(a posztot félig részegen, félig másnaposan írtam, ezért sajnos felelősséget nem tudok vállalni az alábbiakért)

Finiséhez ért a pre-karácsonyi őrület, már csak egy nap van hátra a tolongásból, a kényszeres pénzköltésből, a céges vacsorák és bulik utáni kínos másnapokból, már karnyújtásnyira van a pillanat, amikor felcsendül a Nakatomi Pláza hangszóróiból a Christmas is all around Billy Mack hangján, miközben kétségbeesett „KEVIN!” kiáltásokat hallasz a háttérből (nem, nem De Bruine a rémálmaidból)… és akkor rájössz, hogy addig még túl kell élned egy Premier League fordulót is, minek során kedvenc csapatod a Leicester City otthonába látogat és még egy beharangozó posztot is írhatsz fenyőfa vásárlás helyett.

Egy meglehetősen kínos vereség után tesszük tiszteletünket a Királyi Hatalom Arénájában (King Power Stadium), minek okán minden valamirevaló, vérbeli Mourinho-hater a meccs végét jelző hármas sípszó elhangzása után, a semmit nem érő Miki Egér kupa státuszból hirtelen az idei legfontosabb trófeává avanzsált Ligakupa elszalasztásán kesereghetett moutolva, vagy azon lamentálhatott, jobb is, hogy kiestünk, hisz nem hiányzik sem nekünk, sem Zsozénak két leiskolázás az elődöntők során Isteni Peptől (vagy esetleg szégyentovábbjutni Guardiola ZS csapata ellen, amivel szándékosan ki akart volna esni, és csak azért küldött fel egy tizenhat évesekből álló csapatot, hogy ne büntesse meg őket utólag az FA). De nem is érdekes, ami történt, megtörtént, kikaptunk a Bristoltól (kurvazsozé!!), beszéljünk inkább a hüvelygombáról Leicester elleni meccsről.

Köszi a képet, RedMark!

KöcsögVardyék egy pocsék szezonkezdet után eléggé belendültek, az első kilenc meccs két győzelme és négy veresége után egy sokkal biztatóbb periódus következett,  kilenc mérkőzésen öt győzelem és mindössze két vereség a mérlegük (épp a két időszak között baszták ki közös megegyezéssel a neves drámaíróról elnevezett szakembert és nevezték ki Claude Puelt menedzsernek). Ráadásul az utolsó öt meccsükből négyet is behúztak – többek között a Spurs ellen is egyet – de az utolsó, Crystal Palace ellen elszenvedett 3-0-s hazai vereség, valamint a Karalábé kupában a fent említett City Zs elleni döntetlen (igaz, a büntetőpárbaj után kiestek) is bizonyítja, hogy szeszélyesek, mint egy várandós asszony az első trimeszterben.

Két játékost kénytelen nélkülözni a gall mester, Huth egy komoly sérülésből lábadozik – ebben a szezonban még nem is játszott – valamint egy kevésbé nagyot durranó aknánk, Matty James sem szerepelhet, ő az első négy forduló óta nem lépett pályára, így nem lehet azt mondani, hogy a hiányzók miatt szaporodnának Puel ráncai. A gólszerzésért felelős kulcsemberek továbbra is Vardy, Okizacsi és Mahrez, de a csapat többi részén is az állandóság az úr, Schmeichel, Fuchs és a többiek személyében.

A Leicestertől utoljára 2014 szeptember 21.-én kaptunk ki, igen, AZONABIZONYOS 5-3-as meccsen, amikor Di Mariát De Laet kirakta a pálya szélén túlra, és a kevésbé dekoratív argentin klasszis rájött, hogy ő tulajdonképpen nem is igazán szeretne Angliában játszani. Azóta hét meccsen 5 győzelem, 2 döntetlen a mérlegünk, Mourinho eddig négy meccsen négyszer győzött ellenük a United menedzsereként, és mahrez is bizakodásra adhat okot az összecsapás pozitív kimenetelét illetően – de említhetnénk, hogy mi kaptuk 18 forduló alatt a legkevesebb gólt (tizenkettőt, holtversenyben a Cityvel, ez fontos info lehet a Guardiola fanoknak), mi lőttük a harmadik legtöbb gólt (39, a mocskospool beelőzött), az egy kemény szilveszteri buli másnapján megfogant becenevű Rókák otthon többször kapnak ki (4), mint idegenben (2), meg különben is Karácsony van, bakker – így remélhetőleg nem most fog megszakadni ez a remek sorozat. Egy győzelemmel még jobban elléphetnénk a dobogóra ácsingózó többi lúzer csapattól – megelőlegezve a Wayne-művek eredményes szereplését a tavalyi Leicester ellen – így a 20 fordulóval a bajnokság vége előtt már biztos bajnoknak megválasztott Pepcity-t nem számítva elég nagy távolságból szemlélhetnénk a tabellán a Besztlíg futottak még kategóriájú plebszét (persze a strandkorlátkékeket is, csak a másik irányba).

Ami a csapatunkat illeti, továbbra sem számíthatunk Baillyre, aki egyre gyanúsabb, hogy kétes ügyletekbe keveredett legutóbbi válogatott szereplése alkalmával Afrikában, és most ennek következményeit nyögi, már műteni is kell, ami plusz 2-3 hónap kihagyást jelent… sebaj, friss erő lesz a tavaszi rohanásban, amikor lehajrázzuk az Isteni Pep csudálatos csapatát és behúzzuk a bajnoki címet. Eric-en kívül hiányzik még Fellaini, őt épp átültetik talán, Carrick és Valencia is harcképtelen, de rajtuk kívül mindenki bevethető. Sőt, Mourinho belengette, hogy „Zlatan can play in No. 10 role”, szóval előbb utóbb várható egy igen flexibilis, mozgékony támadójáték Ibra-Kukaku tengellyel. De most még a De Gea – Young, Smalling, Jones, Rojo – Pogba, Matic, Herrera – Rashford, Lingard, Lukaku csapattal állunk ki – aztán majd jól megmondhatjátok, hogy ez a kezdő, ezzel a felállással miért hülyeség, hisz többek között erre való a kommentmező.

Most sokkal többet nem tudok írni, rohannom kell fát venni, mert az még hátravan, úgyhogy Boldog Karácsonyt kívánok az alábbi képpel a világ legjobb internetes közösségének, a Mága Zoltán Rajongói Klubnak a Facebookon a Stretford End lelkes követőinek!