Alig telt el 1-2 hónap a szezon kezdete óta, máris le kell írni olyan gondolatokat, amelyeket nagyon nem szerettem volna. Mourinho eddigi tevékenykedése számomra ugyanis csalódás. A bejegyzés a portugál első hónapjait veszi górcső alá.

1, A Rooney kérdéskör

Túlzás lenne azt állítani, hogy Rooney dilemmáról szólt volna a nyár, de nem véletlen merült fel minden igazolás mellett elsőként csapatkapitányunk további sorsának kérdése. A portugál kieszelte Wayne posztját, lényegében az egyetlen opcionális helyre. Ám mielőtt még tovább ugrálnánk tízesünk kopaszodó kobakján, térjünk vissza a felállásra, ez ugyanis legalább annyira befolyásolja kedvenceink teljesítményét. José érkezésekor mindenki arról beszélt, hogy vajon láthatjuk-e az általa nagyjából 10 éve nem használt 433-as felállást vagy marad a régi 4231. Pogba visszatérésével ez a kérdőjel pedig egyre csak terebélyesedett. Rooney szelleme ugyanis alaposan meghatározta és meg is könnyítette José választását a felállásunk kapcsán. A helyzet nagyjából úgy látszott a szezon elején, hogy működik is. Rooney bátran megjátszható volt a szélekre mozogva és bár közvetlen nem volt életveszély, de hozzá tudott járulni a csapat működéséhez. Ez pedig éppen a legrosszabb volt, ami történhetett velünk, hiszen kellett két vaskos pofon ahhoz, hogy egyértelművé váljon, hogy peremberként lehet számolni leendő gólrekorderünkkel, de alapemberként aligha. A megnyert mérkőzéseken ugyanis nem játszottunk jól, sokkal inkább minden bejött vagy gyenge formát futó riválisokkal hozott minket össze a sors. A játékrendszer hiányosságai is korán kijöttek, a támadások nagyon merevek voltak és nem volt élet a játékunkban. Rooney ennek okán 5 fordulót követően a padra került. Ez pedig egy megspórolható kudarcot jelentett a teljes közösségre nézve. Sokan ugyanis még inkább Rooney ellen fordultak (mondjuk ki, joggal), az ogre kipakolása pedig magától értetődő szerkezetváltozást hozott és egy újabb kísérleti periódust, amiben már Fellaini szerepe is lecsökkent.

2., A védelem machinálása

Meg kellett, hogy verjen minket Pep Guardiola ahhoz, hogy Mourinho berakja Smallingot a csapatba, aki gyakorlatilag csapatunk legjobbja most már a Ferguson nélküli években (de Gea-val karöltve). Blind két komoly hibát vétett középhátvédként, ami nagyon sokba került nekünk és most már a baloldalon tevékenykedik, de kérdés, ha Shaw visszatér kisebb sérüléséből, akkor mi lesz a holland szerepe. Luke nagyon peches, amire elérte volna a megfelelő élvezetszintet, akkor újra rásérült és ez nem segíti a védelem összeszokását sem, de talán itt áll legközelebb Mourinho ahhoz, hogy megtalálja az ideális négyest hátul. Ám Smalling kezdeti mellőzésére nincs mentség, még akkor sem, ha most már a kezdőben kap helyet az angol. Ugyanakkor Darmian már-már a „susogós” duóhoz hasonló áldozattá vált, mert rendben van, hogy Valencia viszonylag megbízható teljesítményt nyújt, az olaszt talán nem kellene ennyire parkolópályára tenni, a rotálásra pedig lenne igény.

3., A középpálya nehézségei és Paul Pogba

A gond itt a legnagyobb. Mourinho ugyanis egyszerűen kikukázta a világbajnok Schweinsteigert a csapat környékéről, hét forduló elteltével pedig sem Carrick, sem Schneiderlin gyakorlatilag nem mondhat magának játékpercet. Ebből a francia helyzete a legszörnyűbb, hiszen mindössze 5 percet játszott a PL-ben, azt is az első fordulóban. Hiába kínálja magát az egyszűrős 4141 vagy 433, amiben a Herrera, Pogba duó mellé csereként könnyedén tudna csatlakozni Schweinsteiger vagy Rooney is, nem beszélve Mataról vagy Lingardról. Az első 5 fordulóban a bűvös sebességgel működő Pogba, Rooney, Fellaini hármas gyűrkőzött a középpálya és a támadónegyed hátsó szekciójában. A német még az EB-n is megmutatta, hogy milyen lendületet képes vinni a válogatottba, ha a helyzet úgy kívánja, azt pedig pontosan tudjuk, hogy spanyol matadorunk a már fentebb említett rendszerben képes a legjobban élni. Ugyanis itt vissza kell lépnie, de közel sem annyit, ha viszont 4231-ben szűrőként kap szerepet, akkor legalább annyira elpazarolt próbálkozásról van szó, mint Pogba esetében. A Leicester City elleni mérkőzésen minden bejött, ez pedig újra elvakította Mourinhot és a Stoke ellen is ugyanazt a csapatot küldte fel. Bár tény, hogy ezt a mérkőzést is megnyerhettük volna, de a támadások felépítésében sokkal jobban akadályozták, mint erősítették egymást a játékosok. A nagyobb csapatok ellen pedig egyenesen öngyilkosság lenne ezzel a csapattal kifutni a pályára. Miért kellene védekezésre elpazarolni a Herrera, Pogba kettőst, ha az ő feladatuk egyértelműen nemesebb ennél? Ellenben abban pedig nem a legjobbak, amire nekünk van egy Carrick és Schneiderlin is, akiknek már feltörte a hátsójukat a pad, ráadásul Blind már a harmadik szezon óta vár arra, hogy be legyen komolyabban próbálva ebben a pozícióban. Mennyi idő kell még Mourinhonak, hogy ebben is váltson? Pogba pedig pontosan látjuk mire lehetne még képes, ha szabad szerepkörben játszhatna és jobban köré lenne építve a csapat. Hogy miért nem került igazából szóba Fellaini? A válasz erre egyszerű, mert nagyon nem szeretném már a csapat környékén sem látni.

4., Mkhitaryan helyzet kezelése

Értjük, hogy nem akarta egyből bevágni a mélyvízbe az örményt kedvenc mesterünk, de nem igazán értettük, hogy miért éppen akkor dobta be, amikor amúgy is kisebb sérüléssel küszködött. Ráadásul mennyire tehet jót egy játékosnak, ha 45 perc után lekapják, pedig biztató volt a teljesítménye, a játékába csúszó hibák ellenére. Messzemenő következtetéseket nem lehet levonni még persze ebből az esetből, de nem igazán kellemes kezdés ez és hasonlóan elnyújtott folyamatot eredményezhet Micky beépítésében. Az átalakuló szerkezettel azonban nagyon könnyen szabadabb szerepkört kapva játszhat majd a Dortmund korábbi sztárja, viszont nem engedhetjük meg magunknak, hogy elpocsékoljunk egy ilyen játékost. A Manchester City elleni vicceskedő kezdő pedig határozottan visszaütött és egy nagyon korai elkerülendő pofont hozott.

5., Az Ibrahimovic jelenség

A negligens fasz. Ibrahimovic ellenállhatatlanul kezdett, de sajnos egyre inkább a helyzetek elfaszkodásával hívja fel magára a figyelmet. Az elmúlt mérkőzéseken bizony jó pár gól maradt a lábában és ennek pedig könnyen lehet, hogy a fáradtság lehet az oka. Ámíthatjuk magunkat, hogy mekkora fizikai készségekkel rendelkezik a svéd, de amikor 2 hónap alatt minden mérkőzésen a pályán van és ráadásul nyomja a 90 perceket, akkor ne lepődjünk meg, ha 35 évesen nem jön ki belőle az, amit nagyon szeretnénk. Miért kell játszatni majdnem egy félidőt a Ligakupában? Miért kell ennyit tolni az EL-ben? Egyszerűen érthetetlen az egész. Különösen akkor amikor Martial, Rashford vagy Rooney is játszhatna csatárt a vajas kenyér meccseken. José bizony alaposan meg kellene, hogy fontolja Ibra agyonjátszatását, mert, ha még egy darabig nem megy neki a játék, az nem fog jót tenni az egoista sztár idegeinek. Azt pedig ugye senki nem szeretné?

Összegzés

Tehát elmondhatjuk, hogy Mourinho ugyanolyan makacs, mint van Gaal és bár több pozitívumot összegezhetünk, mint a korábbi években, de közel 200 millió euró elköltését követően már ennél jóval, de jóval többet szeretnénk látni az eredménysoron. José megkapta, akiket kért, volt ideje feltérképezni a csapatot, megújítania önmagát egy vaskos kudarc után, a legtöbb dolog azonban ugyanúgy maradt volna. Az elszúrt mérkőzéseken minden egyes alkalommal saját magát lőtte lábon a kétszeres BL győztes mester. Egyszer Blind középhátvédként játszatása, másik alkalommal a Rooney-Fellaini rozsdás gépezet nyomatása, legutóbb (Stoke ellen) pedig a szűrő nélküli játék, ahol egymás elől szívják el a levegőt a támadósorban a játékosok, de senki nem tud kiteljesedni, a kontrákra viszont tökéletes esélyt kínálunk a riválisoknak. Teljesen nyilvánvalóan adja magát egy szűrővel megspékelt 4141 vagy 433, de ideáig közel tíz forduló alatt nem sikerült eljutni. Nem kell feltalálni a meleg vizet, csak úgy kell mindenkit játszatni, ahol a legjobb. Lehet mondani, hogy lassan eljutunk odáig, ahol lennünk kellene, de a szezonkezdet erősen visszavetheti a keret önbizalmát, ráadásul pechünk mindig lehet és a kötelező meccseket be kell húzni, a WTF vereségeket (WaTFord) és pontvesztéseket (Stoke) pedig el kell kerülni. Az pedig igen rossz hír, hogy a riválisok sokkal többen vannak, mint azt hinni lehetett. (Manchester City, Arsenal, Liverpool, Chelsea, Tottenham Hotspur – ránézésre is sok) A türelmi idő pedig most már kezd igazán elfogyni, így a portugál jobb, ha összeszedi magát, mert azt egészen biztosan nem teszi zsebre, amit egy sikertelenebb szezon után kaphat a médiától és a szurkolóktól egyaránt.