem kapott sokkal több szerepet (22 és 15 perc), és úgy tűnt, kiegészítőember lesz csupán a tornán. Olaszország ellen azonban már komoly feladat hárult rá Khedira kiesése következtében, és 105 percnyi játékidő után kellett odaállnia a tizenegyespárbajhoz, ahol sokakkal egyetemben ő is hibázott. Javítani a franciák ellen sem tudott megítélésén: az ő kezezését követően kaptak büntetőt a döntőben végül elbukó gallok. Amilyen jól kezdett tehát Bastian, olyan mélyen fejezte be a tornát.
…pedig jól kezdődött
Marouane Fellaini (145 perc)
A belgák olaszok elleni vereségéhez 90 percen át asszisztált Fella, így nem csoda, hogy Wilmots ezek után már nem is erőltette a csoportkörben az időközben szőkévé változó gólemünket. Magyarország ellen tért vissza a pályára, ahol 10 perc is elég volt neki ahhoz, hogy összebalhézzon Szalaival, majd kapjon egy sárgát, újfent megcsillogtatva sportszerű oldalát. Wales ellen pedig ismét a padról szállt be, méghozzá elég korán, a félidőben, ám ő sem tudta megakadályozni az Eb egyik legmeglepőbb fordítását.
Imádunk, Marouane!*
Matteo Darmian (130 perc)
Az említett belga-olasz meccsen volt győztes United játékos is a pályán, hiszen Darmian 57 percen keresztül dolgozott a védelem bal oldalán, ezt követően azonban már csak 31 percet játszott a csoportkörben: Írország ellen állt be a hajrában. A spanyolok kiejtésében nem volt nagy szerepe, hiszen épp hogy csak beleszagolt a levegőbe a meccs utolsó 7 percében. Hazája búcsújából ellenben kivette a részét: 35 percet töltött a pályán a németek elleni negyeddöntőben, beleértve a teljes hosszabbítást, ám Schweinsteigerhez hasonlóan ő is kihagyta a maga tizenegyesét a büntetőpárbajban – a két hiba közül ez bizonyult fájóbbnak.
Schweini-Darmian-összetartás a német-olasz büntetőpárbajban
Anthony Martial (70 perc)
Mondhatnánk, hogy az Eb egyik nagy csalódása Martial volt, de az az igazság, hogy ifjú tehetségünk nem kapott túl sok lehetőséget Deschamps-tól. Románia ellen a hajrában állt be szűk negyedórára, hogy aztán Albánia ellen már a kezdőcsapatban kapjon helyett. Sajnos elég rossz napot fogott ki, amit jól mutat, hogy a mester már a félidőben lekapta a pályáról, hogy aztán a döntőig ne is kapjon több szerepet. Portugália ellen a 110. percben beállva próbálta meg kihúzni csapatát a csávából, és bár sokkal jobban mozgott, mint a csoportmeccseken, az idő kevésnek bizonyult ahhoz, hogy maradandót alkosson – egyetlen kapu felé menő lövését blokkolták a későbbi bajnokok.
Európa-bajnok nem lett, de FIFA címlapsztár még lehet a nyáron
Paddy McNair (45 perc)
Van Gaal első szezonjának egyik kabalaembere, McNair nem nagyon vette ki a részét Észak-Írország meneteléséből. Pedig az első meccsen még kezdő volt a lengyelek ellen, Michael O’Neill azonban már a félidőben lecserélte – aligha pihentető jelleggel. Többet már nem is ért labdához a maradék három mérkőzésen: csupán az egyetlen győztes meccsen, Ukrajna ellen állhatott be – akkor is a 93. percben, időhúzó csereként.
Lejött, gólt kaptak, bejött, gólt lőttek. Kabala?
Marcus Rashford (32 perc)
Elvitték, de minek – akár ezt is mondhatnánk Rashford kapcsán. Nem túlzás azt állítani, hogy az angol támadószekció totális csődöt mondott az Európa-bajnokságon, Marcus azonban nagyon meg sem kapta a lehetőséget arra, hogy bizonyítsa tehetségét. Wales ellen 28 percet játszott, besegítve az angolok egyetlen győzelmét hozó fordításba, Izland ellen pedig mindössze 4 perc jutott neki, de kis túlzással ennyi idő alatt is több veszély volt az ő lábában és sebességében, mint a többi angol csatárnak az egész mérkőzésen.
Legalább készült kicsit a földrajz érettségire
Morgan Schneiderlin (0 perc)
Különféle kényelmes székekből nézte végig, ahogy válogatottja elbukja minden idők talán legkönnyebb Eb-címét.
Schneiderlin összes megmozdulása egyetlen képen
Összességében tehát látható, hogy nem különösebben remekeltek fiaink (ideértve az időközben hozzánk igazoló Ibrahimovicsot, aki még az egyenes kieséses szakaszig sem jutott el a svédekkel), de legalább annak örülhetünk, hogy igazán sok játékperc nincs játékosaink lábában.
Hamarosan kezdetét veszi a felkészülési meccsek sora: a hétvégén a Wigan otthonába látogatunk, jövő héten pedig Ázsia felé vesszük az irányt. Mourinho elmondása szerint a válogatott kötelezettséget letudó kerettagok többsége pihenőre számíthat majd ezeken a mérkőzéseken, így azt semmiképp sem mondhatjuk, hogy kizsigerelt legénységgel fogunk nekiindulni az idei szezonnak. Egy új korszak kezdetén ez mindenképpen pozitív hír – bízunk a minél eredményesebb felkészülésben.
*nem