Adj hitet és elhiszem neked, hogy bajnoki meccset nyerni szépen is lehet. A hétközi Ligakupa után itt a komoly kihívás, a ravasz rókákat kellene oldalba döfni egy vaskos villával, de ördögien gyorsan.
Az elmúlt hetek viharosan teltek és bizony jó lenne már rendesen befogni a szelet a vitorlánkba, mert ideje korán olyan irányba haladhatunk a bajnokságban, amire már végképp gondolni sem szeretnénk. Mourinho feladata most, hogy összerázza az egységeket és a portugál ennek megfelelően igyekszik kommunikálni is. Egyelőre finoman szólogat be a saját játékosainak és a játékvezetőknek is, mostanság pedig még kifejezetten be is védi a futballistáinkat, kiemelve Rooney-t persze. Csapatkapitányunk a szerencsétlen rossz 8 napként írja le a három vereséget is, igyekszik továbblépni és az eredeti célok felé fordulni. Hasonlóan nyilatkozott Mata is, a spanyol azt mondta, hogy egyáltalán nincs meglepve a hangos kritikák miatt, hiszen mindenki többet vár a jelenlegi Manchester Unitedtől és persze kisebb tömegek is rendszeresen éhezik a csapat vereségeit.
Ranieri már azt is kinyilatkoztatta a mai mérkőzés előtt, hogy félelem nélkül érkeznek az Old Traffordra, a rafkós olasz persze ezzel látszólag némileg felteszi a kezét, ugyanakkor igyekszik levenni a terhet saját játékosairól. A Leicester City többfrontos terhei alapvetően nem jelennek meg egyelőre, ellenfelünk a hétközi Chelsea elleni Ligakupa találkozón sem feltétlen törte magát, kétgólos előnyről sikerült végül hosszabbításban vereséget szenvedni. Ez azonban nekünk közel sem rossz, hiszen Morgan, King, Drinkwater és Simpson is 120 percet játszott de Vardy is beszállni kényszerült 1 órácskára. Schmeichel sérülése miatt pedig valószínűleg ismét Zieler áll majd a kapuban. Ez a csapat közel sem az, amelyik tavaly lazán nyerte meg a bajnokságot. Bár jóval kevesebb nyomás nehezedik a kékekre és egy kicsit maguk is megpróbálják elengedni ezt, de ettől jóval kevésbé fókuszált focit láthatunk mostanság Mahrezék összecsapásain.
Nem gondolom tehát, hogy lehetetlen várakozás a győzelem, bár a Leicester City azért túl sok gólt továbbra sem kap, de jóval kevésbé hatékonyan védekezik, mint tavaly. A védelem többszöri feltöréséhez azonban részünkről is komplexebb focira lenne szükség, ugyanis a meddő mezőnyfölénynél most több kell. Ebben tehetne nagy szívességet Pogba, Herrera vagy Rashford, persze, ha játszanak. Martial és Mkhitaryan azonban nem, egyelőre egyikőjük sem látszik bevethetőnek, ami azért nem túl jó hír, különösen az örményt szeretnénk már sokan a pályán látni. Anthony esetében viszont némi pihenés talán közel sem jön rosszul. Shaw esetében sincs túl sok hír, így valószínűleg Rojo, esetleg Blind játssza majd a balhátvédet, de ez még a mérkőzésig változhat. A csapat azonban a formációváltást kellene már, hogy megélje és elkezdje alkalmazni, hiszen minél később alakul ki a szisztéma, annál rosszabb lesz a helyzet. Ráadásul az elátkozott vagy inkább átkozott (?) Wayne Rooney helyzet megoldásához is közelebb kerülhetnénk már.
A Liverpool és Chelsea elleni idegenbeli mérkőzések előtt bizony nagyon fontos lenne a két hazai mérkőzésen (Stoke lesz jövő héten) hat pontot összekaparni és ezekkel az eredményekkel nekifeszülni ennek a két igen komoly fokmérőnek. Ezért is lenne elengedhetetlen, hogy minél hamarabb láthassunk koherens játékot, eredeti elképzelésekkel és tiszta irányokkal a felállásban. Egy hete még nagyon elkeseredetten ülhettünk a tévé előtt a Watford elleni mérkőzés után, azonban most újra bíznunk kell, mert, ha nem is létfontosságú, de nagyon fontos ütközet következik és a fogadkozás nem kicsi.