And Solskjaer has won it!

Az a megtiszteltetés ért, hogy én írhatom az első poszt-Zsozé beharangozót, egy olyan hét végén, amikor szinte kifordult a világ önmagából, és olyan változások történtek a csapatunknál, amilyeneket egy héttel ezelőtt csak remélni mertünk. Woody felvállalta egy amolyan anti-Grincs szerepét, egy határozott tollvonása után újra hisznek a karácsonyi csodában a kérges szívű, sokat megélt Manchester United szurkolók. Miközben még az események hatása alatt állunk, örömtől és különböző alkoholtartalmú italoktól részegen, a legváratlanabb pillanatokban fel-felkurjongatva próbáljuk feldolgozni a hihetetlent, nem szabad elfeledni, szombat este fél hétkor a Cardiff ellen lép pályára OLE GUNNAR SOLSKJAER csapata!

90.21 Can Manchester United score? They always score!

Volt a Gyűrűk Ura második részében az a jelenet, amikor Théoden király udvarába érkeznek Aragornék, ahol Kígyónyelv sugdos a Szarumán által megbabonázott király fülébe. A trónterem fagyott, beteg, sötét, félig él csak minden. És akkor Fehér Gandalf kiűzi a gonosz varázsló mételyét az öreg királyból, Kígyónyelvet pedig elűzik Rohanból. A trónterem hirtelen kivilágosodik, megtelik színekkel, a király magához tér a kábulatból, és újra a régi erős, határozott uralkodó lesz. Na, ezt a felszabadultságot éreztem magamon kedd délelőtt 10 óra 58 perckor, amikor megláttam Ketomika plasztikus bejegyzését, miszerint: „KIBASZTÁK! KI VAN BASZVA A FASZ!”

90.35 SHERINGHAM! NAME ON THE TROPHY!

Így lehet, megilleti egy rövid búcsú az ősz hajú portugál exmesterünket is. José Mourinhoval kapcsolatban személy szerint azt tudom mondani, két dolog miatt vagyok hálás. Az egyik az Európa Liga megnyerése. A többséggel ellentétben én nagyon örültem ennek a sikernek, hisz még olyan korban nőttem fel, amikor három rangos európai kupasorozat létezett, és jelentett valamit e trófeák elhódítása. A másik, hogy láthattam egyik kedvenc játékosomat United mezben játszani. Bár Ibra kicsit későn érkezett hozzánk, de számomra így is nagy élmény volt a játéka. És ne feledkezzünk meg minden idők egyik legröhejesebb mesterhármasáról se, amit a St Étienne csapata ellen csodálhattunk meg tőle!

91.15 As things stand we will go into extra time with a golden goal hanging like a massive shadow over this final unless Ole Solskjaer can find another…

Amit viszont nem tudok megbocsátani, az az állandó nyomás a lelkemen, hogy miért vagyunk ennyire gyengék, amikor sokkal jobb focit is játszhatnánk, miért kell ezt a csodálatos csapatot a nagyközönség számára ennyire ellenszenvessé tenni, már-már bohócklubbá silányítani, miért kell az általam kedvelt játékosokat (nem, nem Pogbára gondolok) személyes baromságok miatt parkolópályára tenni. Nehéz olyan embert elképzelni, aki ennyire nem illik össze a Manchester United eszmeiségével. Nem is szaporítanám tovább a szót a Special Three-re, köszönöm Zsozé, és menj a picsába. Apropó, említettem, hogy kibaszták?

92.13 Is this their moment?

A keddi ajándék után aztán jött a szerda, és még szélesebb lett a vigyor az arcomon. Másodszor okozott hihetetlen meglepetést a vezetőség, amikor nem egy levitézlett, idejétmúlt, „nagy nevet”, vagy egy trendi sztáredzőt szerződtettek Mourinho helyére, hanem Ole Gunnar Solskjaert, aki ezer szállal kötődik a klubhoz, legenda, mégis szerény, és láthatóan még annál is nagyobb benne a lelkesedés és izgatottság, mint bennünk, amikor őt látjuk újra az Old Traffordon. „Becseréltük félidőben a jó Solskjaer-t az régen is bejött :D” – írta Captain(épp)Youngy, ez a mondat mindent elmond szerintem arról, amit a többségünk most érez.

92.17 Beckham…… Into Sheringham….. AND SOLSKJAER HAS WON IT!

Ja, és ugye játszunk a Cardiffal is, ez a poszt a wales-i csapat elleni beharangozó lenne amúgy. Kevéssé tudok arra koncentrálni, amire a bejegyzés témája megkövetelné, de nem gondolom, hogy jelen pillanatban bárki is foglalkozna vele, hisz valószínűleg a szurkolótársaim épp fénysebességgel próbálják átszervezni a United meccsek idejére tervezett alternatív programokat, hogy mégis láthassák Ole csapatát, és nincs idejük holmi posztok olvasására. A Cardiff az egyike annak a négy csapatnak, akik még nálunk is több gólt kaptak. Eddig mindössze négyszer nyertek, de figyelmeztető jel, hogy ezt a négy győzelmet az utolsó öt hazai meccsükön abszolválták, és olyan közvetlen riválisunkat is két vállra fektették, mint… nos, mint a Wolves. Solskjaer épp volt PL csapata ellen debütál a kispadon, reméljük ott folytatja, ahol abbahagyta, egy Cardiff vereséggel.

Manchester United have reached the promised land!

Lukaku és Sanchez nem tud pályára lépni Walesben, így akár azt is mondhatnánk, hogy a legerősebb keretünk áll a kissé nyűtt Babaarcú rendelkezésére, ha nem lenne Smalling, Shaw és Mektomi játéka kérdéses. A kezdő szinte megtippelhetetlen, azt tudjuk, hogy az utazó keret tagja James Garner és Angel Gomes is az utánpótlásból, valamint, hogy Carrick és McKenna véleményére támaszkodik újdonsült menedzserünk a 11 kijelölésekor. Tehát tippeljétek meg Ti is a kezdőt, az enyém: De Gea – Dalot, Smalling, Bailly, Shaw – Pogba, Herrera, Fred – Rashford, Martial, Mata

United fans will ask where did you watch the 1999 European Final? Where did you see Ole Solskjaer win it with virtually the last kick of the final?

Egy biztos, Ole kinevezésével valami egészen új kezdődik a csapat életében, beleugrunk az ismeretlenbe. És ha az az ismeretlen egy mély szakadék, aminek az alját érve egy hosszú zuhanás után összetörik testünk, szétloccsan az agyunk, a becsapódás előtti utolsó századmásodpercben is széles mosoly ül majd az arcomon.