Nehéz megemberelni magát ilyenkor az áltagos szurkolónak, főleg akkor, ha még bejegyzést is kell írnia az illetőnek. Megint négy pontra állunk az Európa ligát érő 5. helytől, a világverőnek közel sem nevezhető Sevilla elleni 0-0 pedig az égieknek és persze őrült kapusunknak volt leginkább betudható. Ilyen előjelek mellett várunk egy olyan rangadót, amely a Chelsea és edzője számára is hasonlóan megtestesíti az élet-halál kérdést.

A széna több szempontból sem áll jól. Nem elérhető Jones, Rojo, Fellaini és Herrera sem. A középpályánk és ezzel a védelem közepe is nagyon limitált módon működik. Az optimisták ilyenkor mondják, hogy jöhet a meglepő győzelem, de a megbicsaklott Mourinho mellett ez most közel sem látszik reálisnak. Conte csapata legalább képes volt azt játszani a Barcelona ellen, amivel az elmúlt évtized minden bizonnyal legmeghatározóbb klubcsapatának gépies modelljével szemben is akadt némi esélye a már közel sem világverő kékeknek. Annak viszont örülhetünk, hogy legalább a Chelsea is futballozott a hét közepén. A jelenlegi helyzetben olyan, mintha mind a két csapat már félig-meddig a következő szezonra tekintene, de közben realizálja, hogy továbbra is hiába minden golyó betárazva a támadósorban, a gólok igazából csak nem jönnek, de az eredmények sem igazán, a top 4 pedig kötelező.

Így jár az ember, ha egy messziről jött spanyol, bohócot csinál a teljes mezőnyből, igaz tavaly a talján csodaember volt képes felrakni egy olyan formációt, amihez hozzá nem tudott szagolni a Premier League mezőnye. Már csak a Wenger utáni legnagyobb PL rutinnal rendelkező Special One nem tud semmit felmutatni szekérnyi hosszúságú keretével. A szezon pozitívuma azonban még az is lehet, hogy éppen a számos sérülésnek lesz köszönhető, hogy McTominay bejátszhatja magát az első keretbe és talán ennek hosszabb távon is lesznek örömteli hatásai a klubra nézve. Ennek ellenére igen kellemetlen érzés, hogy közel március elején megint a szezon veszteségeinek minimalizálásairól beszélünk, mert már csak a legelvakultabb rajongók hisznek a BL sikerben vagy éppen űrfociban a hátralévő 11 bajnoki fordulóra nézve. 11 forduló viszont még nagyon sok, gyakorlatilag a bajnokság 30%-a még hátra van. Mindeközben Martial értetlenkedik, hogy miért nem tárgyalnak vele a hosszabbításról, Pogba cirkuszol, Sanchez pozícióját Mourinho még annyira sem találja, mint a franciáét. Egyszerűen úgy érezzük, hogy kezd ez az egész szétcsúszni a fenébe.

Abban pedig szintén titkon bízunk, hogy Giroud sem bennünk akarja megforgatni a kést egy kései győztes góllal az Old Traffordon, mert akkor végleg dugájába dől a teljes Stretford End. Ugyanakkor talán kijelenthetjük, hogy egy győzelem hatalmas lépés lenne a top 4 irányába. Ebben így talán okkal bízhatunk és abban is, hogy legrosszabb esetben a döntetlent sikerül összeharácsolni hazai környezetben.

Viszont, ha jó hírt szeretnétek, akkor azonnal el tudjuk mondani, hogy David de Gea lett a hét játékosa a Bajnokok Ligájában és mindezek mellett elindult a csapat hivatalos Youtube oldala is.

Érjétek be most ezzel! Süssön szépen a napfény az Old Traffordra a mai napon!