(A poszt szofisztikációt csak mérsékelten tartalmaz, kattintás csak saját felelősségre)

Az indokoltnál már többször is kitárgyalt legutóbbi gyalázatot követően ma a délutáni műsorsávban mutathatja meg csapatunk, hogy a részvétel a fontos. Aztán, ha megint ijesztően gyengék leszünk, ráfogjuk a halloweenra, hogy a tavalyi Chelsea-nek öltöztünk vagy mittudomén… ha a pályán egyelőre még nem, marketingban továbbra is mi vagyunk a császárok, maximum José megint bocsánatot kér és bánatában megnyeri a Ligakupát. De ne ugrojunk ennyire előre, ugyanis ellenfelünk a szegény ember Aston Villája, a Burnley lesz.

A The Clarets becenévre hallgató gárda ellen egyébként szokásosan jó történelmi mérleggel rendelkezünk, de azért még mindig fáj az a 6-1-es vereség amit 1963-ban szenvedtünk el. A mai napig előttem vannak a mérkőzés képei.

Sean Dyche csapata idén újoncként próbálja meg elkerülni a legutóbbi elsővonalas kirándulásuk rövidségét, egyelőre egész sikeresen, hiszen a tabellán elfoglalt 14. helyük és a és 10 megszerzett pontjuk (nekünk 14 van) eddig elismerésre méltó teljesítmény. A csapatok legutóbbi 5 meccse alapján a Burnley egyébként egy egész ponttal többet szerzett, mint szeretett csapatunk és hogy még szimpatikusabb legyen ellenfelünk, idén mindkét liverpooli csapatot megverték, minden bizonnyal elfelejtették, hogy Klopp ellen jó az iksz. Mindezek ellenére a Burnley idén még nem nyert idegenben meccset és gólt is csak egyet szerzett.

A 90%-ban brit játékosokból álló gárda legnagyobb erőssége éppen az, amit nagyon sokan vártak José Mourinhótól is, ami tavaly is okozott már nekünk fejtörést, de láthatóan hatékonyabban próbálkozunk idén a buszok feltörésével, mint azok működtetésével, így nem szabad, hogy problémát jelentsen az egyébként szimpatikus kiscsapat földbe döngölése, majd DAB-elés közbeni eltemetése. Ennek megfelelően egy bűnrossz 1-0-ra számítok egy 87. perces Ibra fejessel.

Ha valami véletlen csoda folytán mégsem nyernénk, Mourinho arra az eshetőségre is elkezdte adagolni a kifogásokat már jó előre, ugyanis elmondta, hogy csapatunk még az építkezési folyamatban van, amihez egy átigazolási ablak egyrészt kevés, másrészt pedig 3-4 hónap nem elég hozzá. A jó José azt sem volt rest felemlegetni, hogy azon az éven, amikor bajnok lett a Chelsea-vel ő is és a City is döntetlenre volt csak képes a Burnley ellen, és ez a Burnley ugyanaz a Burnley mind a játékosok, mind a manager, mind pedig a játékfelfogás tekintetében.

Eric kiesése következtében az ő pótlása lesz Mourinho legnagyobb feladata, ugyanis az EB egyik zero-to-hero arca, Sam Vokes idén pontosan annyi gólnál jár, mint Rashford, Özil vagy esetleg Firmino, és semmiképpen sem lenne szerencsés, ha pont ezen a meccsen érné utol az istenként érkező, jelenleg ambróziamentes diétán lévő Zlatant. Nagy nyomásra azért valószínűleg nem kell majd számítani De Gea kapuja előtt.

Ami még a saját házunk táját illeti, erre a hétre sem maradtunk bulvár események nélkül. A City-t végre sikerült idén megverni, Miki és José kapcsolata azonban a lehető legrosszabb időpontban tudott eljutni a médiába, mert nem ömlik még elég moslék a csapat nyakába ugyebár. Előbbi eseményben bízhatunk, hogy némi hitet adott managerünknek arra, hogy sem Pep, sem más nem legyőzhetetlen, utóbbi viszont kellően gázos dolog ahhoz, hogy José reputációja ebben a tárgykörben ne szenvedjen csorbát. Nyilvánvalóan mi innen nem fogjuk megtudni, hogy mi játszódhat le érzékeny lelkű örményünk szívében, sem azt, hogy ebben mennyi a szenzációhajhászás és mennyi Mourinho valós sara, de én szeretném, ha az a csapat lennénk, aki évente csak egy játékost hagyna az út szélén, és ezt a kvótát Schweinsteiger a szó szoros értelmében kitölti.

A már említett Bailly, valamint Smalling és Jones sérülés miatt csak a kórházban gyakorolják a háromvédős játékot, Martial, Fosu, Rooney és Miki azonban kihagyták a hétközi derbit, így ha nem is mindannyiuk, de valamelyikük visszatérésére mindenképp lehet majd számítani. Én jó szokásom szerint nem fogok kezdőt tippelni, de nagyon meglepne, ha a Guardian által prognosztizált felállásban fogadnánk burgundiékat.

Akiket pedig büszkén üdvözölhet majd az Old Trafford, az két egykori kölykünk Tom Heaton és Michael Keane lesznek. Számítunk az aknamunkára, fiúk!