Kedd este a Nou Campba látogat a csapat, hogy a 20 évvel ezelőtti eufóriához hasonló állapotba juttassa a United-drukkereket. A feladat amennyire nehéznek ígérkezik, tulajdonképpen olyan egyszerű: meg kell verni a Barcelonát. Hogy meggyőző játékkal, egy utolsó utáni perces szögletgóllal, vagy egy VAR-ítélet után bevarrt büntetővel, az tulajdonképpen teljesen mindegy. Ha szeretnénk, hogy ezúttal ne a legjobb 8 között érjen véget a BL-menetelés, akkor bizony győzni kell, és bár a helyzetünk még talán a párizsi visszavágónál is nehezebb, azt mindenképpen megmutatta a múlt heti meccs, hogy semmiképpen sem lehetetlen. Ugyan szinte semmi sem szól mellettünk, mégis megpróbáltunk összehordani némi információmorzsát, amiből kivirágozhat még a csakhatalattússzukmeg drukkereink optimizmusa is.
Először is ott van ugye a múlt heti manchesteri találkozó. Na nem az eredmény, a 0-1 aligha tette könnyebbé a dolgunkat, hanem a védekezésünk. A Solskjaer által megálmodott (és a Wolves ellen jól csődöt is mondott) 3 középhátvédes, 2 szárnyvédős taktikával sikerült szinte nullára redukálni a katalánok támadószekcióját. Messi helyzetbe sem került, DDG-nek nem kellett bravúrt bemutatnia, és bár az öngólt valóban beszoptuk, a Barcelona talán legveszélyesebb támadása Suarez jobb oldali beindulása volt, aminek láttán azért talán egyikünk sem kapott szívrohamot. Ha ezt a szintet hozzuk a mostani meccsen is, akkor olyan nagy baj azért nem érhet. A problémát leginkább az jelentheti, hogy ebből az ötösből Shaw eltiltás miatt kiesett, így a bal oldali középhátvéd szerepébe a furcsa arckifejezésekre és mozdulatokra bármikor képes Jones, az idén alig játszó Darmian, vagy az agresszivitásával komoly kockázatot jelentő Rojo ugorhat be.
A középpályánk is úgy-ahogy pacsit érdemel: Fred talán első igazán jó meccsét játszotta a United mezében, McTominay korát meghazudtoló higgadtsággal védekezett és passzolt, Pogba pedig ugyan kissé visszafogottabb volt mint azt elvárnánk tőle egy ilyen meccsen, de még így is tőle indult a legtöbb akciónk. A sérülésből visszatérő Matic ugyan felbukkanhat a kezdőben (a hétvégi bajnokit is végigjátszó Fred helyett), de ez a lényegen nem változtat, vagyis hogy a középpályásaink türelmesen, lehetőleg minél kevesebb szabálytalansággal zavarják a hazai közönség előtt feltehetően csúcsra járatott tiki-takát.
Amiben viszont feltétlenül javulnunk kell, az a helyzetek kialakítása és legfőképpen kihasználása. Bizony, a hazai meccsen egész pontosan 0 lövésünk találta el a kaput, pedig Dalot jó helyzetből fejelhetett, és Rashford sem tudná még egyszer olyan bénán eltalálni a labdát, mint tette azt a kapuval szemben. Láthattuk azt is, hogy a széleken meg lehet bontani Valverde csapatának védelmét, de ahhoz hogy ebből legyen valami, nem Piquét kéne keresni a beadásokkal. Magassági fölényünk miatt lehetne keresnivalónk a pontrúgásoknál is (ha lenne aki rúgja…), valamint a Barcelona lestaktikáját is tesztelhetnénk többször, mert úgy tűnt hogy Rashford (Lingard, Martial) sebességére a legfőbb válaszuk a magasan söprögető ter Stegen kapus.
Persze rengeteg dolog van, amire nagyon oda kell figyelni, például hogy lehetőleg 11 emberrel fejezzük be a meccset. Tudjuk, hogy a katalánok szeretnek provokálni, és ehhez a közel százezer hazai néző is hozzá fogja tenni a magáét. Tudjuk hogy Suarez egy patkány, Busquetset sosem állítják ki, és hogy Jessica Alba bármit eljátszik – csak remélhetjük, hogy játékosaink nem veszítik el a higgadtságukat, a meccset vezető német spori meg a fonalat. Mindemellett ki kell használni fizikális fölényünket, hiszen a legtöbb játékosunk magasabb és erősebb mint az ellenfél (még ha nem is feltétlenül fittebb).
A kezdőcsapatot találgatva tulajdonképpen három hely kérdéses csupán: ki lesz a harmadik középhátvéd, egészséges-e annyira Matic hogy bekerüljön az épp formába lendült Fred helyett, valamint hogy ki lesz Rashford párja. Utóbbi posztra három jelentkező is akad, és mindegyikük szerepeltetése mellett adódnak pro és kontra érvek is. Lukaku kezdetésére van a legnagyobb esély, ő ugye Párizsban is kulcsembernek bizonyult, viszont aggasztó a formája, nem igazán jó a presszingben, és hát izé … mégis csak Lukaku. Martial a sebessége és cselezőkészsége miatt jó választásnak tűnhet, de egyrészt végignyomta a szombati 90 percet, másrészt bűnrossz volt, meg hát amúgy is idén 1 gólja van a BL-ben (ami pont eggyel több mint Suareznek). Na és ott van még Lingard, aki szintén nincs formában, szintén végigtolta a West Ham elleni bajnokit, valamint soha sem szerzett gólt a Bajnokok Ligájában, viszont agresszív letámadása jól jönne, és minden bizonnyal kullancsként tapadna a Barca játékát meghatározó Busquetsre.
Mindent összevetve mi a De Gea – Young, Lindelöf, Smalling, Jones, Dalot – Matic, McTominay, Pogba – Rashford, Lukaku kezdőt látjuk magunk előtt, meg hogy egy Pogba-tizivel és egy Jones-kapásgóllal fordítunk az utolsó 10 percben. Na jó, utóbbit annyira nem, de azt mindenképpen elvárjuk a csapattól, hogy akárcsak a párizsi meccsen, az utolsó negyed órára ráfordulva legyen esélyünk a továbbjutásra, na meg hogy mindenki tegye oda magát piszkosul, és akkor összejöhet az újabb idegenbeli bravúr. Szeretnénk diadalittasan arcoskodó Pogbát látni, meg térden csúszó Olét, ‘Pool elleni elődöntőt, és a kárörvendő énünk még azt sem bánná, ha a lefújás után a fiúk a több mint egy klubból egymás közt pityeregve azon szomorkodnának, hogy miért becsülték le a Manchester Unitedet.